A szociális munka napja alkalmából személyesen köszöntötte a DÓHSZK Család- és Gyermekjóléti Központjának munkatársait Dióssi Csaba polgármester, aki az Év szociális munkása elismerést Tordai Hajnalkának adta át. Hajnalkát kollégái szavazatai alapján választottak az év szociális munkásának. A vele készült interjút olvashatják.
Mióta dolgozik a jelenlegi munkahelyén?
Tavaly szeptember óta dolgozom a DÓHSZK Család- és Gyermekjóléti Központban. A barátnőm ajánlására értesültem arról, hogy új munkaerőt keresnek, ezért jelentkeztem ide. Korábban a XV. kerületben háziorvos mellett dolgoztam, mint orvosírnok, előtte pedig teljesen más területen tevékenykedtem. Én magam nevelőotthonban nevelkedtem, ezért jó érzéssel tölt el, hogy a munkámmal, ha nem is közvetlenül, de családoknak tudok segíteni.
Amikor idejöttem, elvégeztem egy szakmai tanfolyamot, ami ehhez a munkához szükséges. Szociális asszisztensként dolgozom, ami azt jelenti, hogy az esetmenedzserek napi munkáját segítem az adminisztrációs feladatok ellátásával. Konkrétan a szükséges háttérmunkát végzem.
Hamar felfigyeltek az odaadó munkájára, minek köszönhető ez Ön szerint?
Igyekszem mindenkihez segítő szándékkal közeledni, mindent megteszek azért, hogy maximálisan vállaljam a munkámért a felelősséget.
A nevelőintézetben eltöltött évek hatására más látásmóddal tudja végezni ezt a munkát?
Féltem attól, hogy ha én is szembesülök azokkal a nehézségekkel, amikkel a kollégáim foglalkoznak nap, mint nap, az milyen hatással lesz rám. Személyesen nem találkozom gyerekekkel, hiszen az adminisztrációs részét végzem ennek a munkának. Talán ezért nem annyira megterhelő, de természetesen mikor esetkonferenciák jegyzőkönyveit írom, akkor én is látom a családok részletes élethelyzetét. Ezeket nem jó hallani, de igyekszem helyén kezelni a problémákat. Azért vagyok elégedett ezzel a munkával, mert itt keretek között, de mégis szabadon dolgozhatok. Alkatilag nem tudnék döntést hozni akár egy családdal kapcsolatban sem. Nehéz érzelmileg feldolgozni a történeteket egy ilyen munkaterületen.
Mit lát, mi a legnagyobb gond a jelenlegi munkájukban?
Ez nagyon sokrétű. Az ügyek túlnyomó része abból ered, hogy az elvált szülők nem tudnak egymással kommunikálni, sok esetben az ebből fakadó feszültség a gyerekeken csapódik le. A családok, a felnőttek és a kisgyermekek körében egyre nagyobb mértékben megjelenik a pszichés terheltség, és egyéb problémák, amelyhez nagyon nehezen kérnek segítséget. Sajnos nálunk is, a szociális területen is jelentős a szakember hiány.
Mennyire lepődött meg a díjon?
Nagyon meglepődtem és nagyon jól esett, ez olyan elismerés, ami nekem óriási örömet jelent.
Mivel foglalkozik a munkaidőn kívül szívesen?
Van egy 13 éves gyerekem, akinek a barátaival és azok szüleivel gyakran kirándulunk hétvégeken. Ez nagyon feltölt minket, illetve nagyon szeretek utazni is.
A szociális munkát végzők számára az ünnepek előtti időszak mennyire feszültebb?
Ilyenkor a kollégáimnak sokkal több feladatuk van. Karácsony előtt szerencsére rengeteg adomány érkezik be. Ilyenkor ezeknek a megszervezésével, lebonyolításával foglalkoznak.
Hogy érezte magát az elmúlt egy év alatt?
Könnyebbségként élem meg, hogy a főnökeimtől bármikor kérdezhetek, örömmel segítenek. Amikor sok munka halmozódik fel egy hét alatt, akkor mindenki a maga módján segíteni akar a teherviselésben, és ez jó érzés. Azt gondolom, hogy nagyon jó helyen vagyok. Nem veszi el a kollégák életkedvét az a sok gond, amivel nap, mint nap találkoznak. Az, hogy megkaptam ezt a díjat, az egy közös munka eredménye.
