Márciusban adták át a 2016. évi városi kitüntetéseket Dunakeszin. A Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár tavaly nyugdíjazott igazgatója, Csonka Mária Dunakeszi Városért kitüntetést kapott. Megkérdeztük, hogyan fogadta az elismerést.
– Hogyan értesítették, hogy megkapta a kitüntetést?
– A Programiroda munkatársa személyes találkozót kért tőlem. Tájékoztatott a képviselő-testület döntéséről, miszerint Dunakeszi Városért kitüntetést kapok. Átadta Dióssi Csaba polgármester úr levelét, amely hivatalos értesítés volt a testületi döntésről, amelyben gratulált, és meghívott a kitüntetési ünnepségre. Külön öröm volt számomra, hogy lehetőség volt hozzátartozók meghívására is.
– Milyen jelentőséget tulajdonít az elismerésnek?
– Úgy gondolom, ha egy vezető kitüntetést kap, az a szakmai, közéleti munkájának elismerése mellett annak a közösségnek az elismerését is jelenti, amelyben tevékenykedik, vagy tevékenykedett. Esetemben ez egy tágabb közösséget jelent. A munkatársakat, az olvasókat, művészeket, írókat, segítő, támogató partnereket. Én úgy tekintem, hogy a kitüntetéssel a könyvtári szakma, – amelynek egyik képviselője vagyok,- is elismerést és megerősítést kapott. Könyvtárunk sajátos légkörére, biztonságára, otthonosságára sokaknak szüksége van. A személyre szóló ajánlások, segítségnyújtás mellett a digitális szolgáltatásokat sem kell nélkülözniük.
– Munkánk, életünk során időnként csüggedünk és közel kerülünk a feladáshoz. Volt ilyen pillanat könyvtárosi munkája során? Ha igen, mikor, miért? És ez a pillanat eszébe jutott-e a kitüntetés kapcsán?
– Nyilván az én munkám során is előfordultak nehezebben megoldható feladatok, de ezek még inkább a megoldásra ösztönöztek, mert a megoldás hozta a sikert, az előrelépést. Ez tehát ellentmond a feladásnak még a gondolatával is. Munkatársaimat is mindig a problémák megoldására ösztönöztem, és jó volt látni a „vége jó, minden jó” örömet. Egy konkrét példát is említek: a könyvtári szolgáltatások korszerűsítése címmel 2010-ben kiírt európai uniós pályázatnak már a megírása is kihívások elé állított bennünket, a megvalósítása pedig igazi szakmai bravúr volt, kollektív munka. Mi könyvtárosok sokat tanultunk, megújult az eszköztárunk. Olvasóink pedig ma is élvezik, használják pl. az interneten keresztül igénybe vehető szolgáltatásokat.
– Milyen érzés volt átvenni a díjat?
– Már az ünnepség is nagyon megható volt a zeneiskolás diákok műsorával. A díjat a polgármester úrral Csoma Attila volt kollégám adta át. 30 éves könyvtárvezetői pályám szép lezárásának tartom ezt az elismerést, mert számomra annak a visszajelzése, hogy helytálltam a könyvtárban, a városban. És nem hagyhatom ki azt az érzést sem, hogy lányom, aki jelenleg távol él tőlem, többször is írta, mondta, hogy nagyon büszke rám, és én is büszke vagyok rá, mert érzem, hogy szakmai helytállásban követi a példámat.
