Döbbenten értesültünk a tragikus hírről. Ibrányi Márta testnevelő, edző, feleség, édesanya, nagymama, barát és ezrek Márti nénije 2024. január 17-én elhunyt. Szerkesztőségünkből többen jól ismertük, így egy rövid életrajzi leírás után személyes hangvételű gondolatok olvashatók a cikkben.
Ibrányi Márta 1957.06.06-án született Budapesten. Általános iskolai tanulmányait az Aga Utcai Általános Iskolában végezte el, majd a Kaffka Margit Gimnáziumba járt és ott érettségizett. Érettségi után a KELTEX nevű szövőgyár kollégiumában volt nevelő. 1976-ban képesítés nélkül kezdett tanítani. Pesterzsébeten esti tagozaton elvégezte a Budai Tanítóképző Főiskolát testnevelési szakon. Párjával, Szabó Ferenccel együtt legendás testnevelői párt alkottak. Közben elvégezte a Testnevelési Egyetem sportszervező szakát és a kosárlabdaedzői szakot. 3 lánya született. Mindhárman a kosárlabda szerelmesei lettek, és a Radnóti Miklós Gimnázium tanulói voltak.
Évtizedeken keresztül részt vett a város életében, egykor mint sportbizottsági tag, mint a diáksportbizottság vezetője is aktív tagja volt a dunakeszi sportéletnek. Számos alkalommal tüntette ki a város. A Pest Megyei Diáksport Szövetség szakreferenseként szervezte a diákolimpiai versenyeket a térségben. Az itt eltöltött évtizedek alatt a kosárlabdasportágban ért el kiemelkedő eredményeket. Két válogatott sportoló kezdett az iskolai kosárlabdacsapatánál kosarazni: Horváth Ákos és Englert Orsolya. Számos diákolimpián országos döntőig juttatta a csapatát. Unokái születésével a nagymamaság jelentette neki a legnagyobb örömet, edzői munkáját halála előtti napokban is szívvel-lélekkel végezte.
Dióssi Csaba polgármester megrendülten búcsúzik tőle közösségi oldalán.
Mély megrendüléssel értesültem Ibrányi Márta haláláról. Nehezen találom a szavakat! Nagyon nehezen! Márti igazi motorja…
Közzétette: Dióssi Csaba – 2024. január 17., szerda
Ezrek Márti nénije
Ezek a száraz tények, most pedig az olvasók engedelmével személyesebb hangvételben szeretnénk felvillantani néhány emléket mindenki Márti nénijéről.
Ibrányi Mártival rengeteg alkalmunk volt találkozni. Annyi mindent csinált, hogy bármikor lehetett volna róla cikket írni. Karizmatikus egyénisége sütött minden találkozásnál, a gyerekek csillogó szemmel lesték Márti néni szavait, instrukcióit. A tavalyi évben szervezett először dunakeszi önkormányzati nyári tábort. Amikor a táborvezető személyén ötleteltek, egyhangú volt a gondolat, hogy erre nincs is alkalmasabb, mint Márti.
Dunakeszin bármerre mentünk, biztos, hogy ismerték. Vagy tanította ez embert, vagy a testvére, gyereke, anyukája járt hozzá iskolába, edzésre, táborba.
Többször számoltunk be arról, hogy edzőként országos sikereket ér el a csapataival. Sikerkovácsként is emlegették. Ő lett volna a legjobb szakember, a legújabb technikákat ismerő edző? Még az is lehet. De az biztos, hogy a sikereket annak is köszönhetik, hogy elképesztő módon jelen volt a gyerekekkel, és szívét-lelkét 200%-osan tette bele a munkába. Mindig csapatban gondolkodott, és mindenkiből kihozta a maximumot. Nem ismert lehetetlent, ha a diákjairól volt szó. Vele még akkor sem volt szomorú az élet, ha veszített a csapat.
“Ez nem lehet igaz…”
A tragikus hír hallatán az első, ami mindannyiunk eszébe jutott, hogy nem hisszük el. Ez volt a második és a harmadik gondolatunk is. Vártuk, hogy Márti besétál egy melegítőben, azt mondja rekedtes hangján, hogy „na ne vicceljetek gyerekek, mehetünk játszani?” De nem jött Márti, és a hír húsbavágóan igaz. Elment. A tragikus hír futótűzként terjed a városban, és mindenki egyre csak azt kérdezi: „Micsodaaaa? Ez nem lehet igaz. Biztos, hogy nem igaz, ez nem lehetséges…”
Rengeteg olvasói üzenet érkezett, hogy szeretnének részt venni a búcsúztatóján, és amint erről bővebb információnk van, kérik, osszuk meg. Erről később, a család kérésének megfelelően áll módunkban majd bármit is közölni.
Szerkesztőségünk nevében kívánunk családjának, kollégáinak, barátainak és diákjainak vigasztalódást. Az biztos, hogy nem utolsó cikkünket olvashatják a legendás Ibrányi Mártáról.
Köszönjük neki a sok emlékezetes pillanatot, amikor vele készíthettünk interjút, vagy amikor boldogságtól kicsattanóan értesített minket, hogy írhatjuk a jó hírt, nyert a csapata. Önmagában a múlt idő használata csupán nyelvtani követelmény. Ibrányi Márta szellemisége még sok-sok évig áthatja majd Dunakeszi életét – ebben biztosak vagyunk.
