Május első vasárnapja minden évben az édesanyákról, a nagymamákról, a dédmamákról szól. Mindenki elmondja, milyen fontosak ők, ki, miért hálás nekik. Mi most megfordítottuk a dolgot. Dunakeszi anyukákat kérdeztünk arról, nekik milyen a városban élni. Mennyire érzik könnyűnek a dolgukat, milyen támogatást kapnak, és milyen változásoknak örülnének. A válaszokban a babacsomag, a rendezvények és a járdák vitték a prímet, de ne szaladjunk előre, lássuk, mit meséltek nekünk az ünnepeltek.
A legkülönfélébb helyeken és időpontokban kaptuk el az anyukákat egy-egy gyors kérdésre, akiknél pedig azt éreztük, szívesen mesélnek, őket bővebben faggattuk.
Először a háromgyermekes Ildit szólítottuk meg. Ők nemrég költöztek a városba, többek között azért, mert itt van bölcsődei férőhely. Korábbi lakóhelyükön nagyon megterhelte a családi kasszát, hogy magánintézményt kellett igénybe venni. Kérdésünkre, hallott-e arról, hogy tovább bővítik a legújabb bölcsődét, azt mondta, hogy nem tudott róla, de nagyon jó ötletnek tartja, mert a bölcsőde nagyon nagy segítség az anyukáknak. A lakhelyválasztás másik fontos szempontja a Dunakeszi Diáknegyed volt, férjével mindenképpen szeretnék, ha a lakóhelyükhöz közel járnának a gyerekek középiskolába.
Petra most várja az első babáját. “Bevallom, még nem annyira vagyok képben, hogy milyen az élet anyaként a városban. Barátnőimtől tudom, hogy a játszóterek szuperek, a katonadombit én is ismerem, nagyon vagány azzal a nagy hajóval.”
Janka szerint Dunakeszin minden adott ahhoz, hogy sokoldalúan kibontakozhassanak a gyerekek
Korcsinszky Jankával a Katonadombon találkoztunk. Férjével 3 gyermeket nevelnek, a majdnem 16 éves Jánost, a 14 éves Dominikát és a 3,5 éves Miklóst. Janka elmesélte, hogy 2015-ben költöztek ide a férjével és két nagyobb gyermekükkel Kárpátaljáról. A gyerekek akkor a Táncsics utcai Szent István Általános Iskolába kezdtek járni.
„Nagy könnyebbség volt nekünk, hogy szinte minden gyalog elérhető. Amikor pedig elköltözött az iskola, a kezdeti szakaszban iskolabuszt is biztosított a város, ez nagyon megnyugtató volt, aztán persze már önállóan is tudtak közlekedni.”
Janka a játszótereket is nagyon dicsérte.
„Sok jó játszótér van Dunakeszin. Tudom, hogy sokan ezt természetesnek veszik, pedig egyáltalán nem az.”
“Ami nehézség, hogy nem mindenhol van járda, illetve ahol van is, sok helyen nehezen járható, így babakocsival, futóbringával nehezebb közlekedni, de persze megoldjuk ezt is. Vallásosak vagyunk, és örömmel láttuk, hogy Dunakeszin több katolikus templom is van. A Szent Mihály egyházközséghez tartozunk, ahol nagyon támogató a közösség. Nemcsak nekem nyújtanak lelki támaszt, de a férjem, János is megtalálja például az apakörben a saját közösségét. Pedig ő meglehetősen visszahúzódó alkat” – mesélte Janka.
Ami még nagy segítséget jelent számára, hogy van helyben zeneiskola. „Anyósom Kárpátalján zenei nevelő, nekem és a férjemnek is fontos a zene, örülök, hogy a gyerekeimnek itt helyben tudom megadni ezt a lehetőséget. Ugyanígy a sporttal kapcsolatban is. A nagyok a VSD asztalitenisz szakosztályában játszanak, a kicsinek szeptembertől keresünk valami nekik tetsző sportot, és szerencsére bőven van választási lehetőség.”
„Minden lehetőség adott, hogy sokoldalúan bontakozhassanak itt ki a gyerekek.”
Mi az, amiben még fejlődhetne Dunakeszi anyuka szemmel nézve?
A járdákat már említettem, a másik pedig a vonatállomások akadálymentesítése lenne. Babakocsival nagyon nehézkes vonatra szállni, főleg, ha senki nincs, aki segítene le- és felcipelni a babakocsit.
A nagyobb gyerekeknek is kellenek a lehetőségek
Anita szerint kisgyerekekkel szuper a város, de a nagyobb gyerekeseknek nehezebb. “A kisgyerekesekre – el kell ismernem – nagyon gondolnak, kaptunk babacsomagot, oltási hozzájárulást, folyton vannak programok, de a kamaszoknak nincs gyülekezőhely, mindenhonnan kinézik őket, Pestre járnak bulizni, ami nekem egyáltalán nem megnyugtató. Egy kicsit erre is több figyelmet kellene fordítani. Az viszont mindenképpen pozitív, hogy a zebránál mindig elsőre átengednek az autósok, ha babakocsival megyek.”
Nyitott közösség segíti az anyukákat
Felföldi Júliával a Szabadságtéri játszótéren találkoztunk. Két kicsi gyermek édesanyja, egy 4,5 éves kislányé és egy kétéves kisfiúé.
„Nagykovácsiban nőttem fel, mindig is ott akartam családot alapítani. Azonban úgy adódott, hogy a férjemnek Dunakeszin volt lakása, így megbeszéltük, hogy kipróbáljuk, milyen itt gyerekkel az élet. Aztán ha nem tetszik, irány Nagykovácsi. Azóta pedig nagyon megszerettem a várost, eszem ágában sincs elmenni innen.”
Júlia kiemelte, hogy szinte minden van a városban. A bölcsődétől a gimnáziumig, a kormányablakon át minden megtalálható. Ha pedig valami mégsem lenne, vonattal nagyon könnyű bejutni Pestre.
„Kisgyerekes anyukaként azt érzem, nem kell egyedül lennem, ha akarom, minden délelőttre találhatok programot.”
Júlia elmesélte, hogy van Kerekítő, baba-mama torna, Ringató és más foglalkozások is akadnak bőven. Az önkormányzat és az Otthon Segítünk Alapítvány közös szervezésében szokott lenni tematikus hét, amelyen az anyukák olyan témákról beszélhetnek szakemberekkel, ami egyébként tabunak számít.
„Azért is szeretem Dunakeszit, mert itt csupa nyitott és értelmiségi családdal találkozunk.”
Júlia örömmel beszélt még a rendezvényekről, bár megjegyezte, hogy a mostani majálison rengetegen voltak, lehet, hogy érdemesebb lenne azt is a reptéren tartani. A babacsomagot mindkét gyermeke megkapta, fia még mai napig használja a takarót és a törölközőt, lányának pedig a névre szóló kincsesdoboz a kedvence.
„Úgy érzem, hogy itt meghallgatnak. Láttam, hogy a Tóvárosi játszótér milyen szuper, és mindenki odaözönlik, pedig van a közelben még egy hely, a Szabadság téri játszótér is. Csak éppen kevésbé jó játékokkal. Gondoltam egyet, és megkerestem az önkormányzatot, ahol nagyon könnyen megtaláltam az illetékest, Juhász Ádámot. Átbeszéltük az itt élő anyukák elképzeléseit, és el is kezdték megvalósítani a kéréseinket” – mesélt tovább Júlia.
Kritikaként azt fogalmazta meg, hogy a járdák akadálymentesítése nagyon időszerű lenne, illetve Dunakeszi kisvárosias jellegét erősítendő kisebb erdők telepítésének is nagyon örülne a városhatárban, például Göd felé. „Érdemes lenne elgondolkodni az iskolabuszokon is, ezzel hátha lehetne csökkenteni a reggeli dugókat a városban” – zárta Júlia a gondolatait.
A babacsomag, a rendezvények és a járdák voltak az állandó témák
Az anyukák még kiemelték: jó a baba-mama foglalkozások kínálata, szeretik az óvodákat, nagyon kellett már a plusz gimnázium, a lakóparkokban vannak gyorshajtók, ami miatt nehezebb sétálni, kerékpározni a gyerekekkel. A prímet a babacsomag és a rendezvények vitték, ezeket kivétel nélkül mindenki pozitívan említette.
Isten éltesse az anyukákat! Többi cikkünket a témában itt és itt találja.
