A 44 éves Rácz Réka hármasugró atléta 30 éve már, hogy rendszeresen edz a VSD pályán. Napjainkban is versenyez szeniorkategóriában. Edzőjével, a legendás Maracskó Pállal rendkívül erős kapcsolat alakult ki köztük a 3 évtized alatt. Réka fia, a 18 éves Radvánszki Ákos dobóatlétaként szintén a VSD színeiben versenyez. A sikeres sportolónőt kérdeztük a sporttal való kapcsolatáról, a veterán sport elismertségéről.
Mikor kezdett el atletizálni?
12 éves koromban kezdtem el, vagyis több mint 30 éve. Maracskó Pálhoz kerültem, aki a mai napig is az edzőm. Először a hétpróbát ajánlotta Pali bácsi, hogy derüljön ki, miben vagyok erős. Az ugrószámokban tudom legjobban a képességeimet megmutatni, a távolugrásban és a hármasugrásban. Ez a két ugrásfajta maradt meg a mai napig. A hármasugrás kevésbé ismert, mint a távolugrás.
A hármasugrás könnyebb vagy nehezebb, mint a távolugrás?
Jóval összetettebb ugrásról van szó, nehezebb is. Az ugró egymást követően háromszor ugrik el, az első két ugrás azonos, a harmadikat pedig az ellenkező lábról indítjuk. Veterán koromra inkább a hármasugrás maradt meg fő számnak.
Hogyan maradt meg több mint 30 évig az atlétika iránti szenvedélye?
Szerencsére nagyon közel, csupán 5 percre lakom a pályához, ami nagyon inspiráló tud lenni, de őszintén mindig féltem attól, hogy ha abbahagyom az atlétikát, akkor elhízom. A másik dolog, hogy Pali bácsi annyira belénk nevelte a sport szeretetét, a küzdeni akarást, hogy ez az évek alatt észrevétlenül függőséggé alakult. Csak a gyermekeim születésekor hagytam ki a rendszeres edzést és a versenyeket. A férjem hobbi szinten sportolt, csodálatos társ, mert segített abban, hogy a gyerekek után is tudjam folytatni az edzéseket.
“Pali bácsi annyira belénk nevelte a sport szeretetét, a küzdeni akarást, hogy ez az évek alatt észrevétlenül függőséggé alakult.”
Mi volt a legsikeresebb eredménye?
35 éves kortól számít veteránnak egy sportoló. 30 éves elmúltam, amikor Nyíregyházán megrendezték az Európa-bajnokságot. A 30-35 éves korosztály kicsit a senki szigetének számít, mikor már nem felnőtt, de még nem veterán a versenyző. Ekkor szokták a legtöbben abbahagyni a sportolást. Nálunk rendeztek egy preveterán korosztályt 37 éves korig, amiben a távolugrást megnyertem, Európa-bajnoki címet kaptam. 40 évesen a fedett pályás atlétikai világbajnokságon indultam Lengyelországban, ahol negyedik helyet szereztem. Ezt csalódásként éltem meg, mert 2-3 cm-rel maradtam le a dobogóról. A rákövetkező évben a szabadtéri Európa-bajnokságon ezüstérmes lettem hármasugrásban. Itt visszaszereztem az önbecsülésemet. A felnőtt korosztályos években egyéniben a negyedik helyet szereztem meg az országos bajnokságon. Junior- és serdülőkoromban csapattal nyertünk távolugrásban.
Meddig tervezi a versenyzést a szeniorkategóriában?
Szeniorban nincs korhatár. Azok a versenyzők, akikkel találkozom a versenyeken, mind csodálatos emberek, rendkívül pozitívak és vidámak. Egészen más egy veterán verseny, mint egy felnőtt. Veteránválogatott versenyekre is szoktam járni, ahol 6 ország indítja el a versenyzőit, mindig más ország a rendező. Azért imádom ezeket a versenyeket, mert ha bemegyek a pályára, mindenki boldog, mindenki mosolyog, és örül a másik sikerének. Nem összehasonlítható a felnőtt versenyekkel, amikor vérre megy minden tizedmásodpercnyi javítás. Ebben a kategóriában a rivalizálás elvész, hiszen kevesebb a kockázat, itt már mindenki a saját maga boldogságáért és a jóérzéséért versenyez, nincs akkora teher a vállunkon. Mindenki boldog, hiszen imádunk sportolni, ami szeretetteljessé tesz.
A legendás edző: Maracskó Pál
Milyen kapcsolatba került 30 év alatt az edzőjével?
Remek a kapcsolatunk. Pali bácsi az a fajta edző, aki rendkívül humánus módon bánik a versenyzőivel. Soha nem hagyta el olyan szó a száját, amit később megbánt volna. Ha elrontottam valamit, akkor is a pozitív oldalát nézte, a tanácsaitól mindig erőre kapok. Pali bácsi a mai napig az én nevemet is ráírja az ugrók edzéstervére.
Milyen gyakran edz egy héten?
A heti három edzés a cél. 3 gyermekem van, egy 18 éves sportoló fiam, aki szintén komoly atléta és egy 7 éves ikerpár. Ha 4-szer sikerül lejutni a pályára egy héten, az már nagyon jó.
Mi a civil foglalkozása?
Egy bankban vagyok rendszer- és szoftvertesztelő.
Mi a tapasztalata, Magyarországon mennyire becsülik meg a szeniorversenyzőket?
Véleményem szerint egyáltalán nincs megbecsülve ez a korosztály, nem értékelik az eredményeinket. A sport rendkívül eredménycentrikus, talán ezért. Semmilyen támogatást nem kapunk, külföldi versenyeken is csak az tud elindulni, aki tudja állni a költségeket.
Anya és fia a pályán
A fia mikor kezdett el sportolni?
A fiam 13 éves korában kezdett el versenyezni, de kisgyerek kora óta vittem magammal az edzésekre, a versenyekre. Mondhatom, hogy a pályán nőtt fel. Versenyeken nemegyszer Pali bácsi ölében ült, így könnyen beszippantotta őt a sport. Gyakran kislabdáztak, diszkoszt dobáltak, amikor melegítettem. Hamar kiderült, hogy dobóatléta lesz, a testalkata is olyan, mint a dobóatlétáké. Ákosnak a diszkosz a fő száma, de kalapácsvetésben és súlylökésben is szokott indulni. A korosztályában ezüstérmes volt az országos bajnokságon, bronzérme is van. Tavaly pár centivel lemaradt a korosztályos világbajnokságon. Úgy látom, ha lesz kitartása, akkor van esélye, hogy szép karriert fusson be.
Gyakran edzenek együtt?
Igyekszem őt kerülni a pályán. Nem akarom, hogy azt érezze, hogy az anyja rátelepszik. Volt már két közös versenyünk a csapatbajnokságon. Pali megkért 2 évvel ezelőtt, hogy induljak, mert tudok még pontot szerezni. A fiam is ponthozó volt. A dobó edzőjével, Elek Györggyel olyan szoros kapcsolatban vannak, mint a borsó és a héja. Természetesen szeretném, hogy a fiam minél jobb eredményeket szerezzen, de a lényeg az, hogy érezze jól magát a pályán.
“Ez a legfontosabb, mert a legjobb barátaimat is a sportnak köszönhetem, együtt nőttem fel velük a pályán.”
Mire készül legközelebb?
Tavasszal, májusban Csehországban lesz a veteránválogatott verseny, most erre készülök. Lelkileg viszont még most sem dolgoztam fel, hogy nem tudom ugyanazt teljesíteni, mint fénykoromban. Sokszor ezért mélyponton vagyok, kudarcként élem meg, hogy nem azok az eredmények jönnek, mint korábban. Természetesen Pali bácsitól mindig megerősítést kapok, és mindig hangsúlyozza, hogy más hozzáállásra van szükségem, és ilyenkor valamelyest megnyugszom. Tudom, hogy a következő verseny hatására ismét feltöltődöm, és élvezni fogom az egészet.
Hogy érzi, 20 év múlva is a pályán lesz?
Nagyon remélem, hogy igen. A sport az életem része, és remélem az is marad!
