A Dunakeszin élő Somfai Krisztina és Horváth Csongor nem kisebb teljesítményre vállalkoztak, minthogy lefutják az UltraBalatont. Futásuk nemcsak a határaik feszegetéséről és öncélú teljesítménykényszerről szól, hiszen jótékony céllal állnak rajthoz májusban a Bátor Tábor Alapítvány jótékony sportközösségének, az Élménykülönítmény futócsapatának a tagjaként. A Városi Sportegyesület Dunakeszi (VSD) munkatársainak adománygyűjtési célja 300.000 forint, amit az alapítvány a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordít. Bárki támogathatja a kezdeményezésüket azzal, hogy örökbe fogad pár kilométert, akár egy mozijegy áráért. Interjúnkat olvashatják a két kiváló sportemberrel a komoly felkészüléssel járó vállalásukról.
Somfai Kriszti: Életem meghatározó része a sport. Ezért is választottam hivatásként az edzősködést. Napi szinten próbálom megszerettetni a gyerekekkel a sportot, a vívást, az egészséges életmódot. Most viszont azt döntöttem el, hogy szeretnék tenni a beteg gyerekekért is, támogatni szeretném őket, ezért vállalkoztam arra, hogy teljesítem az UltraBalatont, amelyre adománygyűjtést szervezek a Bátor Tábor Alapítvány javára.
Egy nagyon kedves barátomat, Horváth Csongort kértem meg, hogy csatlakozzon a vállaláshoz, így egymást váltva futjuk le a 211 km-t.
Csongor szintén sportember, ő is gyerekekkel foglalkozik, mint én, és nagy az ismeretségi köre, ami szintén fontos tényező egy jótékonysági akció sikeres teljesítéséhez.
Mikor kezdődött a kapcsolatod a Bátor Tábor Alapítvánnyal?
Kriszti: 8-9 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy szeretnék ennek a csodálatos alapítványnak segíteni, ezért több alkalommal is futottam nekik, és szerveztem közösségi gyűjtést. Fantasztikus érzés a versenyeken az alapítvány pólójában futnom, hiszen a gyerekek szintén az alapítvány pólójában szurkolnak nekem. Bár nem ismerjük személyesen egymást, de mindig hatalmas nagy támogatást kapok tőlük, mert hatalmas ovációval fogadnak, mikor elfutok mellettük, hiszen tudják, hogy értük futok.
Nem kevesebb a feladat: körbe kell futni a Balatont
Miért pont az UltraBalaton versenyt választottad teljesíteni?
Nagyon sok futóverseny van, de a Balatont körbefutni a legmenőbb dolog, és rengeteg élményt ad a táj szépsége miatt.
Az UB-t már egyszer teljesítettem, nagyon nagy kihívás volt, büszke lehet mindenki magára, aki ezt lefutja, hiszen nemcsak a táv a legnagyobb kihívás, hanem az, hogy 24 órán keresztül topon legyél. Magyarországon számomra ez az a verseny, ami nekem minden szempontból a legtöbbet ad.
Legutóbb, amikor lefutottam, azt mondtam, lőjenek le, ha még egy ilyen elmebeteg ötletem támad, de a cél érdekében ismét indulok, pontosabban indulunk, hogy meghódítsuk a balatoni távot.
A család és a barátok is támogatják őket
Mikor kezdődött el pontosan a gyűjtés?
Csongor: Kriszti posztolt először a Facebookon 3 hónappal ezelőtt. Én kéthetente írok egy új posztot az akciónkról, hogy minél több embert érhessünk el. A versenyenszeretnénk kihozni magunkból a legtöbbet, a maximumot, de a részvétel a fontos, és persze, hogy teljesítsük a 211 kilométert 24 óra alatt.
Hogyan készültök erre a nagyon komoly felkészülést igénylő versenyre?
Külön készülünk. Ez a verseny tényleg komoly felkészülést igényel, hiszen a határainkat feszegetjük általa, ezért alapos felkészülésnek kell megelőznie az indulást. Én kosárlabdázom, korábban szereztem egy sérülést, ezért emiatt később kezdtem el a felkészülést. Gyerekkorom óta sportolok, minden évben lefutom a szeptemberi félmaratont, idén 16. alkalommal állok majd a félmaraton rajtcélja elé. Az alap állóképességem jó. Február végén már félmaratoni távokat fogok futni.
Ezen a versenyen az a kihívás, hogy ezt a nagy távot 24 óra alatt kell lefutni, ami sokkal nagyobb terhelés, mintha 5 nap alatt tennénk meg.
Ultratávot futunk, de még nem döntöttük el, hogy 10 kilométerenként váltjuk egymást, utána 20 kilométert pihenünk, vagy kevesebbszer futunk, de inkább nagyobb távokat, majd így folytatva. A barátaink segítenek majd nekünk, biciklivel kísérnek minket és visznek át a következő váltópontra autóval, ahol frissítenek minket, és menedzselik a futásunkat.
Minden hónapban emelik a tétet
Kriszti: Az eddigi versenyeimre és az előző UltraBalaton versenyemre is egyedül készültem fel, most viszont egy edző segítségével edzek, ő írja össze nekem az edzéstervemet. Minden hónapban emelem a kilométerek számát. 71 km-t kell lefutnom minimum, ezt a távot már márciusban szeretném teljesíteni egy hét alatt. A heti adagot mindig 10 km-rel növeljük havi szinten. Jelenleg egy héten 50 km-t futok, 3x 10 km-t és egyszer 20 km-t, illetve heti 2-3-szor hajnalban edzőteremben erősítő, keresztedzést végzek. Március végén már lesz egy 40 km-es táv is az edzéstervemben, azt nagyon várom.
Nemcsak testileg kell készülnünk, hanem mentálisan is. A futás egy monoton sport, meg kell küzdenünk azzal is, az éjszakai futással, az időjárással, a fáradtsággal.
A szakaszokra már kevésbé tudunk bemelegíteni, le sem tudunk nyújtani rendesen, és akkor megint lefutni egy újabb szakaszt úgy, hogy nem aludtunk már 24 órája. A tapasztalatom az, hogy a verseny előtti éjszaka már nem fogunk tudni aludni a drukk miatt. Ezek miatt a nehézségek miatt is fontos, hogy mentálisan nagyon felkészültek legyünk.
Minden kilométer “eladó”, a Bátor Tábor sérült gyermekeit támogatják vele
Milyen fázisában tart most a gyűjtés?
Kriszti:
Jelenleg a kitűzött összeg 64 százalékánál tartunk. 300 ezer forintot céloztunk meg, de ha több gyűlik össze, akkor még nagyobb összeggel tudjuk támogatni a Bátor Tábor sérült gyermekeit.
Ez a gyűjtés teljesen transzparens és nyilvánosan követhető. Az alapítvány számlájára megy egyből a felajánlott összeg. Általában sok felesleges dologra költünk, ha őszinték vagyunk magunknak ezt bevallani. Minden adományozott összegnek örülünk, nincs minimális ajánlás. 1000 forint is segítség, hiszen, ha sokan adományozunk 1000 forintot, így is összegyűlhet egy szép összeg. Az egyik barátom dohányzik, ő egy doboz cigaretta árát ajánlotta fel. Ez is nagyszerű! Nekünk hatalmas plusz erőt ad majd, amikor felvesszük az alapítvány pólóját. Jó ügyért szívesen áldoz az ember.
Csongor: A névtelen adományozásra is lehetőség van, ha valaki nem akarja a nevét feltüntetni, azzal sincs gond. Természetesen sok dunakeszi barátunkat is meg tudtuk már szólítani, akik látják, hogy mennyi energiát fektetünk bele a felkészülésbe és ennek menedzselésébe, de sokan persze az ügyet támogatják. Ez egy csapatteljesítény, amit kitűztünk a Bátor Tábor beteg gyerekekért és az élményért. Az összes kísérőnk a barátaink, akik pedig ránk vigyáznak a verseny alatt.
Három gyermek édesanyja vagy. Büszkék rád a gyerekek, hogy ilyen komoly célt tűztél ki, ami nem kis teljesítményt és felkészülést igényel?
Kriszti: Látom rajtuk a büszkeséget. Tudják, hogy kitartó vagyok. Mindig kérdezik, hogy épp mennyit futottam. Hüledeznek, mikor mondom nekik a kilométerek számát. A férjemmel együtt gyakran kísérnek biciklivel, maguk is látják, hogy keményen edzek. Illetve így nemcsak hallják tőlem, de tapasztalják is, hogy
legyőzni bárkit le lehet, de önmagunkat a legnehezebb és a legjobb dolog, ezért kihívás ez a verseny.
Rendületlenül edzünk, készülünk, és kitartóan várjuk a segítőkész adományozók támogatását, hiszen még mindig “kiadó” néhány kilométerünk ebből az embert próbáló távból!
Olvasóink a kampányt a következő linken támogathatják: https://elmenykulonitmeny.hu/…/nn…/somfai-krisztina/
