December 18-ig várja az adománygyűjtő kisház azokat, akik szívből és önzetlenül szeretnének adni, ráadásul éppen azoknak, akiknek arra a legnagyobb szükségük van. És hogy kik adakoznak?
Bárki kerülhet átmenetileg vagy akár hosszabb távon is nehéz helyzetbe. A dunakeszi emberek különös figyelmet fordítank arra, hogy szeretettel telin lepje meg azokat, akiket esetleg nem is ismer.
Kállay Gyula például 1956-ban hagyta el az országot, Kanadában élt családjával, azonban nem feledkezett meg az anyaországban, a szülővárosában élőkről, hiszen évek óta milliós nagyságrendű összeggel támogatja a Dunakeszin élő, nehéz sorsú családokat. Kérdeztük volna, de ő elhárította az érdeklődést. Inkább tettei beszélnek helyette.
Természetesen nem kell mindenkinek ilyen nagyságrendekben gondolkodni. Ilyenkor a kis segítség is óriási tud lenni, persze időnként nehéz ezt felmérni akkor, amikor szalad a szekerünk, vagy legalábbis döcög. Talán a megélt élethelyzetek, a hullámhegyek és völgyek sokaságából is adódik, hogy nagyon nagy az adakozó kedve a Dunakeszin élő nyugdíjasoknak. A Városháza előtt felállított adománygyűjtő házhoz például rendszeresen visznek ajándékot. Reggel elindulnak kis kosarukkal a közeli közértbe, és nem ritkán konzervekkel, és más, ajándékozásra szánt adománnyal látogatnak el a házikóhoz. Az egyik idősebb asszony például nem csupán a rászorulókra gondolt, de a házikó előtt vigyázó biztonsági őrre is. Elmondta, látja, naphosszat itt állnak a hidegben, ezért neki is hozott ajándékot, egy könyvet. Egy idős házaspár pedig kézen fogva érkezett, csak annyit mondtak, amikor átadták a csomagot: nem írtak rá életkort ugyan, de örülnének, ha egy rászoruló nyugdíjas kapná az ajándékukat. Abban bíznak, hogy az összeválogatott meglepetésekből erre az adományakció szervezői rá fognak jönni.
Azért ne bízzuk ezt a véletlenre. Célszerű ezeket a meglepetéseket, ha tehetjük, cipősdobozokba csomagolva, korosztály és nem szerinti címkével ellátva leadni, hiszen ezzel a szervezők munkáját könnyítjük meg, akik ezekben a napokban amúgy is meglehetősen elfoglaltak.
Felcímkézve, szépen becsomagolt dobozokkal érkezett adománygyűjtő házhoz Tóth Lajos. Mindjárt három dobozzal ráadásul, különböző korú fiúgyermekeknek szánt meglepetéssel. Elárulta, ő csak a kézbesítő, ez nem az ő ajándéka, hanem a 12 éves unokájáé, Magyarádi Marcellé. „Tegnap még együtt jöttünk – mondta a férfi, – de csak 7 órára értünk ide, és akkor már bezárt sajnos a házikó. Ezért Marcell meg kért arra, hogy ma feltétlen hozza el.” De vajon honnan jött az ötlet? „Benne is megvan a kiskamasz – mondta a joggal büszke nagypapa, – de mindamellett meghatja a karácsony. Azt hiszem, a tévében láthatta, hogy milyen sokat jelenthet az adakozás. Persze, hirtelenjében nem is tudom, hogy honnan tudhatta, hogy itt, a Városháza előtt gyűjtik az adományokat – töprengett Lajos. – Azt tudom, hogy egyszer csak elkezdte gyűjtögetni a dolgait, például Rubik-kockát, plüssjátékokat, és más játékféleségeket. Szépen, gondosan be is csomagolta saját kezűleg a csomagokat, felcímkézte életkor szerint azokat, és azt mondta közben: ’Ha ez csak egy kis segítséget, egy kis örömet fog szerezni valakinek, már az nagy dolog”.
Mindenesetre az, aki szeretné megélni azt az örömet, amit vélhetően Marcell is átélt, amikor csupa szívvel-lélekkel csomagolta az ajándékokat, az még most vasárnapig, december 18-ig megteheti a Városháza előtt felállított kis házban. Ne feledjék: ha senki nincs a házikóban, akkor a környéken álló biztonságiak szívesen segítenek abban, hogy be tudják tenni a kis házba az adományaikat.
Egyébként a szocialisták is gyűjtenek. Ők a Damjanich utcai székházukba várják az ajándéknak szánt dolgokat. Tervük szerint december 21-én adják át, főleg a rászorultaknak, a csomagokat. A pártok karácsony előtt jótékonykodásáról itt írtunk.