Augusztus 20-án, a látogatók ingyenesen megnézhetik a Magyar Vasúttörténeti Parkban a világszinten is egyedülálló, rekonstruált Aranyvonat Ereklyeszállító díszkocsit, melyben Szent István király ereklyéjét, a Szent Jobbot vitték körútjára 1938-ban Magyarországon, Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából.

Hódmezővásárhely a Szent Jobbot szállító szerelvény, az Aranyvonat érkezése. A felvétel 1938. június 27-én készült. Fortepan felvétele.

A kocsit a Dunakeszi Járműjavítóban építették újjá. Amikor július elején interjút készítettünk a cég új ügyvezető igazgatójával már jelezte, hogy a szerelvény lényegében kész, már csak a hivatalos átvételre várnak, hiszen a kocsival kapcsolatos programokat nem a járműjavító szervezi. Úgy látszik ennek is eljött az ideje. Augusztus 20-án megnézheti a különleges vasúti kocsit. 2019-es sajtóinformációk szerint 330 millió forintba kerülhetett a kocsi elkészítése és a hozzá kapcsolódó programok szervezése.

Az eredetit 1938-ban készítette a Magyar Királyi Államvasutak Dunakeszi Főműhelye, ezt pedig a Dunakeszi Járműjavító Kft. A kocsinak azonban hosszú a története. Erről írt Kerekes Dóra történész, a dunakeszi Révész István Helytörténeti Gyűjtemény vezetője.

Huszár Károly korábbi miniszterelnök kezdeményezte az aranyvonat létrejöttét. Szent István király halálának 900. évfordulóján, 1938-ban a jeles évforduló megünneplésének részeként Szent István király jobb kezét (a Szent Jobbot) végigszállítják az ország területén, 22 városban kiemelik, és ünnepélyes keretek között bemutatják. Az ereklye szállítására a korban csak a vasút volt megfelelő, de olyan szerkezetet kellett építeni, amelynek rugózása megóvja a Szent Jobbot a sérülésektől. Az Aranyvonat mindössze négy hónap alatt készült el a MÁV Dunakeszi Főműhelyében. Előállítási költsége 19000 pengő volt, amelyből a MÁV 10000 pengőt vállalt magára, a vontatási költségek 7070 pengőt tettek ki. A fennmaradó költségeket a szent év rendezőbizottsága fedezte.

Úti céljától és a szállított utasok (egyházi és világi méltóságok) létszámától függően a szerelvény 3-5 kocsiból, valamint egy mozdonyból állt. Maga az aranykocsi bizánci stílusban készült, és a MÁV egyik D típusú szalonkocsiját alakították át erre a célra.

Az aranykocsi formájában is elütött a szerelvény többi kocsijától, külső és belső díszítése pedig pompás volt. Oldalain is jóval nagyobb nyílások voltak, hogy mindenki jól láthassa a Szent Jobbot amelyet esetenként minden oldalról reflektorok világították meg annak érdekében, hogy ott is jól lehessen látni, ahol nem emelték ki a vonatból.

Az ereklye megfelelő védelme érdekében több próbának is alávetették a szerkezetet. Elsőként a Főműhelyben „műkörmenetet” rendeztek. Az elkészített hordozóállványt megterhelték az ereklye és az ereklyeház mintegy 70 kgos súlyával, és mellé tették a Bereznai Oszkár mérnök által tervezett optikai gyorsulásmérő műszert. Ezt követően négy ember körbe-körbejárt az „álereklyével”, a műszer pedig mérte a kilengési adatokat, elsősorban a függőleges irányú gyorsulás érdekelte a mérnököket.

Az aranykocsi megépítéséért Serédi Jusztinián esztergomi érsek és Horthy Miklós, Magyarország kormányzója is köszönetet mondott a MÁV Dunakeszi Főműhely alkotói gárdájának.

Az Aranyvonat 1938-ban járta az országot, meghatározott útvonalakon, minden héten 1-3 napon át. (1939-ben is közlekedett, 1941-ben és 1942-ben csak néhány állomást érintett.) Menetrendjét plakátokon, újságokban tették közzé, a nagyobb helyeken külön programfüzetet nyomtattak. Huszonkét magyar városban emelték ki, és tették ki közszemlére a Szent Jobbot. Több helyen megállt (hosszabb-rövidebb ideig), másutt csak lassított, és az emberek fedetlen fővel, térdelve tisztelegtek a magyarság e fontos ereklyéje előtt – amelyet csak az üvegen keresztül láthattak. A vármegye-határokon díszes küldöttség „vette át” és kísérte az első, feldíszített állomásra az aranyvonatot.

Kiemelt figyelmet érdemel (és a résztvevők magas fokú együttműködéséről tanúskodik), hogy a hosszú országjárás során szinte egyetlen, a Szent Jobbhoz kapcsolódó incidens sem történt. Az aranykocsi – jelenlegi ismereteink szerint – a magyar vasúti kocsi és mozdonyállomány jelentős részével együtt elpusztult a második világháború során.

2011-ben a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesületének sikerült állami támogatást szereznie az aranykocsi újjáépítéséhez. A projekt megvalósítására a lebonyolítással megbízott Magyar Nemzeti Múzeum a Dunakeszi Járműjavító Kft.-t választotta ki, és nyomokban eredeti alkatrészeket is tartalmaz.

Az újjáépítés után a most augusztus 20-ai bemutató lesz az első nyilvános szereplése az Aranyvonatnak.

Előző cikkA Futakeszit sem rendezik meg az idén
Következő cikkProgram program hátán a dunakeszi Duna-parton