Elképesztő készülődés előzte meg az ünnepséget. Az óvónők, dajkák, szülők és a város intézményeinek munkatársai napok, hete, hónapok óta azon dolgoztak, hogy a város első óvodájának, az Eszterláncnak 100. születésnapi ünnepsége tökéletes legyen. Muki vonat, száz maci, elcsukló hangok, végtelenül kedves gyermekműsor – mutatjuk, mi hogyan láttuk az ünnepséget.
Az eső rendületlenül szakadt reggel óta, így nem volt mit tenni, a sok dolgos kéz az utolsó pillanatban átköltöztette az eseményt a csoportszobákba, azonban az ünnepség így is méltó és nagyszerű volt.
Telitalálat volt az óvodások műsora, a kicsik szép, egyforma ruhában kedves műsort adtak, minden néző arcára kiült a mosoly és a meghatódottság.
Külön erre az alkalomra írt szöveggel adták elő dalukat a kicsik, akiket hatalmas tapssal, csokival és üdítővel jutalmaztak a szervezők és a nézők.
Egykori óvodások is színpadra álltak
Ezt követően az intézmény egykori óvodásainak műsora következett. Csoma Réka zongorán játszott, Erki Fanni Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok című kötetéből adott elő részletet, majd Fleisz Lívia hangszeres játéka következett. Szintén Janikovszky Évától, de ezúttal a Ha én felnőtt volnék című kötetből olvasott fel Horváth Héla, végül Badruddin Panna és Badruddin Dániel egyetemi hallgatók jártak friss csárdást. Pezsdítő előadás volt.
A beszédek sorát Dióssi Csaba polgármester kezdte meg. Külön köszöntötte az intézmény régi dolgozóit. “Nagy tisztelettel gondolok azokra, akik Dunakeszin annak idején fontosnak tartották, hogy a ma már alapszolgáltatásnak számító óvodai szolgáltatást megvalósítsák.” Ismertette, hogy milyen küzdelmes volt az út ez alatt a 100 év alatt addig, hogy
mára elmondható: minden gyermeknek tud óvodai férőhelyet biztosítani a város.
Az önkormányzat jelenlegi törekvése, hogy a csoportlétszámokat csökkentse, és mindenki olyan óvodába járhasson, ami annak is épült. “Egy dolog, hogy küzdelmek árán ugyan, de létre tudott jönni a megfelelő infrastruktúra, de annál is nagyobb dolog ezt tartalommal, szeretettel és szakmaisággal megtölteni” – hangsúlyozta a polgármester. Kiemelte, hogy szülőként is szeretettel emlékszik vissza erre az intézményre, hiszen első fia, Balázs is ide járt. “Azóta is nagyon hálás vagyok Valinak és Évának, hogy akkor szárnyaik alá vették a fiamat.”
Volt mit felidézni az ünnepi beszédekben
Ezt követően Faith Éva szakmai igazgató osztotta meg a gondolatait. Az igazgató asszony rengeteg energiát fektetett pályafutása során abba, hogy megismerje az intézmény történelmét, és meg is ossza azt a lakossággal. Beszédében egy igen érdekes történetet is megosztott. Az óvoda kezdetben a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérekhez tartozott. “Aquináta nővér elmondta, hogy nagyon nagy szeretettel és tisztelettel gondol a dunakeszi emberekre, mert
Dunakeszi volt az országban az egyetlen település, ahonnan neM hurcolták el a nővéreket.
A vezető mesélt az intézmény történetéről, elmondta, hogy a 80. évforduló alkalmával vették fel az Eszterlánc nevet.
Szabóné Ónodi Valéria, a DÓHSZK vezetője ismertette, milyen történelmi helyzetben született meg a dunakeszi óvoda, majd elmondta, hogy a változó történelmi korok, a társadalmi környezet, a különböző eszmei és pedagógiai áramlatok mellett egy dolog állandó volt ebben a 100 évben: a kisdedóvók, az óvónők, az óvodapedagógusok számára legfontosabb az volt, hogy a gyermekeket legjobb tudásuk szerint szeretettel neveljék.
“Dunakeszi Város Önkormányzatának ezúton is köszönjük, hogy az egy évszázada itt folyó nevelőmunkát, értékteremtést Dunakeszi Városért plakettel ismerte el, amelyet márciusban vehettek át az intézményben dolgozók. Köszönjük azt a támogató fenntartói hozzáállást, amely segíti óvodáink működését, és lehetővé teszi azt a minőségi szakmai munkát, amely által országos hírnévre tehetünk szert akár a tehetséggondozás, akár a példaértékű pedagógiai gyakorlatok területén” – zárta gondolatait az igazgató.
Egykori óvodások emlékeztek vissza a régi szép időkre
Ezt követően a különböző generációk visszaemlékezése következett. Elsőként Répa Bernadett, Anna nővért hallhattuk, aki a kiskunfélegyházi Constantinum Katolikus Óvoda vezetője. Ide járt óvodába, és jelenleg annak a Miasszonyunkról elnevezett Kalocsai Iskolanővéreknek rendjéhez tartozik, akik 100 évvel ezelőtt működtették a mai Eszterlánc Óvodát. Kezében tartott egy képeslapot, amelyről elmesélt egy kedves történetet. “A jelenlévő Budai László kezembe adta harangozó dédnagyapám, Répa Ferenc imakönyvét. Kinyitottam, és ez a képeslap hullott a kezembe, amely a kedvesnővérek időszakáról emlékezett meg. Ennek a vészterhes időszakban íródott apró kedvességi gesztusnak köszönhetem, hogy megtaláltam a közösségemet.”
A 40-es évekről, a Muki vonatról, amely a műhelytelepről hordta ide az óvodásokat, és az egyházi fenntartású évekről a legendás Terbe Józsefné, Csöpi néni mesélt. “Mi, műhelytelepi gyerekek a Muki vonattal érkeztünk ide, amit Karcosi Pista bácsi vezetett. Füttyszóra indultunk” – mesélt nekünk Csöpi néni. “Ha becsukom a szemem, előjön egy óriási terem, hatalmas ablakok. Amit mindig megcsodáltam, az óriási kétszárnyú ajtó. Bejövetelkor előreszaladtak azok a gyerekek, akik otthon kaptak egy-két fillért. Ezt bedobhatták a dobozba, ezt a dobozon Péter barát nagy bólogatással köszönte meg. Ezt mi ugrálva, tapsolva ünnepeltük” – hallgattuk az emlékeket.
Harmadikként Budai Lászlót hallhattuk, akit még eleinte a kedvesnővérek neveltek, de megélte az államosítás időszakát is. Elmondta, hogy rengeteget mentek sétálni a nővérekkel. Így ismerte meg a település különböző részeit, amikre mai napig élénken emlékszik. “Nem gondoltam, amikor annak idején óvodás lettem, hogy ötven év elteltével újra itt szerepelhetek” – kezdte a megemlékezést Budai László, akitől azt a kulisszatitkot is megtudtuk, hogy mai napig ő az óvoda Mikulása. De ez természetesen titok.
Ezt követően Szabó József, a körzet önkormányzati képviselőjének gondolatait hallhattuk. A képviselő elcsukló hangon mesélt arról, hogy 1964. szeptemberében kísérte át először ennek az óvodának az ajtaján az édesanyja. “A szüleim is ebbe az intézménybe jártak az 1930-as évek közepén, és nagyon sokat meséltek az óvodáról. Anyukám elmondta, hogy milyen volt az ő gyerekkorukban. Pontosan emlékezett még a kedvesnővérek nevére is – ezért izgatottan vártam, hogy én is óvodás lehessek” – kezdte beszédét a képviselő. Szabó József elmondta, mekkora öröm volt, amikor egy hatalmas fadömpert kapott a csoport, és milyen nagy élmény volt Rózsika néni esküvőjén sorfalat állni.
“Aztán az én első óvodás napom után 26 évvel később én kísértem a nagyobbik kislányomat, következő évben pedig a második kislányomat az ÉN óvodámba.
Biztos voltam benne, hogy ennél jobb helyre nem is hozhatnám a gyermeikeimet. De ez már az ő történetük.
Engedjék meg, hogy nemcsak mint egykori óvodás, hanem a körzet önkormányzati képviselőjeként én is megköszönjem az óvoda minden dolgozójának azt a fantasztikus, odaadó munkát, amivel a mai napra készültek” – zárta beszédét Szabó József képviselő.
A sor még itt nem ért véget. Szellemes és személyes hangvételben idézte fel Soósné Budai Brigitta a ’70-es éveket. Brigitta elmondta, hogy imádta óvó nénijét, Bársony Jutka nénit, és ez is biztosan közrejátszott abban, hogy ő is ezt a hivatást választotta. Mára a Játszóház Óvoda oszlopos tagja, ahol nemrég tartották a 40 éves születésnapját az intézménynek. Brigitta néhai nagymamájától kezdve férjén át, öccse, sőt, gyermekek is ide jártak óvodába, így szoros kötelék fűzi őket az Eszterlánc Óvodához.
Végül, de nem utolsó sorban Szabó Katalin következett, aki elmondta, hogy ő valóban 1000 szállal kötődik az intézményhez. “Bevett szófordulat, de esetemben tényleg igaz, hogy ezer szállal kötődöm az óvodához. Édesapám, aki előttem beszélt az óvodás élményeiről, már említette, hogy az én nagyszüleim, és őmaga is ide jártak óvodába. Sőt, édesanyám is évekig itt dolgozott óvónőként, ma pedig azt az intézményt vezeti, amelybe az óvodák is tartoznak. Nővérem és hát persze én is ide jártunk, sőt Hanna lányom is ide jár a legendás nyuszi csoportba.” Mesélt arról, hogy barátságokat is őriz ebből az időszakból, és különleges élmény volt számára, hogy a Dunakeszi Programiroda vezetőjeként később együtt dolgozhatott egykori óvó nénijeivel is.
“Amikor a lányom, Hanna hároméves lett, akkor biztosan tudtam, hogy sehova máshová nem járatnám, mint ide, az Eszterláncba. Hiszen nekem is ez volt a nagybetűs ÓVODA.
A lányom beiratkozásánál még csak bíztam benne, hogy ez most is így van, de most már tudom is: nekünk, az Eszterlánc a világ legjobb óvodája.”
Az óvoda történetéről egy izgalmas, olvasmányos könyv is megjelent, Eszterlánc 100 címmel. A könyvet Faith Éva írta, az ünnepségen pedig Dr. Kerekes Dóra, a Révész István Helytörténeti Gyűjtemény vezetője ismertette.
Az esemény alkalmából nagyszerű kiállítás is készült. A gyerekek egy nappal előbb, csütörtökön tartottak igazi gyereknapot, ahol erre az alkalomra készített kirakókkal, kártyákkal és egyéb játékos feladatokkal emlékeztek meg erről a jeles napról. Erről és a rajzokról láthattunk kiállítást A mi óvodánk címmel.
Azért, hogy a gyerekek is jobban megértsék, mit is jelent 100 év, a szülők egy száz maciból álló gyönyörű dekorációt is készítettek. Bavalljuk, nekünk ez volt az egyik kedvenc részletünk az eseményen.
Természetesen torta is volt, amelyet a könyv borítójából mintázott ostyalap díszített.
Kerek, tartalmas és a résztvevőket egytől-egyig magható ünnepségnek lehettünk tanúi.
