A falucsúfoló „frappáns történet valamely falu ostoba, ostobának tartott vagy magát ravaszságból ostobának tettető lakójáról, ill. lakóiról. […] A falucsúfolóban a tudatlanságot, célszerűtlen viselkedést, jellemhibát gúnyolja ki a közösség.”
A sokat gúnyolt Gyulafirátótról (Veszprém megye) a néprajzi szakirodalomban rátótiádáknak is nevezett „falucsúfolók sorában igen nagy műfaji változatosság tapasztalható: általában egy epizódból álló, rövid, anekdotikus szerkezetű történet, tréfás mese, szólás, szóláshasonlat, tréfás jelzős szókapcsolat, vers (illetve hosszabb versezetté összekapcsolt falucsúfoló, ún. falusoroló), rigmus, dal, találós kérdés, hosszabb törté- netté összekapcsolt több falucsúfoló” – tudjuk meg a róluk szóló legújabb összefoglalásból, Vajda Mária kiváló könyvéből.
Az ún. falusorolók közé tartozik az a Mindenféle izé című, feltehetően XVIII. századi eredetű, Dunakeszit és több környékbeli települést is érintő versezet, amely Kerényi Ferenc szerint „a négysarkú tizenkettes kényelmes, hosszan döcögő versformájában tipikus terméke a mezővárosi-falusi alkalmazott poézisnek. Szerzője és keletkezési helye, ideje ismeretlen.”
Mindenféle izé
Uraim, kik nem botlotok minden kőbe,
Mátra hegyén mit láttam írva a felhőbe,
Halljátok, elmondom a következendőkbe,
Hogy hol, mikor, mi történt a múlt esztendőkbe:
Kecskeméten a lisztes hordót csapra verték,
Kőrösön a csirkehúst mézzel, mákkal főzték,
Kókán pedig kétszer a lencsét megették,
Debrecenbe az ürgét reptében meglőtték.
Beregen a halcsíkot gerebéllyel fogták,
Alpáron a mennykövet hordóba taposták,
Cegléd táján a lepényt kendő helyett mosták,
Lócon pedig a birkát a templomba húzták.
Sári bírkák a retket töpörtyűvel ették,
Kerepesi templomot borsón lejjebb tették,
Rákoscsabán a rákot vízbe süllyesztették,
Alsó-Dabason a kötényt cégérnek kitették.
Áporkán marhahússal mennykövet esznek,
Aszódiak aszalni nyúlhúst is feltesznek,
Pesten, Budán a jóbúl jó porciót metsznek,
Abonyban csak vérbélű fejérnépek lesznek.
Jászapátin katonák parasztot mustrálnak,
Berényben szappan nélkül beretválnak,
A gyöngyösi leányok mindég ketten hálnak,
Vácon a sült galambok készen tálba szállnak. […]
Irsán citrom helyett mást valamit szedtek,
Dunakeszin a felhők paprikát esőztek,
Ikladon a bírónál egy nyulat vesszőztek,
Nagykátán a vásárba koldusfingot vettek.
Jákóhalmán a vargák ködmönt köszörültek,
Pusztaszikszón, Egerben mentét fűrészeltek,
Esztergomban, Halason csontokat őröltek,
Apátin a takácson nadrágot fejelnek.
Tószegen a vén kofák a káposztát hámozzák,
Váradon a menyecskék száz tű hosszát ugrálják,
Luca napján a tyúkot hogyha megtojatják,
A tojást akkor zsákkal Szolnok felé hordják.
Mindszenten már nincs helye a szokott mátkaságnak
Pest tájékán sok dobot hiába csinálnak,
Sok helyen becsületet adnak a cudarnak,
Itt is, ott is teli kankót ingyen könnyen varrnak.
kép: www.burcsi.hu
