Korábban sosem hallott, eredeti öltetekkel, bájos, új szokásokkal ünneplik sokan a húsvétot. Az utcákat koptatva megkérdeztük: ön miként ünnepli meg a húsvétot? Tartson velünk, mert izgalmas válaszokat kaptunk.
Akárcsak a versek esetében, a húsvétot akadt, aki régies, kevéssé kedvelt ünnepek között tartotta számon. Volt, aki frappánsan csak annyit mondott: „Én nem ünneplem látványosan. Jobban mondva, inkább úgy gondolom: az ünnepeket az ember a szívében és lelkében élje meg”.
Azonban találkoztunk egy energikus, elfoglalt hölggyel is, Soltész Gyöngyivel, aki, – miközben szervezte a tárgyalását, – megosztotta velünk gondolait. „Mi nem ünnepeljük kifejezetten a húsvétot, pedig két nagylányom is van. Viszont pár nap eltéréssel, a napokban van édesanyám, és az én születésnapom is, így tény, ilyenkor összejön az egész család, és beülünk egy vendéglőbe. Ám ha jobban belegondolok, én kicsit azért készültem már a húsvétra egy dekorációval.
A grincsfánkról levettem a karácsonyi díszeket, és tavaszi dekorációkat tettem rá” – majd mutatta is az eredeti öltet fantasztikus kivitelezését, sőt, ahhoz is hozzájárult, hogy a Dunakeszi Post olvasóival is megosszuk a nem hétköznapi ötletet. Nők, asszonyok, még van egy kis idő, elő grincsfákkal, és érdemes ezt a szép, új dekorációt ellesni és utánozni:
Egy fiatal édesanya sietősen szaladt a babakocsijával a közértből. Kedvesen megállt nekünk, ám kérte, fotó ne készüljön, mert tényleg csak egy percre ugrott le a boltba, siet is, hogy lefektesse a kocsiban már kissé nyűgös gyermekét. Ám a sietsége ellenére elmondta, ők nagypénteken családostul templomba mennek, hétvégén pedig összegyűlik az egész család, még külföldről is hazajönnek a rokonok, ilyenkor 18 ülik körül az asztalt az ünnepi ebédbél. Így érthető, miért is kellett sietnie, pedig izgalmas lett volna megtudni, milyen ünnepi fogások lesznek.
Idilli, nyugodt kép: egy gimnazista békésen ücsörgött és olvasott a fő tér egyik padján. A fiatalembert Szilasi Máténak hívják, a Radnóti Miklós Gimnázium diákja. Nagyon kedvesen fogadta érdeklődésünket, miszerint az ő generációja ünnepli-e még a húsvétot, és ha igen, miként. „Valóban a korosztályomra már nem feltétlenül jellemző. Azonban én tartom, hétfőn megyek is locsolkodni. Nem egyedül, az egész néptáncsoportom őrzi ezt a hagyományt. De tény: én is csak az ő társaságukba megye, és elsősorban csak a tánccsoportunkba járó lányokat keressük fel” – árulta el a részleteket, majd hozzátette: ő maga még a böjtöt is szigorúan betartja, nem eszik húst, és semmilyen, ilyenkor tiltott ételt-italt.
Az utcát járva találkoztunk egy mosolygós édesanyával is, Kovács Zsuzsával, aki az óvodáskorú kislányával, Farkas Nórival sietett az utcán, de készségesen megállt az érdeklődésünkre. Elmondta, hogy a gyermeke a Dunakeszin található Szivárvány Waldorf Óvodába jár, ahol az intézmény a keresztény ünnepkör összes ünnepét megünnepli közösen, és most is velük fognak húsvétolni. „Hogy mi lesz a program? Az összes óvodás és családja kimegy a repülőtérre, ott pedig meg kell keresniük a kicsiknek a tojásokat, amiket nyuszi elrejtett. Aztán leterítünk pokrócokat, és körbekínáljuk egymást, megvendégeljük egymást, igazi batyus rendezvény lesz, azt esszük, amit viszünk” – mondta kedvesen.
Végül két fiatalembert, Szalay Alexander Olivért és Turtegin Áront kérdeztük arról, hogy vajon az általános iskolás korosztály miként ünnepli meg a húsvétot. A kisikolások először visszakoztak kissé, mert ők idén mindketten elutaznak, egyikőjük a nagymamájához Nyíregyházára, a másikuk pedig Balatonra, így idén a locsolkodás elmarad, hiszen ezeken a helyeken nem ismernek senkit, és csak a nő rokonaikat, édesanyjukat, nagymamájukat locsolják meg. De ahogy töprengenek, csakhamar eszükbe jutnak korábbi húsvétok emlékei, és a kedvünkért derűsen fel is elevenítettek azokat.
„Emlékszem, egyszer, amikor még panelban laktunk, felcsöngettünk az ott lakó lányokhoz, és lehívtuk őket. Amikor pedig leértek, a kapu előtt egy nagy vödör vizet öntöttünk rájuk. Arra azért vigyáztunk, hogy a víz meleg legyen”
– mesélte nevetve, de meglepően felnőttesen az egyik fiatalember. A másik azt emlegette, hogy milyen tréfás volt, amikor az édesanyja tojást szeretett volna festeni, ám amikor ránéztek, csak azt látták: hiába volt vele munka, kifolyt belőle a tojás.
Végül mindketten egyet értettek abban, hogy nagyon szeretik azt a szokást, amikor a kertben eldugnak csokikat, és meg kell találni, valamelyikük elárulta: ilyenkor sokat gyűjt be, és tartalékolja, beosztja azt. Annyira lelkesek lettek ettől a szokástól, hogy kissé zavarba is jöttek, és hozzá tette az egyikük: „Tudja hogy van, hiába 11, 12, 13 éves egy gyerek, de azért még csak ott lakik benne a kisgyermek”.
Mi pedig csak annyit tudtunk erre mosolyogva mondani: nagyon helyes, tessék is azt megőrizni, ez a lelkes kisgyermek jó, ha ott van 30, 40, 50 évesen, sőt még azon túl is. Ők helyeseltek, ebben az egyetértésben vettünk búcsút.
És Önöknek, van kedves emléke, szokása? Miként ünnepli a húsvétot? Írják meg, kommenteljenek, hiszen sokaknak örömet szerezhetnek azzal, ha egy-egy különös szokást megosztanak, ihletet adnak másoknak is. Vagy csak egytréfás történettel mosolyt csalnak az arcokra.
