Vincent Kelner – A bálna íze

A napokban rendezték meg a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált, amely a “Tiszteld az életet!” mottóval várta a filmek jelentkezését. Vincent Kelner, A bálna íze című dokumentumfilmje egy olyan témát boncolgat, ami nagy port kavart nemrégiben a közvélekedésben. A film a Feröer-szigetek hagyományát, az úgynevezett grindet mutatja be, amely során több száz, halászhajókkal a partig űzött pilótabálnát mészárol le a helyi közösség egy sajátos ünnepség kíséretében.

A bálna íze című fim tiszteletbeli nagykövete Dr. Kiss Róbert Richard Prima Primissima-díjas újságíró, aki a film előtt számos érdekességet mesélt a Feröer-szigeten élőkről, hiszen maga is több alkalommal járt ezen a saját atmoszférájú helyen. “Azt hiszem, hogy vannak olyan hagyományok, amelyek a mai modern ember számára már elfogadhatatlanok. Hiszen az élet védelme rendkívül fontos, és ezt egy olyan hagyomány sem írhatja felül, ami egyébként hosszú évszázadokra vezethető vissza. Maga a film rendkívül érdekes dokumentummunka, arról szól, hogy mi készteti a Feröer-szigetek lakóit arra, hogy évről évre egy szertartás keretében kifogjanak, leöljenek gömbölyűfejű delfineket” – vélekedett a filmről. A filmmel kapcsolatban készített interjút itt olvashatják el.

A rendező ösztönösen jó érzékkel mutatja be mindkét oldalt, és állásfoglalás helyett arra ösztönöz, hogy mélyen elgondolkoztasson a hagyományok és a modern értékek közti ellentmondásokon. Egyik oldalról brutális tradíció festi vérvörösre minden évben a Feröer-szigetek festői, fjordok-szabdalta szigetcsoportjának parti vizeit. Az augusztusi „Grind” idején több száz, halászhajókkal a partig űzött pilótabálnát (állattani besorolása szerint gömbölyűfejű delfint) mészárol le a helyi közösség. Látjuk, ahogy a Greenpeace Sea Sepherd aktivistái évek óta küzdenek e szabadtéri vágóhídnak gúnyolt, kegyetlen szokás ellen.

A másik oldalról a film főhősei, tisztes polgárok és gyermekeik számára teljesen természetes, hogy bálnahús a vasárnapi ebéd. Legyen inkább Amerikából importált hamburger? Dobjanak el egy több mint ezeréves, még a viking időkből eredő hagyományt? Mennyivel jobb az, ha az állat számára nemcsak a halál borzasztó, de még az élet is, mint például a zsúfolva tartott tehenek, disznók esetében?

Mennyire van létjogosultsága a 21. században az egykor a túlélést, és a közösség egész évnyi élelmét biztosító öldöklésnek? Van-e joga egyáltalán kérdéseket feltenni azoknak, akik más állatokat fogyasztanak? Avagy: mit együnk, honnan és milyen áron?

Nemcsak a látvány borzasztó, de még káros is

A film ezen kívül számos árnyalatot mutat még meg nekünk. Ezeknek az állatoknak a teste nagy mértékű higanyt halmoz fel, mire az emberek asztalára kerül. Így eladni nem is tudnák a “húst”, hiszen az mérgező. Orvosok csoportos beszélgetés alkalmával próbálják felhívni a delfinek fogyasztásának hosszútávú káros következményeit. Kérdés, hogy meg lehet-e győzni – tovább megyünk – meg kell-e győzni a Feröer-szigetek lakóit, hogy álljanak le a delfinek leölésével és fogyasztásával.

Kiss Róbert Richard a film után a rendezővel beszélgetett, aminek köszönhetően még jobban elgondolkozott a néző a különböző aspektusokról, még személyesebbé vált az élmény.

Bár spoilerezni nem szeretnék, annyit engedjenek meg, hogy mégis eláruljunk: a rendező rendkívül jó képsorokkal zárja filmjét. Az alkotás nemcsak a grinddel kapcsolatban, de az egész húsfogyasztással kapcsolatban elgondolkodtatja a nézőt.

„Ha a vágóhidaknak üvegfalai lennének, minden ember vegetariánus lenne.” 

(Paul McCartney)
Előző cikkEmelik a babakötvény éves kamatát
Következő cikkÚj országos csúcsok – Huller Dani megint óriásit futott