Egy kupac szemétbe botlottunk a hét közepén a főtér közelében. Rossz volt nézni. Nem hagyhattuk szó nélkül.
Ott volt az utcán. Egy lépésnyire az utcai szemetestől. Szemétben turkáló dobálta ki ki, élelmet keresve? Jó bulinak tartva éjjel kaparta ki valaki a többi közül? Vagy csak egyszerűen odaszóródott? Nem tudom, hogyan került oda. De aki tette, nem vigyázott Dunakeszire. Magasan tett a városra. A közösségre. Az otthonunkra. És saját magára is. Kár érte. Pár óráig nagyon csúnyán mutatott a főtér közelében.
Megannyi emberi sorsról tudna beszélni ez a kupac. Éhesen nehéz közösségben élni, de a változtatáshoz nem a köz elrontása az üdvözítő. Buli után talán vicces szemetesek borogatni, de ezzel saját emberi mivoltunkról állítunk ki bizonyítványt. Láttunk már felesleges tejesdobozt slendrián módon eldobni, de ezzel másoknak okoz bosszúságot.
Vannak emberek, akiknek nehéz közösségben élni. Akik csak kérnek, de szinte semmit sem adnak. Pedig a jogok mellé kötelesség is járul. Csak így lehet emberibb várost építeni, mások és a magunk boldogulására. Mert az igazság nem csak odaát, hanem itt, a 2-es úttól alig pár méterre is ott van.
