Sokoldalúság és tudatos visszafogottság egyszerre jellemzi Lengyel István alkotói világát. Ezt bizonyította a dunakeszi szobrászművész, egykori tanár és a Radnóti Diákszínpad meghatározó, karizmatikus rendezője életmű-kiállítása. A hétvégén megnyitott, Vágóképek című kiállítás, amelynek a Collab Gallery Budapest adott otthont, átfogó képet nyújt a művész gazdag és sokrétű életművéből. A tárlatot Dúló Károly nyitotta meg, ahol családja és egykori tanítványai is jelen voltak, ami jól mutatja: Lengyel István hatása nemcsak alkotásaiban, hanem az általa formált közösségekben is tovább él.
A szobrászművész különféle anyagokkal és formanyelvekkel dolgozik, munkáiban azonban nem az öncélú újdonságkeresés dominál. Inkább az a szemlélet határozza meg, hogy az adott téma kívánja meg a megfelelő kifejezőeszközt.
Műveinek egyik központi iránya az értékközvetítés. Történelmi és kulturális jelentőségű személyiségek, köztük Szent István király, Kőrösi Csoma Sándor, Széchenyi István, Petőfi Sándor vagy Radnóti Miklós, ábrázolásakor fontos szempont a felismerhetőség és a karakter hiteles megragadása. Ugyanakkor nem idegen tőle a formabontás sem: bizonyos munkáiban szándékosan torzított arányokkal, rendhagyó testtartásokkal dolgozik, hogy az emberi lét mélyebb dimenzióit mutassa meg.
Ez a gondolati ív több alkotásán is végigkövethető. A Korpusz vagy a Próféta mellett az olyan kompozíciók, mint az Ikarusz-történet feldolgozásai, a Lélekmadár, az Öreg fa vagy az Ég és föld között, mind azt a kérdést járják körül, hogyan léphet túl az ember a hétköznapi tapasztalatok határain.
Részletgazdag munkái mindenkit lenyűgöznek
Lengyel István munkáiban a tárgyaknak is hangsúlyos szerep jut. Egyes domborművein vagy plasztikáin a környezet részletei legalább annyit mondanak, mint az emberi alakok. A Kőrösi Csoma Sándort megidéző kompozícióban például a szűk tér, a könyvek sokasága és az egyszerű használati tárgyak együtt rajzolják ki a tudós élethelyzetét. Más alkotások, mint a Ravatal, erőteljes szimbolikával, a konkrét látványon túlmutató jelentéstartalommal dolgoznak.
A jelképek használata külön fejezetet érdemel az életművében. A Gólya-alkotás, amely eredetileg a Pannon főnix nevet kapta az alkotótól, a köznyelv viszont Gólyaként emelte be a köztudatba, egyszerre utal történelmi traumára és általános emberi tapasztalatokra: a sérült madár formája és belső tere egyszerre idéz emlékművet és csendes elmélkedésre hívó helyet. Emellett kísérletező kedve is tetten érhető: nem riad vissza a szokatlan anyagtársításoktól, legyen szó különféle textíliák, fémek vagy “talált” elemek bevonásáról.
Alkotásaival már mindenki találkozott
Munkássága szorosan kötődik a helyi közösséghez is. Számos köztéri alkotása, domborműve és érme gazdagítja a város arculatát, mégsem válik művészete lokálisan bezárttá. Alkotásai túlmutatnak a konkrét helyszíneken, és általános érvényű kérdéseket vetnek fel identitásról, emlékezetről és emberi létről.
Pedagógusként is maradandót alkotott. A Széchenyi Általános Iskola falai között szakköröket, műhelyeket és alkotótáborokat szervezett, míg a Radnóti Miklós Gimnázium közegében a tehetséggondozás és a személyiségfejlesztés került előtérbe. Diákszínpadot hozott létre, ahol rendezőként és látványtervezőként is aktív szerepet vállalt, követve egykori mestere, Uray György szellemiségét.
Sokan voltak a menyitón, mégis bensőséges hangulat teremtődött
A kiállítást Duló Károly nyitotta meg, valamint közreműködött Arany Éva, és a művész két legkisebb gyermeke, Lengyel Anna és Lengyel András.
Aki teheti, nézze meg a kiállítást. A tárlat április 18. és 26. között, naponta 14 órától 18 óráig látogatható, a belépés díjtalan. Helyszín: Collab Gallery Budapest (1085 Budapest, Gyulai Pál u. 16.).
