Nagyon sokan vettek részt múlt pénteken a sződligeti közösségi házban és udvarán a helybéli Dvornik Gábor első önálló kiállításának megnyitóján, s amint azt az intézmény vezetője, Kovács Krisztina elmondta, különösen örömteli a bemutató, mert sokáig kellett győzködni az alkotót, hogy ily módon is tárja a közönség elé válogatott fotóit.

dvornik1

Pedig egyébként Dvornik Gábor igen ismert és elismert fotós, korábban díjat nyert például a Magyar Sajtófotó Pályázaton és Kiállításon, 2013- ben övé lett a magyar sportfotózás legrangosabb címe, az Ezüstgerely kitüntetés első helyezettjének járó elismerés, legjelentősebb sikere mégis talán a National Geographic weblapjára feltöltött, ott “The Village” címmel szereplő fotójára néhány óra alatt kapott több mint százezer “lájk”, amivel – csúcsot döntve – ez a kép lett a nap fotója idén január 3-án.

A Google Earth-ön fedeztem fel annak idején, hogy alig fél kilométernyire az otthonunktól van egy kis horgásztó. Amikor először kimentem oda, szinte nem hittem a szememnek, olyan csodálatos ez a hely. Azóta minden évszakban nagyon sokszor elsétálok a partjára, hiszen mindig felfedezek valami különösen megragadó látványt, az elmúlt években legalább öt-hatezer fotót készítettem itt, már a halak is ismerhetnek, némi túlzással én is sokukra ráköszönhetnék név szerint. Ráadásul végtelen nyugalmat áraszt a környezet, ami mindig feltölt. Jó szívvel ajánlom, aki csak teheti, kalandozzon el ebbe a mesevilágba, biztosan felejthetetlen élményben lesz része.

Róla, különös életútjáról pedig kedves barátja, Kardos Tibor szobrász árult el több érdekességet a megnyitón. Mint elhangzott, még kisgyerek volt, amikor családjával Indonéziába költöztek, aztán innen hamarosan Egyiptomba mentek, ott járta ki az általános iskolát. Hazatérve érettségi után elvégezte az Állatorvostudományi Egyetem főiskolai karát, később a Magyar Filmfőigazgatóság operatőri szakát. “Civil” pályafutása során egy ideig környezetvédelmi hivatali munkatársként dolgozott, volt taxisofőr, biztonsági őr, fejt mérges kígyókat, megnyitotta hazánk második internet-kávézóját a nyolcadik kerületben, a fővárosi állatkert állatápolójaként, technológiai szakembereként is tevékenykedett, vendéglátóskodott Kijevben (ahol egyszer gránátot dobtak az irányítása alatt álló üzletbe), tenyésztett kutyát – kicsiben, kígyót, madárpókot – nagyban, szabadúszó fotósként be-bedolgozott különböző bulvárlapoknak, elsősorban celebekről készült képekkel illetve sporteseményekről tudósítva, s egy ideje városképeket készít egy online turisztikai cég megbízásából… Most újra külföldi munkavállalásra készül, ha minden a tervei szerint alakul, fordító-tolmács lesz vendéglátó területen, és amint sikerül megvetnie a lábát, a családja, felesége és két fia is követi majd.

Ami a kedvteléseket illeti, megtanult búvárkodni, éveken át motorozott (egy baleset során, kómába esve halál közeli élményt élt át), de a legfontosabb – saját szavai szerint már-már az őrület határát súroló – szenvedélye a fotózás.

Gyerekként nagyon szerettem fotózni, akkoriban természetesen még analóg technikával készültek a képek. Aztán hosszú szünet következett. Csak nagyjából tíz éve kezdtem újra, már digitális felszereléssel, de azóta éltető elfoglaltságom ez az alkotó tevékenység”.Az idő és a fény kereszt- útján felfedezni és megragadni, rögzíteni, a modern technika lehetőségeivel élve adott esetben egybeszerkeszteni szép, különleges, elgondolkodtató látványokat, ez adja ennek a varázsát.

kép: www.dunakanyarregio.hu