Mácsai Norbert trombitaművész tizennyolc éves korában kezdett el komolyabban meséket és prózát írni. Kilencéves volt, amikor először trombitát vett a kezébe, amely egyre hangsúlyosabb szerepet töltött be később az életében. Norbert középiskolásként már szőtte a történeteket és a meseszálakat, amelyek elvarázsolták a hallgatóságát. Így a pozitív visszajelzések arra sarkallták, hogy fejlessze íráskészségét, és tovább merült el a mesék birodalmában. Ezután fogant meg benne az a páratlan ötlet, hogy a zenét és a mesealkotást összekösse, és személyre szabottan mesét és zenét írjon gyerekeknek, felnőtteknek. Sok időt töltött el gyerekek társaságában, amely még jobban inspirálta arra, hogy a mesék megtalálják a saját hangzásukat, és zeneileg is megszólaljanak. A zenék trombitán szólalnak meg zongorakísérlettel. A mese és a zene megalkotása előtt találkozik a szülőkkel, a gyerekekkel, hogy személyes benyomást szerezzen róluk.
Mivel a magzat már a születés előtt is nagyon sok információt és ingert gyűjt be a külvilágról, innen született az ötlete, hogy már a gyermek világra jötte előtt megírja a szülők által irányzott mesét. Így az újszülöttet saját mesével és zenével várja a családja.
A dunakeszi művész egy kötet kiadásának a gondolatával is kacérkodik, amelyben a két műfaj megjelenhet együttesen. Mácsai Norbert bevallása szerint leginkább gyermekek számára szeret a legjobban alkotni, de bármilyen korosztálynak életkortól függetlenül szívesen ír zenét és mesét.
(Főkép: Bubbaland.hu)
