Harmadik helyen végzett a dunakeszi női csapat a Wizz Air félmaratonon. A háromfős gárda második legjobb eredményét az a Kárász Krisztina érte el, aki magát nem tartja igazán profi atlétának, de amatőrnek sem mondható. A futás és a versenyek öröméért fut.
29 évesen kezdte újra
2008-ban, gyermeke születése után döntötte el Kárász Krisztina, hogy újra edzésbe áll. Akkor már évek óta nem futott. Fiatalon még 800-on versenyzett, de a Testnevelési Egyetem befejezése után felhagyott az atlétikával. A mozgással nem, de testnevelő tanárként saját örömére, célok nélkül, viszonylag rövidebb távokat azért “futogatott”. 8 évvel ezelőtt kezdett el újra komolyabban foglalkozni a futással. Babájával még télen is képes volt róni a köröket a Margitszigeten.
Bárki megpróbálhatja
Először csak 10 kilométert akart lefutni, majd a félmaraton, hogy aztán sikerüljön a maraton is. Ez azonban már sok nekem – mondja. “Komoly erőnléti munkát végzek, hiszen egy klubban dolgozom, mint edző, és a testfelépítésem sem klasszikus hosszútávfutós. Én legalább 15 kilóval több izmot cipelek egy versenyen, mint a többiek”.
Nyerni 30 kilométeren
Az alkata ellenére szép eredményeket ér el. Tavasszal második lett a K&H körpályás félmaratonján. “Ha tudom, hogy Lubics Szilvi csak 22 másodperccel fut előttem, akkor megnyomtam volna az utolsó 1000 métert” – idézi fel az ezüstérmét. Legjobb versenyének a 2 évvel ezelőtti Coca-cola 30 kilométeres távját tartja, amelyen sikerült nyernie. Idén is indul, majd meglátja, hiszen egyre több igazi külföldi profi indul.
A lényeg, hogy mindig a következi célt érd el – mondja. “Szerettem volna 1 óra 30 perc alatt lefutnia félmaratont, sikerült, legközelebb talán még ennél is gyorsabb leszek”. A Wizz Air-verseny is remek eredmény, ahol az olimpikon Staicu Simonával és Drahos Veronikával alkottak egy csapatot. Az ilyen, az atlétikai szövetség által is jegyzett versenyek miatt is lett a Dunakeszi VSE igazolt versenyzője, miközben azért többnyire egyedül edz.
A Toldi lakótelep utcáin is edz, de gyakran irány a Duna-part. Mint mondja, neki már rövid a 300 méteres rekortánpálya, pedig azon jóval kényelmesebb, mint a betonon. Ha lenne hosszabb, szívesen gyakorolna azon.
Fokozatosan kezdjünk el futni
Tanácsokat is kértünk tőle azok számára, akik 30 éves koruk után próbálják ki a futást. A lényeg, hogy nem szabad lobogó hajjal egyből 2-3 kilométert rohanna. Akkor csak az egekbe ugrik a pulzus, totálisan kifullad az ember és holt fáradtan elmegy az egésztől a kedve. Három perc kocogás, három perc séta, majd ismét három perc futás. Utána jöhet az 5 perc futás, egy perc séta, 5 perc futás. Először ennyivel próbáljuk meg. Aztán a 20-30 perc alatt legyen egyre kevesebb a séta, és több a futás.
Fontos, hogy rendezzük a légzésünket, semmi esetre sem szabad lihegni futás közben.
Ha már ez megy, akkor érdemes kinézni egy kb. 5 kilométeres versenyt. Először bőven elég csak azt kitűzni magunk elé, hogy lefussuk a távot. Ehhez persze az kell, hogy előtte 3-4 kilométert minden probléma nélkül teljesíteni tudjunk. A maradék egy kilométer a versenyen már menni fog, “amikor az embert elönti az adrenalin, megérzi, hogy pár embert meg tud előzni, az semmihez sem hasonlítható”.
Azt vallja, hogy nincs lehetetlen. Az edzésre bármikor lehet időt szakítani. Ő hetente háromszor reggel 5-kor kel, hogy elmenjen futni. Ahogy mondja: csak nagy erő kell hozzá… és természetesen a célok.
