Balázs Zoltán Mihály – Amikor a tehetség és a szorgalom találkozik

Balázs Zoltán Mihály neve nem ismeretlen a Dunakeszi Post olvasói számára. A tavalyi év végén már beszámoltunk arról, hogy a Dunakeszi Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola növendéke megnyerte a korcsoportjában a XVIII. Országos Koncz János Hegedűversenyt, amely az ország egyik legrangosabb és legmagasabb színvonalú hazai hegedűversenye. A kiemelkedő eredményért nemcsak első helyezést kapott, hanem elnyerte a Budapesti Vonósok különdíját is, amelynek köszönhetően fellépési lehetőséget kapott a Miből lesz a cserebogár? koncerten a Budapesti Vonósok közreműködésével. A versenyen felkészítő tanára, Tüske Zoltán tanári különdíjban részesült. Az ifjú hegedűst kérdeztük a művészi pályáról, az álmokról, a sikeres felvételiről és az idáig vezető útról. Előtte azonban a tanára mesélt róla.

Volt szerencsénk hallani Zoltán játékát a városi kitüntetések átadásán. Az előadásmódja annyira szuggesztív, érett és professzionális volt, hogy elhatároztuk: szeretnénk közelebbről is megismerni azt a fiatal fiút, aki ilyen erővel képes megszólaltatni a hangszerét.

A beszélgetésre már úgy ültünk le vele, hogy tudtuk: sikeresen felvételt nyert a konzervatóriumba (Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium), ahová régóta vágyott. Első benyomásra egy rendkívül tisztelettudó, visszafogott fiatalember képe rajzolódott ki előttünk. Olyané, aki pontosan tudja, hogy a komolyzenei pályához mennyi munka, fegyelem és lemondás szükséges. A beszélgetés során ugyanakkor az is gyorsan kiderült, hogy mindemellett benne van a korosztályára jellemző játékosság és vagányság is: szeret focizni a barátaival, és egyáltalán nem érzi úgy, hogy a zene miatt kimaradt volna a “normális” gyerekkorból.

Elszántság és érzelmi ráhangolódás

Zoltán tanára, Tüske Zoltán tanár úr szerint Balázs Zoltánban már az első találkozások alkalmával megvolt az a fajta érzelmi nyitottság, amely elengedhetetlen a zenéléshez. Tanárként elsősorban abban tudta segíteni a növendékét, hogy a technikai fejlődéssel járó rengeteg gyakorlás közben se vesszen el az érzelmi ráhangolódás, hiszen a zene valódi értékét ez a kettő együtt adja.

A tanár úr szerint Zoltán egyik legnagyobb erénye a korát meghazudtoló elszántság és kitartás: az a tántoríthatatlanság, amellyel a céljai felé halad. Arra a kérdésre, milyen érzés egy ilyen tehetséges növendéket útjára engedni, Tüske Zoltán egy korábbi kollégája gondolatát idézte: “Egy pedagógus számára nem elsősorban a versenyeredmények vagy a felvételi sikerek jelentik a legnagyobb értéket, hanem az a közös út, amelyet tanár és diák együtt jár be. Az eredmény csupán a torta tetején a tejszínhab.”

Mint fogalmazott, a bennünk élő zenét ugyanúgy ápolni kell magunkban, mint egy növényt: gondoskodással, figyelemmel és szeretettel. Zoltánban megvan az ehhez szükséges nyitottság, így a konzervatóriumban most egy új, intenzív időszak kezdődik a számára, amelyben a zene, a kamarazenélés és a hasonló pályára készülő fiatalok közössége határozza majd meg a mindennapjait.

A művésztanár kiemelte a család szerepét is. Tapasztalata szerint a gyermek fejlődésében a szülői támogatás nélkülözhetetlen, hiszen a hangszeres tudás nem csupán a tanórákon, hanem a két foglalkozás közötti rendszeres gyakorlás során épül. A biztató, támogató családi háttér ezért kulcsfontosságú abban, hogy egy fiatal tehetség valóban kibontakozhasson.

Amikor a tehetség és a szorgalom találkozik

A szorgalom és a tehetség nem mindig találkozik. Zoltánban viszont ez a kettő összeért. Az interjú elején nehezen nyílt meg, de amikor a zenéről kérdeztük, áradtak belőle a gondolatok, és az is látszott, hogy pontosan tudja, mit szeretne elmondani a hangszerével.

Milyen vele dolgozni?

Nagyon jó. Fáradhatatlanul dolgozik velem, és nagyon sokat tett azért, hogy a versenyeken ilyen eredményeket érjek el, illetve, hogy sikerüljön a felvételim. A konzervatóriumi felvételire való felkészülés jóval több munkát igényelt annál, mint amennyi a zeneiskola keretében rendelkezésre áll. A sikerhez ezért a tanórákon túli közös munka, valamint a folyamatos szakmai támogatás is hozzátartozott. Nagyon hálás vagyok ezért.

Miben segít neked a legtöbbet a technikai tudáson túl?

A motivációban és az érzelmek kifejezésében. Sok olyan felvételt mutatott, amiket érdemes megnéznem, és ezek nagyon sokat segítenek abban, hogy még magasabb szintre jussak, főleg az előadásmódban.

Van példaképed?

Igen. Nagy hatással vannak rám olyan hegedűművészek, mint például David Ojsztrah, Jasha Heifetz, Itzhak Perlman, Augustin Hadelich.

Miért pont ők?

A virtuozitásuk miatt, amit nagyon magas szinten műveltek, illetve művelnek. Nekem nagyon fontos az is, hogyan fejezzük ki az érzelmeket a játék közben, és ők ebben számomra egészen különlegesek.

A városi kitüntetések átadásán is nagyon erősen hatott az előadásmódod. Tudatosan figyelsz erre?

Igen. Nekem nagyon fontos, hogy át tudjam adni az érzelmeket. Ha meg tudom érteni a darabot, hogy mit szeretnék vele elmondani, akkor nem fáradtság beletenni azt a sok munkát. Olyankor meg tudom úgy szólaltatni, hogy az nekem is örömet okozzon, és talán másoknak is.

Mikor érezted először, hogy sikerül igazán úgy megszólaltatni egy darabot, ahogy te szeretnéd?

Az első versenyem előtt volt egy zenemű, Anatoli Komarowski: Nr.2. Konzert I. tétele, ami nagyon közel állt hozzám. Nagyon szerettem gyakorolni, és akkor éreztem rá igazán arra, hogy ezt szeretném csinálni. Néha még mindig meghallgatom, vagy előveszem a hegedűt és eljátszom.

Mikor kaptál először visszajelzést arra, hogy különleges tehetség vagy?

Pontosan nem emlékszem, de a szüleim elmondása szerint már Kátai Kati néni is mondta, hogy ügyes vagyok. Aztán hatodik osztály környékén volt egy iskolai fellépésem több száz diák előtt, és ott nagy sikerem volt. Akkor éreztem rá igazán, hogy komolyabban szeretnék foglalkozni a zenével. Utána jeleztük a szüleimmel Tüske Zoltán tanár úrnak, hogy szeretnék konzervatóriumba menni. Ő akkor elmondta, hogy ez teljesen más szintű felkészülést jelent, és nagyon sok munkát kell beletenni. A tehetségem megvan hozzá, de a szorgalmat is mögé kell tenni. Én pedig úgy éreztem, hogy ezt szeretném és tudom is vállalni.

Izgulsz a versenyek előtt?

Igen, minden fellépés előtt izgulok. Nekem általában az előző este a legnehezebb, olyankor nehezen alszom el. A tanár úrral próbáltuk megtalálni, mi segít nekem ilyenkor, és arra jutottunk, hogy nem tesz jót, ha a többieket hallgatom verseny közben. Inkább külön vonulok és gyakorlok. Nekem az a biztos pont, amikor a hangszer a kezemben van. Akkor már meg tudok nyugodni.

Mik a legnagyobb eredményeid eddig?

Először 2025 áprilisában mértem össze a tudásomat más zeneiskolák növendékeivel a IX. Nemzetközi Hegedű Fesztiválon Törökszentmiklóson, ahol arany minősítést kaptam. Ezt követően júniusban Komárnóban a XVII. Beliczay Gyula Nemzetközi Hegedűversenyen ezüst minősítésben részesültem. Novemberben indultam az Abonyban megrendezett XII. Országos Bihari János Hegedű-, Gordonka-, és Vonós Kamarazenei versenyen. Itt kiemelt arany minősítést sikerült elérnem. Ugyancsak novemberben részt vettem a XVIII. Országos Koncz János Hegedűversenyen, ahol I. díjat és különdíjat is kaptam.

A különdíj egy fellépés volt, igaz?

Igen. Június 5-én felléphettem a Budapesti Vonósokkal.

Milyen élmény volt?

Megtisztelőnek éreztem, hogy ilyen kiváló zenészékkel együtt játszhattam. Úgy érzem, hogy ez a lehetőség egész más kihívás volt számomra, hiszen egy egész vonós zenekar kísért, ami tőlem is másfajta felkészülést igényelt, mint a korábbi fellépések, versenyek. A közönség reakciója alapján ezt az akadályt is sikerrel vettem.

Milyen darabokat szeretsz játszani?

A romantikus hegedűversenyeket szeretem leginkább, ahol a virtuóz részek mellett megjelennek lágyabb, érzelmesebb témák is. Leginkább az ilyen típusú művekben tudom kifejezni önmagam.

Mennyit gyakorolsz egy nap?

Átlagban napi három órát. Hétvégén néha többet, hétköznapokon egy kicsit kevesebbet, de a heti 20-25 óra gyakorlás általában megvan.

Emellett hogyan megy az iskola?

A Dunakeszi Széchenyi István Általános Iskolába jártam, és nagyon hálás vagyok az iskolának és a tanáraimnak, mert rengeteg segítséget kaptam tőlük. A konzervatóriumi felvételi és a versenyekre való felkészülések miatt például márciusig egyéni tanrendben tanulhattam, és voltak órák, amelyek alatt tudtam gyakorolni, hogy jól sikerüljön a felvételi és a versenyfelkészülés. Nagyon megértőek voltak velem, de szerencsére így is jó tanulmányi eredménnyel végzek idén is.

Mit ad neked a zene?

Engem a hangszer megnyugtat. Nekem ez a biztos pont az életemben. Bármi rossz történik, akár az iskolában vagy bárhol máshol, tudom, hogy a hangszerem vár rám, és a zenélés kikapcsol. Nagyon szeretem azt az érzést is, amikor jól sikerül egy fellépés vagy egy verseny. Az nagyon feltölt.

Mi az álmod?

Professzionális szólista szeretnék lenni, de egy neves zenekarban játszani is hatalmas élmény lehet. Szeretnék eljutni a legnagyobb koncerttermekbe, addig pedig minél többet tanulni.

Akkor a konzervatórium az első lépés ezen az úton?

Igen. Sikerült bejutnom, szeptembertől ott folytatom a tanulmányaimat. Nagyon várom. Tudom, hogy ott még többet kell majd gyakorolnom, de megvan hozzá a motivációm. Azt is várom, hogy sok olyan emberrel találkozhassak, akik ugyanazt szeretnék, mint én. Beszélgethessünk a darabokról, a hegedülésről.

A családod mennyire támogat ebben?

Teljes mértékben támogatnak, és ez nagyon sokat jelent nekem.

A család többi tagja is zenél apukádon kívül?

Igen, a testvérem is tanul hangszeren, csak ő dobol, a rockműfajt szereti jobban, emiatt vele nem szoktunk közösen zenélni. Apukámmal viszont igen, főleg népzenét játszunk együtt. Most a felvételi és a verseny miatt ez kicsit háttérbe szorult, de nagyon szeretem ezeket a közös zenéléseket.

Érdekel még valami a hegedűn kívül?

Nagyon szeretek focizni. Jó baráti társaság van az iskolában, és sokat szoktunk együtt játszani.

Nem érzed úgy, hogy a sok gyakorlás miatt valamiből kimaradsz?

Nem. Nyilván a versenyek és a felvételi idején a focizás és a közös programok egy kicsit háttérbe szorultak, de mindig megtaláltuk az egyensúlyt. Egyáltalán nem érzem azt, hogy a hegedű miatt kimaradtam volna valamiből.

Nagyon sok sikert kívánunk neked, és bízunk benne, hogy még sokat fogunk rólad hallani!