A hét és fél évszázados írásos történelemmel rendelkező Dunakeszinek jelenleg közel 42.000 lakosa van.
A települést először IV. Béla 1255-ben kelt adománylevele említi, a helység története azonban ennél is régebbre nyúlik vissza: régészeti ásatások bizonyítják, hogy már az újkőkortól lakott volt a település. Jelentős emlékünk a római kori őrtoronymaradvány, amelyet I. Valentinianus uralkodása alatt emeltek a IV. században. A római idők végén és a népvándorlás korában kvádok és szarmaták lakták a területet. Utóbbiak keze nyoma az a Duna és a Tisza között húzódó kiterjedt sáncrendszer, amelyet a köznyelv csak Csörsz árkának nevez. A honfoglaló magyarság jelenlétére az Új-szőlőkben és a Helyrejáró-dűlőben található X. századi leletek utalnak.
