A hagyományos délelőtti városi megemlékezés mellett október 23-a ezúttal több különlegességet is tartogatott a dunakesziek számára. Csoma Attila képviselő beszéde és a koszorúzás után a főtérre invitálták a lakosságot, ahol harckocsi, barikádba taszított Lenin- szobor és élő történelemóra várta az érdeklődőket.
Csoma Attila beszédében felelevenítette az ötvenes évek életképét: reményvesztett, kétségbeesett, kisemmizett lakosság. Ahogy fogalmazott, ezek voltak a csengőfrász, a fekete autó és a koncepciós perek esztendei.
Beszédében ismertette az esemény hazai és lengyel előzményeit, majd rátért október 23-a napjára. „A naphoz, amely ismét naggyá tette a világ szemében a magyarságot.”
A forradalom és szabadságharc helyi vonatkozásaira is kitért. „Október 23-án kezdetét vette az a mámoros, a szabadulás ígéretét hordozó tizenegy nap, amely örökre nyomot hagyott a nemzet történelmében és emlékezetében. Dunakeszinek is megvoltak a maga hősei és áldozatai. Itt, ezen a történelmi helyen kapott október 31-én halálos sebet Cserepkai István nemzetőr, amikor a Fő úton társaival feltartóztatott és kilőtt egy szovjet katonai teherautót.
Az akkor leadott ágyúlövés miatt vonták felelősségre és végezték ki a forradalom leverése után Czédli István és Korsós József őrvezetőket. Mindkettőjük arcképe megtalálható a Terror Háza Múzeum homlokzatán, a megtorlásban kivégzettek nevei között. Dunakeszin emléküket utcanév őrzi. A forradalom 60. évfordulóján még négy dunakeszi polgár vehette át az önkormányzat emlékérmét, de ma már csak egyikük él. Egy év leforgása alatt hagyott itt minket Dányi Miklós, egykori nemzetőr. Alig múlt egy éve, hogy eltemettük városunk díszpolgárát, Wittner Máriát, aki a szabadságharc egyik utolsó, országosan is ismert, emblematikus szereplője volt. Néhány héttel később követte őt Kövesdi Károly, aki az utolsó olyan 56-os hős volt, aki dunakeszi lakosként vett részt a fegyveres cselekményekben.
Emléküket, örökségüket a mi feladatunk megőrizni és továbbadni a következő generáció számára. Újra és újra kell vívnunk harcukat, hogy ne veszítsük el a sajátunkat. Ugyanis minden magyar nemzedék valójában ugyanazt a harcot vívja évszázadok óta. Küzdelmet a szabadságért, az önrendelkezésért, a teljes magyar életért” – zárta a beszédét a képviselő.
Az ünnepségen Gyombolai Bálint vezényletével a Dunakeszi Vegyeskar adott műsort, valamint közreműködött a Dunakeszi Koncertfúvósok, Szilágyi Szabolcs karmester vezetésével.
Életszagú történelem a főtéren
A koszorúzást követően az ünneplők átvonultak a főtérre, ahol már szép számban várakoztak arra, hogy dr. Kerekes Dóra, a Révész István Helytörténeti Gyűjtemény vezetője és Nyíri Márton alpolgármester, történelemtanár a helyszínen felépített kiállításon keresztül körbekalauzolja az érdeklődőket az ’56-os eseményeken.
“Az idősebb generáció nyilván sokat hallott már az 1956-os forradalomról, de
nagy örömmel látom, hogy nagyon sok fiatal érkezett a helyszínre – pont ezért, miattuk is csináltuk ezt a kiállítást Dunakeszin”
– mondta Nyíri Márton a megjelenteknek.
Fotózkodni is lehetett korhű ruhákba öltözött forradalmárokkal, résztvevőkkel.
A családok már szombat délutántól folyamatosan érkeztek a helyszínre, hogy megnézzék, milyen, amikor életre kel a történelem. Nézze meg képes összeállításunkat.
