Igen érdekes leletet vitt Korom Anita régész a Magyar Természettudományi Múzeumba idén november végén. Egy szarmata nő 2004-ben feltárt csontvázát, akit nagy gonddal temettek el a mai Dunakeszi térségében gazdagon díszített ruhában, arany és réz tárgyakkal, ám maga a test rejtélyes sérülésekkel volt tele. Eleve hiányzott például a bal karja – mondta Kiss-Stefán Mónikától, a Magyar Antropológusok szóvivője.
Akár műthették is
A hölgyet valamikor Kr.e. 50-70 körül helyezték örök nyugalomra, díszes ruhájából és a csaknem száz sírmellékletből egyértelmű, hogy nagy becsben tartott személy lehetett. A csontvázat a múzeum Embertani Tárának munkatársa, Bernert Zsolt antropológus vizsgálta. Az ő feladata volt fényt deríteni a halál lehetséges okára, és a bal kar titokzatos hiányára- írja a 24.hu.
A csontok vizsgálatából kiderült, a nő 165 centi magas volt, csípője vékony, végtagjai izmosak, körülbelül 35 éves korában hunyt el.
Sírját a régészek érintetlenül találták, azaz sírrablók nem bolygatták meg, mégis hiányzott a teljes bal kar, és bal oldaláról több borda. A bal lapockán pedig több apró vágás is látszik, ami arra enged következtetni, hogy a nő karját amputálták – mondta el a 24.hu-nak Bernert Zsolt.
Pannónia provinciában járunk a Római Birodalom fénykorában, az akkori orvostudomány képes volt egy végtag amputálására. Sőt, az akkoriban barbárnak tekintett népek is sikerrel végeztek még ma is komolynak számító beavatkozásokat. Beszámolónk itt akár véget is érhetne, ám több törött borda, a lapockán látható bevágások és a bal csípőlapáton talált két “lyuk” tovább szövi a történetet.
Tragédia történhetett
Zoológus kollégái segítségével Bernert Zsolt megállapította, hogy utóbbiak valószínűleg egy aranysakál fogainak nyomát őrzik. A nő karját tehát amputálták, szépen, kegyelettel temették, nyugalmát kétezer évig senki nem bolygatta, testén mégis jól láthatóan dögevők lakmároztak.
Nyilván “nem voltunk ott”, nem tudjuk, mi történhetett, az antropológus is csak annyit tehet, hogy a lelet alapján felvázol egy lehetséges forgatókönyvet. Pontosabban kettőt.
Az egyik szerint a nőt valami nagyragadozó, például medve támadta meg- letépte, vagy összeroncsolta a bal karját, bordáit törte. Az asszony belehelt sérüléseibe, és mire szerettei rátaláltak, a dögevők már kikezdték a testét. Ekkor kegyeleti okból eltávolították a szétmarcangolt végtagot, és szépen eltemették.
A másik lehetőség, hogy túlélte a támadást, az amputáció pedig életmentő műtét volt. Ám a sérülés ez esetben is végzetes volt, rövidesen bele is halt.
Ekkor viszont még mindig kérdéses, hogy a csípőlapátján látható fognyomok az amputáció előtt vagy után keletkeztek-e. És hogyan tűntek el a hiányzó bordák? Nyoma lenne, ha azt is dögevők pusztították volna el. Sok tehát a kérdés, a szarmata nő körül. Valószínű, hogy egyedül, “elhagyatottan” halt meg, teste hosszabb ideig fekhetett temetetlenül.
Forrás: 24.hu
