A jövő sportcsillagai című országos cikksorozat célja, hogy bemutassuk azokat a feltörekvő fiatal magyar sportolókat, akik az elkövetkezendő időszak reménységei lehetnek, és azokat a szakembereket, akik elhivatottan dolgoznak azon, hogy még magasabb szintre juttassák a magyar sportot. A VSD dzsúdószakosztályát eddig főként a dunakeszi sportmodellről és Pongrácz Bence világversenyeken elért sikereiről ismerhették olvasóink, most azonban két fiatalt mutatunk be a csapatból. Elsőként Sára András Hunorral beszélgettünk, most pedig Szégner Bertalannal.
Bertalan szemében valódi küzdősportolóhoz méltó tűz lobog, ahogy mondani szokták, benne van a spiritusz. Az elszántság nem is lehet nála kérdés, a beszélgetés végére erről teljesen meg is győzött minket. 13 éves, Veresegyházon jár iskolába, ott is kezdett el a dzsúdózni, majd tett egy kitérőt Újpesten, de szerinte most megérkezett a legjobb egyesületbe, a VSD-be. Bertalan saját korosztályában (serdülő) kétszeres Magyar Bajnok illetve ifi korosztályban egy magyar bajnoki ezüstérem.
„Több helyen is edzettem, de ez a legjobb hely. Szeretem az edzőket, Horváth Lászlót, Monori Dánielt, a csapattársakat, az edzések hangulatát, a munkát, szóval mindent” – mondta meggyőzően a fiatal sportoló.
Hogy jött az életedbe a dzsúdó?
A testvérem nagyon szeretett volna egy küzdősportot választani, ő négy évvel idősebb nálam, és nagyon megtetszett, ahogy néztem őt dzsúdózás közben. Akkor még túl kicsi voltam hozzá, de amint lehetett, én is elkezdtem, és azóta sem bántam meg, más sportra nem is vágyom.
Mi tetszik benne ennyire?
Hogy maximálisan nekem való. Összetett, mert kell hozzá fizikum, erő. De ez nem minden, taktikusnak is kell lenni. A testalkatom is jó hozzá. Szeretem, hogy fegyelmet ad, erőnlétet és barátokat.
Mit gondolsz a női dzsúdózásról?
Vannak nagyon ügyes lányok, akár nálunk is, de nekem ez valahogy akkor is inkább fiús sport. Én nézni is jobban szeretem a férfiak küzdelmeit, a lányok sokszor kapkodnak, de természetesen ők is ugyanúgy dzsúdózhatnak, mint mi. Azért ez a sport elsősorban azoknak való, akik ténylegesen a test-test elleni küzdelmet kedvelik. Ez egy valódi harc, komoly szabályok keretein belül. Éppen ezért szeretem, mert egyszerre a test és a taktika csatája is.
Ezen a szinten már sokat kell edzeni. Hogy bírod?
Nyolc edzésre van lehetőség a héten, de én általában a két reggelin nem tudok részt venni az iskola miatt, viszont ezt a kimaradást otthon pótlom, mivel többféle erősítő eszközöm van. Emellett az edzőm ennek megfelelően összeállított egy reggeli edzésprogramot, melyet hetente két-három alkalommal végzek a kora reggeli órákban. Nekem első a sport, de azért az iskolára is oda kell figyelni. Úgy érzem, az osztályfőnököm büszke rám a sporteredményeim miatt, ez jól esik. A szüleim szerencsére nem teherként élik meg, hogy engem át kell hordani Dunakeszire az edzésekre és az ország minden pontjára a versenyekre – szerencsés vagyok.
Mindig a következő versenyre kell fókuszálni, de cél az olimpiai aranyérem
Lesznek most versenyek?
Január végén megyek Győrbe a Magyar Kupára, 50 kg-ban indulok, aztán az ifi országos bajnokságra is megyünk.
Nehéz versenyzőnek lenni?
Ha jönnek a sikerek, akkor nyilván könnyű, ha pedig valami nem sikerül, akkor elsősorban én szoktam felszívni magamat. De apukám is szokta mondani, hogy a legjobbakkal is megesik, hogy nem mindig nyernek. Az edzők pedig a bátorításon túl abban is segítenek, hogy megértsük, mit rontottunk el, hol hibáztunk, és így könnyebb nekiállni a következő megmérettetésnek.
Mi lenne, ha nem lenne többé dzsúdó?
Nem látok ilyen lehetőséget. Sok munkát fektettem bele, szeretem és nem tudom elképzelni, hogy ennek egyszer csak vége legyen. Emellett szerintem, ha nem is versenyzői szinten, de mindenkinek szüksége van a mozgásra, sportra. Ezen belül is a küzdősport a legjobb. Azt látom a kortásaimon, hogy sokan lusták, el vannak kényelmesedve, esetleg el is vannak hízva, a sport pedig ezen mind segít. Edzettséget, fegyelmet, célokat és jó társaságot ad. A célom az olimpiai aranyérem, nem állok meg.
A VSD az ország egyik vezető dzsúdóközpontja
A VSD szakosztálya az ország élmezőnyében van: 2024-ben Dobos Gábor a harmadik legsikeresebb edző lett országos szinten, Ötvös Patrik az Év siket sportolója címet kapta, a szakosztály pedig egyre erősebb utánpótlásbázist épít több mint száz aktív dzsúdóssal és folyamatos országos dobogós helyekkel. A Dunakeszin működő dzsúdóprogram egyedülálló Magyarországon, mert egy városon belül minden évben több száz gyermek kóstolhat bele ebbe a sportágba, és a tehetségek a VSD szakosztályában folytathatják az edzéseket.
