A tökfaragás hagyományát leggyakrabban az amerikai halloween ünnepéhez kötik, pedig Magyarországon is a régi időkre nyúlik vissza a története.
Az első erről szóló történet, amit találtunk, egészen Salamon király idejébe nyúlik vissza. Salamon trónviszályban állt unokatestvérével, Gézával, illetve annak halála után Lászlóval. 1081-ben Salamon elismerte Lászlót magyar királynak, cserébe megtarthatta királyi címét. Azonban a királyi udvarban is terveket szőtt a trón visszaszerzésére. László ezt megtudta, és biztonsági okból a visegrádi vár tornyába záratta. Az őröknek parancsba adták, hogy éjszaka töklámpásokkal világítsák ki a tornyot, hogy mindig szemmel tarthassák a rabot. A lámpások így a Dunán közlekedő hajósoknak is támpontul szolgáltak. Egy másik monda szerint viszont Salamon király adott életjeleket magáról úgy, hogy minden este töklámpást gyújtott, ezzel jelezve a Dunán hajózó katonáknak, hogy még életben van. Innen ered a mondás: “Fénylik, mint Salamon töke!” (forrás: tudománypláza)
Halloween
Egy hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az elkárhozott lelkek addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és megpróbálnak visszatérni az élők világába. A faragott, kivilágított tökök kettős célt szolgáltak. Egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt a halottak szellemeinek világított, hogy hazatalálhassanak.
Egy szó mint száz, ma is sokan készítenek töklámpást. Hiedelem ide vagy oda, a gyerekek élvezik, a sötétben pedig jól fest.
