40 éve város Dunakeszi, és a jeles évfordulóra ragyogó és ízletes torták készültek. Szám szerint öt. Torták, melyek mind azért szálltak versenybe, hogy elnyerjék a Város Tortája címet. A verseny zsűrijének elnökével, Kaszás Gézával beszélgettünk.
A desszert az az étel, amit akkor is szívesen eszünk, ha éppenséggel nem vagyunk már éhesek, mondhatni: az étkezések koronája. A Város Tortája versenyen öt nyalánkság indult, és 2017 március 10-én eldőlt, melyik cukrászda süteménye kapja a címet. A versenyt a Kun Cukrászműhely csokoládés-mogyorós tortája nyerte el, melyet a közönség április 30-án kóstolhat meg elsőként a Katonadombon. A zsűri elnöke Kaszás Géza színész, rendező, producer volt, vele beszélgetett a Dunakeszi Post.
Hogyan fogadta, amikor felkérték a Város Tortája verseny zsűrielnökének?
Nagyon meglepődtem, és komoly megtiszteltetés, hogy gondoltak rám. Nagyon szeretem az édességeket – Nimród fiammal ellentétben. Ő például nehéz eset ebből a szempontból, annyira nem kedveli a tortákat, hogy születésnapjára fagylaltból kellett elkészítenünk a tortáját, hogy a kedvére tegyünk. De én és a lányom nagy rajongói vagyunk az édességeknek.
Mit gondol, miért önre esett a választás? Emlékszik, hogy került kapcsolatba a gasztronómiával?
Úgy vélem, az egykor nagy sikerrel futó műsoromnak, a Receptklubnak köszönhetem a felkérést is, illetve azt is, hogy a gasztronómiával közelebbi kapcsolatba kerültem. A műsor csaknem tíz éven keresztül futott, és gyakorlatilag minden nap ment a tévében, így sokak számára szinte összeforrt a nevem a gasztronómiával. Tényleg rengeteget köszönhetek ennek a műsornak, hiszen emiatt kezdtem a gasztronómiával foglalkozni, és gyakorlatilag egy új világ nyílt ki előttem. Mindig sokat készültem a műsorokra, utánajártam egy-egy étel kultúrtörténetének, annak, hogy hányféle módon készítik el a különféle tájegységeken, és az ételhez kapcsolódó különféle történeteknek. Szenvedélyemmé vált.
És a cukrászat?
Nem túlzás azt mondai a cukrászokra: ők a gasztronómia mérnökei. Olyan precizitással, grammra pontosan kell kimérni az alapanyagokat ahhoz, hogy az a finom összhang összeálljon a végén. Nem véletlen, elég, ha csak egy pohár csokis desszertre gondolunk, hogy miért van az, az egyik tökéletesen eltalált ízharmóniát alkot, míg a másiknál azt érezzük, kevéssé eltalált. A különbséget sokszor egészen apró tényezők adják.
És ha már nem csupán gasztronómia a kérdés, hanem az évfordulóját ünneplő város: milyen kötődése van Dunakeszihez?
Még a szüleim költöztek ide, én pedig már ebbe a városba születtem, és itt alapítottam családot is. Lehet azt mondani: lokálpatrióta vagyok.
Miként lehet felkészülni egy ilyen versenyre egy zsűrielnöknek?
Tulajdonképpen nem igényelt felkészülést a részünkről. Még nyugodtan megebédeltem, fogat mostam, vizet ittam, de a verseny előtt már semmit sem fogyasztottam, nehogy eltelítsen. És nyitottan vártam, jöjjenek az ízek.
Milyen az ízlésvilága? Jöjjön egy rövid kérdez-felelek.
– Krémes vagy habos sütemény?
– Krémes.
– Gyümölcsös vagy csokis?
– Ez nagyon nehéz kérdés. Mindkettő.
– Cukormentes vagy hagyományos?
– Hagyományos.
– Klasszikus, vagy dizájnos?
– Na, erről az jut eszembe, amikor nemrég beültem egy vendéglőbe, és az étlapon szerepelt egy desszert: ’somlói, újra gondolva’. Nagyon izgalmasan hangzott, ám amikor megláttam, rettenetesen csalódott voltam. A tányér közepén egy kocka formájú sütemény volt. Ezt nagyon túlgondolták szerintem. Emiatt inkább azt mondanám: a klasszikus formát jobban kedvelem.
