Az utolsó falu című dokumentumfilmet vetíti le a dunakeszi Késő-Római Kikötőerőd május 21-én, a Múzeumok Világnapján. Hogy miért pont erre a filmre esett a választás, arról az erőd munkatársát, Langmayer Katalint kérdeztük.
“A nagybirtok szorító gyűrűjében csak vergődik a lesoványodott falu. Lerombolhatnák, beszánthatnák, és a helyén táblás földművelésbe foghatnának. De van túlélési ösztön a faluban is. Néhány ormánsági kezdeményezés ezt mutatja. Ehhez vissza kell térni a talán legősibb magyar életmód, az ártéri gazdálkodás alapjához: a közösségi munkához. Mementó vagy bástya lesz az utolsó falu?”
Ezt a kérdést teszi fel az Utolsó falu című dokumentumfilm, amely napjaink egyik sarkalatos problémájára, a múlt emlékeinek megőrzésére hívja fel a figyelmet. Mivel a Dunakeszi Késő-Római Kikötőerőd és a Múzeumok Világnapja programsorozatnak is az örökségvédelem a célja, nem volt nehéz ezt a filmet választani. Annál is inkább, mert a film egyik alkotója Langmayer Katalin munkatársa. A május 21-én este hatkor kezdődő vetítés után beszélgetést is terveznek a film készítőivel, Gyökér Róberttel és Tanner Gáborral.
A Dunakeszi Késő-Római Kikötőerőd tavaly is filmvetítéssel ünnepelte a Múzeumok Világnapját. Akkor Balázs Béla díjas filmrendező, Duló Károly Betájolt öröklét című filmjét tűzték műsorra. Az alkotás az UNESCO által világörökségnek nyilvánított pécsi ókeresztény emlékeket mutatja be.
