Még nincs vége az ünneplésnek Dunakeszin, hiszen a Kölcsey Ferenc Városi Könyvtárban még mindig van esemény, ha méltóképpen szeretne megemlékezni a magyar költészetről. A Dunakeszi Post pedig az utcákat rótta, hogy megtudjuk: vajon mennyire szeretik a verseket a járókelők.
1964 óta ünnepeljük minden április 11-én a magyar költészet napját.Országszerte számos rendezvényt tartanak, ahogy Dunakeszin is. Így például a Széchényi István Általános Iskola diákjai is megemlékeztek a napról – mint ahogy arról a lapunk is beszámolt. De aki lemaradt, az még pótolhatja, ráadásul játékos formában, hiszen a Kölcsey Ferenc Városi Könyvtárban április 10-13-ig egy rendhagyó irodalmi játékkal várják a felnőtt- és gyermekrészlegen az olvasókat. A költészet napja alkalmából a könyvtár különféle tereiben magyar versek vannak kifüggesztve, de a vers költőjének és címének feltüntetése nélkül helyezték ki azokat. A játékos kedvű olvasók feladata megtalálni a vershez tartozó címet és szerzőt, melyeket egy külön matricán talál meg, végül pedig akik sikeresen kitalálják, melyik cím és költő tartozik egy-egy vershez, az ajándékot is kap.
De vajon mennyire aktuális még napjainkban a líra, és ki-mit szeret? Ezekről beszélgettünk azokkal, akik csak utunkba akadtak Dunakeszi utcáit róva.
Sokan valóban siettek az utcán – hiszen az időjárás eleve barátságtalan volt, a szél csípet, – és sokan nem szerettek volna fényképet sem, rohanósan félmondatot, esetleg verscímet odaböktek. Érdekes módon kétféle gyakori választ kaptunk: sokan emlegették, hogy mennyire megmaradtak számukra az iskolás költemények, pedig akkor még terhet jelentettek, ám későbbiekben meghatározó élménnyé váltak. A másik csoportot a kisgyermekes anyukák jelentették, akik elmondták: most a gyermekverseknek van aktualitása az életükben. Voltak olyanok is, akik láthatóan kicsit röstellve mondták: nem tudták, hogy ma van a magyar költészet napja, és sajnos, már nincs jelen az életükben a vers. Sőt, volt, aki a lírai nyelvezetet egyenesen avíttnak találta.
De nem adtuk fel, mentünk tovább. Ahogy a költő mondta:
„Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.”
Írta József Attila éppen 80 évvel korábban – aki a magyar költészet vitathatlanul egyik legnagyobb alakja, ezért is éppen az ő születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját. Éppen ezen a napon 112 éves lett volna ő, mi pedig a IV. Béla téren lévő kávéházat szemeltük ki arra, hogy vajon a szegletekben vannak-e még verselők, avagy legalább verseket olvasók. Nos, leginkább csak cifra beszédűekkel és mormogókkal találkoztunk, hiszen éppen aznap zárva tartott műszaki okok miatt a kávézó, miközben sokan éppen oda beszélték meg a találkozójukat.
Így viszont a sok siető járókelő között találkoztunk olyanokkal is, akik hirtelenjében ráértek, hiszen ahová siettek volna, az éppenséggel zárva tartott. Így találkoztunk a fiatal hölggyel is, Szabó Emese Tímeával, aki egy 10 hónapos legényke édesanyja, és éppen kimenős volt, beugrott volna a kávézóba dolgozni a laptopján, majd találkozott volna egy ismerősével is. Ehelyett békésen ücsörgött a padon, igyekezett átszervezni a programját, és közben arra is időt szánt, hogy kedvesen mosolyogva megossza velünk a gondolatait.
„Hogy szeretem-e verseket? Nem kérdés. Sokszor indultam vers-, és prózamondó versenyeken is, azonban mindig csak és kizárólag verssel” – elevenítette fel a diákkori emlékeit. – Egyébként a versek és a festmények szeretete mai napig megmaradt, szerintem ez az általános műveltség része. – árulta el lapunknak. Emellett pedig egy nem hétköznapi, ám annál inkább követésre érdemes szokását is megosztotta a Dunakeszi Post olvasóival – Én ahhoz tartom magam, hogy minden nap elolvasok egy újabb verset, és megnézek egy olyan képet, amit korábban még sosem láttam, nem ismertem. És hogy melyik a szívemnek a legkedvesebb vers? Tóth Árpádtól a Jó éjszakát a kedvencem.”
Egy hölgy, Fogarasi Katalin aprócska, tüneményes kislánnyal, Vuncs Natáliával sétálgatott a fő téren. Mint kiderült, Katalin a büszke nagymama, aki művészi vénával is meg van áldva, énekesnőként is fel szokott lépni.
„Valahol rokon műfaj a vers és a zene, mindkettőt szeretem – mondta Dunakeszi Postnak. – A legkedvesebb költőm Ady Endre, és a kedvenc költeményem az Elbocsátó szép üzenet. – Érdeklődésünkre, miszerint miért ez a vers a legkedvesebb, elárulta: „Jókor talált meg. Éppen ifjan egy szerelmi csalódás után voltam, vigaszt adott ez vers, még ha szívtelenül is hat a mondandója. Korábban egyébként óvónőként is dolgoztam, akkoriban sok Weöres Sándort olvastam nekik. Érdekes volt látni, hogy a kicsiket mennyire magával ragadta a versek világa, a ritmusok.”
Két általános iskolás kisdiákkal is sikerült néhány szót váltani, akik az iskola után csámborogtak. Ők őszintén elmondták, annyira nem kedvelik a verseket, szerintük ezek már nem annyira aktuálisak. Majd hirtelen eszébe jutott az egyiknek: „A Toldi! (Arany János: Toldi – szerk.) Az nagyon izgalmas volt. Tetszett!” A másik pedig kontrázni kezdett:
„A Toldi tényleg jó volt, de még Walesi bárdok is tetszett.
(Szintén Arany János költeménye – as szerk.) Nehéz volt megtanulni, de maga a vers, az nagyon tetszett!” A barátja pedig hevesen helyeselt.
Egy gimnazista fiatalember egy padon ült, kezében egy könyvvel – nem volt nehéz kitalálni, vélhetően szeretheti a verseket is. „Valóban szeretem a verseket, még a memoritereket is” – mondta, de hozzátette: tényleg nem minden kortársa rajong a költészetért. Hogy melyik a legkedvesebb versem? – ismételte hangosan a kérdésünket. – Ady Endrétől a Fekete zongora” – vágta rá határozottan.
És Önnek, van kedvenc verse? Kommenteljen, írja meg, hogy melyik vers áll a legközelebb a szívéhez, és miért.
