Tíz éve tanít a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában Juhász Terézia csellótanár, akinek pályája egyszerre szól a hivatásos zenélésről és a következő generációk neveléséről. A Dunakeszi Postnak adott beszélgetésben mesélt szakmai útjáról, a zene személyiségformáló erejéről, valamint arról, mit adhat a művészeti oktatás a gyerekeknek és a tanároknak egyaránt.
Juhász Terézia zenei pályája jóval azelőtt elkezdődött, hogy tanárként állt volna a növendékek elé. Tizennyolc éven keresztül hivatásos zenekarban játszott csellistaként, ezt követően fordult egyre tudatosabban a tanítás felé. Huszonegy évet töltött a Szent István Általános Iskola felső tagozatán, ahol éneket és zenét tanított, miközben a muzsikálás végig jelen maradt az életében. Kisebb együttesekkel, kamarazenei formációkban ma is aktív zenész. A helyi fotótárlatokon is állandó kiállító, de ismerhetik történetét a házasság hete alkalmából meghirdetett pályázatról is.
A Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolába tíz évvel ezelőtt hívták csellót tanítani. Mint mondja, a hangszeres oktatás számára nem csupán a technikai tudás átadását jelenti, hanem egyfajta szemléletformálást is. Saját példáján keresztül tapasztalta meg, milyen ereje van a zenei nevelésnek, hiszen Kecskeméten a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium falai között nőtt fel. Úgy véli, Kodály pedagógiai eszméi ma is érvényesek, még ha Magyarországon kevesebb szó is esik róluk, mint korábban.
Zenéből sosem elég
A zene szerepét Terézia szerint nem lehet túlhangsúlyozni. “A zene akkor is jelen van az életünkben, ha nem tudatosan műveljük, elkísér minket a legfontosabb pillanatokban, keresztelőkön, ünnepeken, esküvőkön vagy akár a mindennapokban. A hangszeres tanulás azonban ennél is többet ad: fejleszti az agyműködést, erősíti a koncentrációt, és nem véletlenül mutat szoros kapcsolatot a matematikai gondolkodással is” – vallja a tanárnő.
Még ennél is fontosabbnak tartja azonban azt, hogy a zenét tanuló gyerekek érzékenyebbé válnak a világra. Másképp figyelnek egymásra, nyitottabbá válnak a szépségre és az együttműködésre. “A művészeti iskola célja nem az, hogy minden növendékből hivatásos koncertművész váljon, hanem hogy zeneszerető, kultúrára nyitott embereket neveljenek, akik később akár közönségként, akár amatőr muzsikusként is kapcsolatban maradnak a zenével” – fogalmaz Terézia.
A Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában ezért kiemelt szerepet kap a kamarazenélés. Juhász Terézia szerint a közös muzsikálás olyan élményt ad a gyerekeknek, amely messze túlmutat az egyéni gyakorláson. Egy családi összejövetel, egy baráti alkalom, ahol együtt szólal meg a zene, maradandó emlékeket teremt. Saját növendékei közül többen játszanak csellóegyüttesben és vonószenekarban is, a próbák után sokszor szárnyakat kapva távoznak.
A tanítás a pedagógus számára is legalább akkora élmény, mint a növendékeknek. Terézia szerint ösztönös vágy él minden tanárban, hogy átadja a tudását a következő generációnak. “Ahhoz hasonló ez, ahogyan egy szülő is igyekszik mindent megtanítani a gyermekének, amit ő maga tud. Különösen nagy öröm számomra, amikor látom, hogy egy diák megtanul egy darabot, vagy színpadra lép egy koncerten, például az adventi hangversenyeken vagy az iskola évfordulós rendezvényein. Ezeken az alkalmakon a szülők is megtapasztalhatják, hogy a befektetett munka valódi eredményt hozott” – fejtette ki a csellótanár.
A művészeti iskola rendkívül népszerű, de érdemes év közben is jelentkezni
A cselló iránt érdeklődők számára jó hír, hogy a tanév közben is van lehetőség a csatlakozásra, amennyiben felszabadul egy hely. A jelentkezők várólistára kerülnek, hiszen a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola iránt nagy az érdeklődés, de egy-egy üresedés esetén év közben is csatlakozhatnak új növendékek.
Juhász Terézia számára a zene nem csupán hivatás, hanem élethosszig tartó társ. Tanárként és muzsikusként egyaránt azon dolgozik, hogy ezt az élményt minél több gyermek és család megtapasztalhassa Dunakeszin.
