Dunakeszin kezdett el focizni, Újpesten lett felnőtt játékos, hogy Máltán próbálja ki az idegenlégióskodást. Három éve Angliában él, bíráskodik, edz, dolgozik, és olykor még beáll amatőr csapatába játszani. Jakab Dórával beszélgettünk a női labdarúgásról, lehetőségekről, ambíciókról.
“Tudod, 8 éves koromig együtt focizhattam a fiúkkal, de utána csak külön engedéllyel szerepelhettem a sulicsapatban, majd aztán azt sem engedték, pedig imádtam a labdarúgást” – mesél a kezdetekről szinte egy szuszra Jakab Dóra, aki öt éve Angliában él, és mindene a labdarúgás. Karácsonyra hazajött, mert ahogy mondja, imádja szülővárosát, Dunakeszit, de a foci Angliában az igazi.
2010-ig, azaz 20 éves koráig gyűrte Magyarországon a focit. Arról mesél, hogy itthon akkoriban még mindenki mosolygott a lányokon, ezért is akarta magát kipróbálni külföldön. Bajnoki második helyet értek el, pedig esélyesek voltak az aranyra, de fránya egy pont hiányzott a végső sikerhez. Utána itthon tanult, de szíve és fociszeretete ismét külföldre vitte.
Újra Máltán találta magát, ahol immáron bíráskodott (nemzetközi meccse is volt) és edzősködött.
Párjával, aki olasz, de Máltán dolgozott, 2017-ben tették át a székhelyüket Angliába, hogy Dóra befejezhesse egyetemi tanulmányait. Ma már nemzetközi sportmenedzser végzettsége van. Elragadtatással mesél a brit labdarúgásról, de előtte mosolyogva említi, hogy ez nem mindig volt így. 1970-ig ugyanis Angliában tilos volt a lányoknak focizni, de mára rájött a szövetség, hogy jó biznisz a női labdarúgás. Nagyjából a 2000-es évek óta mindent megteremtenek annak érdekében, hogy a lányok is rúghassák a labdát. Ha ugyanis valaki játszik, az utána is rajongó, azaz focifogyasztó marad, ami jó üzlet.
Ennek eredményeként a 2018/19-es szezontól az FA Women’s Super League az első és egyedüli teljesen professzionális női labdarúgó-bajnokság Európában, sőt a másodosztályban is félprofi szerződése van a játékosoknak.
Angliában nagyon erős amatőr szöveteségek vannak, amelyek területi alapon szerveződnek, és már az iskolában lehetővé teszik a labdarúgást. A cél, hogy tömegek játsszanak, amelyből aztán kiemelkedhet az a pár sportoló, aki valóban profi lehet.
Dóra is egy ilyen szövetségben dolgozott, és bár a járványválság megakasztotta szövetségi karrierjét, de csapatánál továbbra is szervezi a meccseket és olykor még beáll játszani is.
Elgondolkodik, amikor arról kérdezzük, hogy hazajönne-e az egyetemi végzettségét hasznosítani. “A női labdarúgás fejlesztéséről szól a szakdolgozatom. Van stratégiai rálátásom a dologra, megfelelő és komoly ajánlat esetén megfontolnám a dolgot olyannyira, hogy 2021-ben már elvállaltam egy szezonális munkát a 2021-es Európa-bajnoksághoz köthetően” – ad választ felvetésünkre.
“Tudom, hogyan kell elindítani egy klubnál a női focit, ezt csinálom már 3 éve” – mondja végül, amikor a VSD-ről kérdezzük. 2021 nyarán tehát ismét itthon lesz Jakab Dóra, aki azt reméli, hogy egyszer a dunakeszi fociszerető lányoknak nem kell órákat utazniuk azért, hogy felhúzhassák a stoplis csukájukat.
