80 éves korában elhunyt Dr. Nándori Kálmán. A fogszakorvos Dunakeszin nőtt fel, hogy Rádról indulva hosszú éveken át Veresegyházon praktizáljon. Nyugdíjasként visszatért a szülői házba. Temetése Vácon lesz.
Megható levelet kaptunk egy olvasónktól. Édesapjáról írt nekünk, aki a múlt év végén hunyt el. Nem szoktunk temetési meghívókat közreadni, de Nándori Szilvia nagyon szép sorokkal búcsúszott el édesapjától, több ez, mint egy elköszönés. Édesapja története Dunakesziről indult és lényegében ott is fejeződött be.
Dr. Nándori Kálmán édesanyja, Nándori Kálmánné, (lánykori neve: Samay Jolán) Joli néni mindvégig Dunakeszin az 1. számú Általános Iskolában volt tanítónő. Édesapja MÁV főtiszt volt, de politikai okok miatt elbocsátották, és ezek után csak a Dunakeszi Konzervgyárban helyezkedhetett el.
Édesapámék hatan voltak testvérek, nehéz gyermekkoruk volt, szegénységben éltek, gyermekkorukat Dunakeszin töltötték, itt jártak általános iskolába, sok szorgalommal, kitartással, kemény munkával képezték magukat és teremtették meg a saját egzisztenciájukat – írja Nándori Szilvia.
Apukám a Könyves Kálmán Gimnáziumban folytatta tanulmányait, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát (summa cum laude) 1965-ben. Édesanyám (akivel egy évfolyamba jártak) az első fogorvosi állását Rádon kapta meg, így oda költöztünk, de édesapám Veresegyházra járt onnan dolgozni. 1975-ben, mikor Pásztor Béla polgármester úr átadta az új rendelőket és szolgálati lakásokat, Veresre költözött a családunk. Édesapám innen is ment nyugdíjba, a város megbecsült polgára lett.
A szülői házba Dunakeszire azonban mindig visszajárt a család, már az unokákkal együtt. Később édesapám telket is vásárolt a Duna-parton, még a 70-es években, hogy nyugdíjas éveit itt tölthesse el a „béke szigetén”. Imádta a természetet, a kertészkedést, a zenét, az antik bútorokat, régiségeket, különböző sportokat és az állatokat. Nagyon vonzotta mindig is a Duna közelsége, nagyon szerette a vízi sportokat, főképp a kajakozást, melyet már diákkorában is űzött. Veresegyházon kialakított egy lovas tanyát, ahol rengeteg állatot tartottak szeretetből, és a lovaglás is egy szerelme lett, még segédedzői képesítést is szerzett és később elvégezte az Aranykalászos tanfolyamot.
Életigenlő, pozitív, lélekben mindig fiatal maradt, aki folyamatosan kereste a kihívásokat, a fejlődés lehetőségét az élet legkülönbözőbb területein. Mindig hálás volt azért, ami megadatott neki az életben, szívesen segített másoknak is, ahogy tudott. Mindenkivel megtalálta a közös hangot, önzetlen, határozott értékrendekkel rendelkező, nagyszerű ember volt. Igényes és maximalista volt a munkájában, hivatásában, amit szeretett.
Büszke vagyok, hogy ilyen édesapám van és köszönöm, hogy a lánya lehetek! Nagy fájdalom az elvesztése, de mindig szeretni fogjuk egymást!
