Két vezető egyéniség is nyugdíjba vonul Dunakeszin: a Fazekas Mihály Általános Iskolában és a Bárdos Lajos Általános Iskolában is díjat vett át az igazgatónő. Negyven év oktatás és példamutatás után városi kitüntetést és Németh László díjat is kaptak a pedagógusok: Kovács Gáborné és Horváthné Szentléleki Katalin. Katalinnal az átalakuló tanár és diákszerepekről beszélgettünk.
Tehetségek otthona
A Bárdos Lajos Általános Iskolában több fakultatív tehetséggondozó foglalkozás is működik és a többéves tehetséggondozó programjának és munkájának köszönhetően 2013-ban elnyerte az akkreditált Kiváló Tehetségpont címet.
Más elvárások
A tanárnő érzi és érti a Facebook-on felnövő generáció gondolkodását. Szerinte a digitális forradalom van a legnagyobb hatással az iskolarendszerre, hiszen az adatszerű tudás a zsebünkben van, a mobiltelefonjainkon, így annak számonkérése a diákok számára ösztönszerűen indokolatlanná válik. A gyermekek terhelhetőek, de figyelmük szétoszlik és munkára szoktatni, eredményre sarkallni vagy egyáltalán motiválttá tenni őket csak nagy erőfeszítések árán lehetséges.
Más szerepekben
A tanáregyéniség oktató-nevelő szerepe a háttérbe szorult, és felértékelődött ikonszerűsége, az, hogy példát mutasson a gyermekeknek, és emellett az osztályból közösséget teremtsen. Megeshet, hogy nem az eredmények felmutatása a legfontosabb feladat, hanem az energiák összefogása, így emlékszik vissza pályafutására a Bárdos Lajos Általános Iskola igazgatónője.
Mi a kulcs?
Pedagógusnak lenni Katalin szerint csak lelkiismeretesen lehet, tehát hivatásból. Annak ellenére, hogy folyamatosan alakulni kell a felvetődő problémák mentén, mindenkinek ajánlja, hogy vágjon bele, aki gyerekszerető, befogadó és képes tisztelni az embereket.
Ahogy az iskola mottójául választott idézet is tartja:
“Az iskola dolga,
hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni,
hogy felkeltse a tudás iránti vágyunkat,
hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára,
hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk,
és hogy segítsen megtalálni azt,
amit szeretünk csinálni.”
(Szent-Györgyi Albert)
