A Házasság hete alkalmából írtunk arról, divatos-e mostanában a házasságkötés, megosztottuk a Radvánszky házaspár meghitt gondolatait, most pedig a régi szokásokat mutatjuk meg.
Dunakeszi ősfaluban jelentős esemény volt a lakodalom. Mivel egész családok részvételét igényelte, megtartását a mezőgazdasági munkák befejezéséhez igazították. A lagzik megtartására közkedvelt időszak volt a farsang is. A Dunakeszi Helytörténeti Szemle írásából szemezgettünk, milyen szokások övezték a régi dunakeszi esküvőket.
Mikor és hogyan zajlott a szertartás?
Megtudtuk, hogy 1895 után a lakodalmat megelőző délutánon volt a polgári házasságkötés a községházán. Az ifjú párt csak a két násznagy kísérte, néha a szülők, testvérek is. A pár megkapta a házassági anyakönyvi kivonatot és másnap – ennek felmutatása után – köthettek egyházi házasságot. Később a polgári kötés átkerült az egyházi kötés napjára.
Régen a reggeli mise keretében tartották a nászmisét. Csak az 1930-as években került a délutáni órákra. Így lett városibb, úribb. A lakodalmi ebéd pontban egy órakor volt. A templomi esküvő 3 órára tolódott. Így világosban vonulhatott a lakodalmi menet is. A vőlegény házától zene és nótaszóval indult a menet a menyasszony házáig, ahol szép versekkel búcsúztatták el a menyasszonyt a szülői háztól, lakóitól, szomszédoktól, barátnőktől.
Innen mentek a templomba. A férfiak kezében egy üveg bor, az üvegen kerek kis fonott kalács. A menet végén két asszony, karjukon kosár, benne felszeletelt pusztakalács. A kapukban állókat ebből kínálták meg. A menyasszony a két násznagy között ballagott, a vőlegényt két koszorúslány kísérte, utánuk a rokoni fokok szerint a násznép. Ahol volt egy kis tér, szabad terület, a menet megállt és muzsika- ill. ének szóra táncoltak.
Milyen volt a kor menyasszonyi ruhája?
A menyasszony öltözéke 1920 előtt: fehér szoknya, piros selyemblúz, fehér kötény, magas szárú fekete cipő volt. A nyakrakendője fehér selyem vagy ebelaszt anyagból, hos szú, fehér rojttal készült. Hímzése világoskék nagykoszorús virágminta, amit paradicsomvirágnak mondtak. 1920 után: fehér mirtuszkoszorú, párta és „rezgő”, (a rezgő apró fényes fémszálak). Hajfonatában pántlika és világoskék szalag volt. Nyakában arany vagy ezüstlánc Mária éremmel. Lábán fehér harisnya, fekete lakk vagy bőr és spanglis félcipő.
Lagzi
1924-ben nem volt még nagy divat a torta. Sok jó tészta, rétes sült. Az édes süteményeket a fiókos szekrényben, komódban gyűjtötték fajták szerint, annak megfelelően, ki mit kért, azt a fiókot húzták ki, egyenesen onnan kínáltak.
Az idősek elmondása szerint régen – még fagyos időben is – az udvaron táncoltak. Szakadó esőben (aki befért) a lakodalmas szobába húzódott. A muzsikásokat a szoba egyik sarkába telepítették. Régen Veresegyházról hoztak muzsikásokat lovas kocsin. Vacsora előtt, a főétkek feltálalása előtt egy-egy verset mondott a vőfély: külön a leveshez, főtt húshoz, tormához, paprikáshoz, sültekhez, süteményekhez, amit közben borköszöntővel fűszereztek.
A menyasszonytánc régi időkből való ajándékozási alkalom, ekkor mindkét lakodalmas ház vendégei együtt voltak. A pénznek alkalmas méretű szitát, tálat tettek ki.
A tánc végén a férj bedobta a kalapját a tálba, felkapta a menyasszonyt és kiszaladt vele. Amíg a menyasszony átöltözött, maskarázással (bolond menyasszony, vőlegény) feheltánccal (párnatánc) múlatták az időt. A menyasszonytánc után menyecske ruhában tért vissza az új ara, fejét menyecskekendővel kikötve és sötétebb ruhában. Mindenki megforgatta, hajnalig ropták a táncot.
Amikor világosodott, akkor mentek haza a vendégek. Az új asszonynak már ekkorra meghozták a munkaruhát és lábbelit. Az volt a szokás, hogy a lagzis szobát az új asszony teszi rendbe, ő takarítja ki.
Forrás: SZŐKE KÁLMÁNNÉ: DUNAKESZI LAKODALMAS, Dunakeszi Helytörténeti Szemle
Főkép: Koncsik Erzsébet esküvője (1952)
