A napokban ünnepeljük Dunakeszi Székelykeresztúrral való testvérvárosi együttműködésének 20. évfordulóját, azonban ennek a hosszú kapcsolatnak a története sokkal mélyebben gyökerezik. Erről beszélgettünk a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola egykor és mostani igazgatójával.
„Noha hivatalos keretek között idén jubilál, hiszen 20 éve testvérvárosunk Székelykeresztúr, ám immár huszonhat éve fogadjuk Dunakeszin az erdélyi fiatalokat, és ők viszont minket” – mondta a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola igazgatónője, Kárpáti Zoltánné, aki azt is hozzátette, hogy ötven évre vezethető vissza a kapcsolat kezdete, ami a korábbi igazgatóhoz, Kollár Albin nevéhez kötődik, ám szeretné, ha inkább majd ő mesélne erről.
Az iskola mostani vezetője elmondta: „Május végén az önkormányzat hívta fel rá a figyelmünket, hogy lehetőségünk van pályázni támogatásra, így idén még színvonalasabb rendezvénnyel megünnepelhetjük meg a két város lelki összefonódását. Ezt hivatott jelképezni az idén elsőként kiadott emlékplakett is, ami két tulipánfát ábrázol, melynek közösek a gyökereik, és egymásba fonódnak.” Az igazgatónő hozzátette: “természetesen Kollár Albin, akinek köszönhető ez a szép kezdeményezés, elsők között fogja megkapni ezt a szép emléket.”
A Dunakeszi Postnak sikerül utolérnie Kollár Albint is, aki szívesen idézte fel, hogyan is vette kezdetét ez a mind erősebb testvérvárosi kapcsolat.
„Éppen ötven éve, 1966-ban látogattam el Erdélybe, ifjan, szinte még gyerekfejjel. Ekkor jártam Székelykeresztúron is, ahol megismerkedtem Bán Árpáddal, akivel életre szóló barátságot kötöttünk. Előbb ismertem meg őt, mint a feleségem! – tette hozzá nevetve az egykori igazgató. – Később úgy alakult az életünk, hogy ő a Székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatóhelyettese lett, én pedig a Dunakeszi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola igazgatója. A mi barátságunkat így próbáltuk kiterjeszteni az iskolák közötti jó viszonyra, és elsőként 1990-ben látogattuk meg az általunk vezetett intézményekkel egymást. Ez olyannyira jól sikerült, hogy
1996-ban már nem csupán iskolák közötti együttműködésről volt szó, hanem a városaink hivatalosan is felvették egymással a kapcsolatot,
így lettek egymás testvérvárosai” – mesélte el a gyümölcsöző kapcsolat történetét Kollár Albin.
És hogy mi lett az egykori jó baráttal? „A mai napig tartjuk a kapcsolatot, idén éppen fél évszázada. Noha nem divat sajnos a hűség és a barátság, ám mégis biztatnék rá mindenkit, ápolja ezeket az értékes kapcsolatokat, hiszen annyi örömöt tud adni az embernek, hogy ezt minél többet ér!”
