Szombaton dolgozott, hiszen pénteken akadt egy kis dolga, a dunakesziek adományát vitte a határhoz Czibere László. A civilben a mezőgazdaságból és jármű oktatásból élő fiatalember a Postnak mesélt arról, hogy miért segít a menekülteknek.
Tudunk most, szombat délelőtt beszélni?
Persze, már dolgozom!
Dolgozik, tegnap éjjel még Záhonyban volt?
Igen, gépkocsioktató is vagyok, tegnap Záhonyban jártam, ezért az órákat át kellett rakni mára.
Előre lecsúsztatta a pénteki napot?
Valahogy úgy, tegnapra gyűlt össze egy adag áru, mire vártam volna?
Mi volt a legfontosabb?
Azt érzékeljük, hogy minden fontos, ami egy kisgyereknek kell. Pelenka, gyógyszerek, takaró, hálózsák, tápszer, bébiétel, olyasmik, amelyek elfogynak vagy túl nagy, hogy egy bőröndbe beférjen. Az emberek ilyenkor a ruhát még összekapkodják, de élelmiszerből nem tudnak raktározni.
Kik jönnek jellemzően?
Sok az egy felnőtt 2-3 gyerek, azért is mondtam, hogy főleg gyerekdolgok kellenek.
Mi járt a fejében, amikor levezette ezt a 4-5 órát?
Elég szokatlan fuvar volt, ezt tény. Nem velneszezni mentünk vagy városlátogatásra. Akkor az ember tervezgeti az élményt, itt azonban más gondolatok cikáztak a fejemben. Nagyon egyszerűek: hogyan tudok segíteni, mindent megteszek, ami tőlem telik?
Már kérdeztem, de kik jönnek Ukrajnából?
Most még kárpátaljaiak, de inkább az ukrán részről. Fura autók is, kimondottan luxusjárgányokat is láttunk, de vannak, akik mintha csak a segélyért jönnének át. Mindegy, a döntő többség láthatóan menekül.
Mennyire szervezett a segélyek elosztása?
Flottul megy minden, azonnal volt ott 7-8 ember, amikor megérkeztünk, lepakolták az árút, szortírozták, nézték, hogy hová kell a segítség. Jön egy hír, hogy valamelyik településre ilyen és ilyen család érkezett és erre és erre van szüksége, azonnal viszik nekik.
Ez jó, hiszen az adományozók szeretik tudni, hogy jó helyre megy az amit küldenek.
Raktárokba gyűjtik az adományokat, és célzottan segítenek, tehát nem, aki kapja marja alapon megy a szétosztás. Én is kaptam átadó és átvételi papírt is, azaz semmi sem vész el, jó helyre megy, amit küldtek a dunakesziek.
Mikor megy legközelebb?
A jövő héten dolgoznom kell, leghamarabb 2 hét múlva tudok indulni. Az önkormányzattól majd szólnak, hogy mikor van ránk szükség.
Miért indulna el ismét?
Nézze, megvan az egészségünk, van ennivalónk, van hol laknunk, lényegében mindenünk megvan, tehát tudok segíteni. Járművet is kaptunk Szabó Zoltántól, a többi csak idő és egy kis aprópénz, nem olyan brutális áldozat. Ketten visszük a kocsit Czutor Emillel, azaz társaság is van.
Engem (kellemesen) meglep, hogy így megmozdultak a magyarok, tud rá magyarázatot?
Ezek az emberek másfél hete ugyanúgy éltek mint én vagy maga. Reggel felkeltek, kávéztak, elmentek iskolába, dolgozni a hivatalba vagy a földekre, most pedig semmilyük sincs. Bármikor járhatunk mi is így, nem tudjuk, hogy mi mikor szorulhatunk segítségre. Ha most tudok segíteni, akkor azt most kell megtennem, nem holnap, nem kell ezt sokat mérlegelni.
