Április elsejétől új otthonba költözött a Növényi Professzionális Sportakadémia. Ebből az apropóból beszélgettünk Galbács Mihállyal, az egyesület alelnökével. Ön például tudta, hogy Dunakeszi néhány éve elnyerte a Birkózó Város megtisztelő címet?
A Magyarság Sporttelep megújult, a hivatalos átadójára szerdán, április 19-én kerül sor. A megújulás azonban nem csupán külcsínt, praktikus és szükséges átfazonírozást jelent. Az épületben ugyanis öt új sportág is helyet kaphat egy érdekes egyesület jóvoltából. Csakhogy a szemléletükből egy példát említsünk: a hivatalos átadóra magukkal vihetnek néhány egyesületben sportoló gyermeket is – és sajnos, nem az összest. Mit gondolnak, hogy döntik el, ki mehet majd az ünnepségre? Nos, ha arra tippel, hogy az mehet, aki a legjobb sporteredményeket tudja felmutatni, téved. Ugyanis az egyesület alapítói már az első pillanatban eldöntötték: nem csupán a teljesítményről fog szólni a tevékenységük, hanem a sport szeretetéről, és ezt attól sem akarják elvenni, aki esetleg nem annyira tud a versenyeken sikereket felmutatni. A lényeg: szeresse a sportot.
– Miért volt szükség a költözésre?
Az előzőleg a Color Max Fitness Stúdió adott ideiglenesen otthont nekünk, amiért rendkívül hálásak vagyunk. Ők béreltek egy termet, ennek a bérletnek pedig a töredékéért adták kölcsön számunkra azt. Azonban nemrég jelezték, sajnálatos módon nem tudnak támogatni tovább minket. Ekkor civil kezdeményezésként összefogtunk, és pár nap leforgása alatt 500-an írták alá a kérelmünket, amit beadtunk az önkormányzat felé, hogy a segítségüket kérjük.
– És mi történt utána?
Szerencsére a beadványunk pozitív elbírásában részesült, így kaptunk egy bérleti jogot a Magyarság Sporttelepen, ez lett az új otthonunk. Eddig eléggé hányattatott sorsunk volt, hiszen amióta a 90-es években megalakult a klubunk, már negyedszer költözködtünk. Meg is mondtam a többieknek, hogy nekem ez az utolsó költözésem velük. Ha még egyszer költözni kell, akkor feladom a munkám, kiszállok.
– Akkor most ideális az új otthon?
Összetett kérdés. Hiszen a bérleti díj kifizetése sajnos komoly kihívást jelent számunkra, ráadásul a két terem, amit kaptunk, szűkös. Nem tudjuk összeszerelni a hatszögletű ketrecünket például a ketrecharchoz, csak egy kis részét tudjuk felállítani, az öltözőben és a teremben is csak kevesen férnek el, és ekkora területen versenyt nem tudunk tartani. Mindemellett viszont óriási lehetőség, hogy egy sportkomplexumban kaptunk helyet, aminek rendkívül örülünk. Így, a jó idő beköszöntével ki tudjuk vinni a srácokat a szabadtéri sportpályákra edzeni, számos kültéri sporteszköz is a rendelkezésünkre áll. Mindemellett pedig nem elhanyagolható szempont, hogy könnyen megközelíthető a szülők számára, és talán ide szívesebben is hordják majd a gyermekeiket. Ráadásul lehetőségünk nyílik arra is, hogy új tagokat toborozzunk.
– Hol tart most a költözködés? Már birtokba tudták venni a termeket?
Még nem végleges, a felső teremben lefektették már a szőnyegeket, így elkezdődhettek az edzések. De mindemellett rengeteg értékes sporteszközünk van, amit csak akkor tudunk majd átszállítani, ha az alsó teremben fel tudjuk majd szerelni a tartóállványokat. Mindenesetre a költözést is kalákában tudjuk megoldani. A szülők szerencsére nagyon lelkesek, és sokszor hívják barátaikat, ismerőseiket is, hogy segítsenek, így van lakatosunk, költöztetőnk. És mint ahogy azt említettem, ez már a sokadik költözésünk, így szerencsére elég rutinosan állt össze a csapat.
– Dunakeszinek régre visszatekintő birkózó múltja van, mesélne erről?
Így van, 1926-ban alakult meg Dunakeszin a birkózó szakosztály, és onnantól kezdve komoly birkózó élet folyt a városban. A Vasutas Sporttelep adott otthont akkor a sportágnak. 1980 körül azonban ez sajnos ez utód nélkül, teljesen megszűnt.
– Hogy éledt újjá és mikor?
A megszűnése után kerestem az új helyemet, ekkor lettem tagja az Újpesti Tornaegyletnek, oda jártam birkózni. Itt ismerkedtünk meg Növényi Norberttel is. Nem csupán sporttársak, de barátok is lettünk. Amikor 1999-ben Norbi is Dunakeszire költözött, elkezdtünk beszélgetni, és ezekből a beszélgetésekből született meg az egyesület ötlete. Szó szót követett és belevágtunk. Azóta ismét azon dolgozunk, hogy Dunakeszin a birkózó élet feléledjen.
– Valamit jól csinálhatnak, hiszen Dunakeszi 2015-ben megkapta a Birkózó Város elismerést. Ez minek köszönhető?
Valóban kaptunk egy ilyen elismerő címet a város Magyar Birkózó Szövetségtől. Azt mondták a megtisztelő cím átadásakor, hogy azért esett ránk a választás, mert annak idején minden külső segítség nélkül, a sport elkötelezett szeretetéből született meg ez az egyesület. Ráadásul nagyon rövid időszak alatt sikerült középkategóriát elérni a sportsikereinkkel. Ez azt jelenti, hogy az országban működik nagyjából 180 klub, és mi szinte az első időszaktól kezdve az első 80-90 között szerepeltünk a különféle megmérettetéseken. Annyira elhivatottan és szerelemből csináljuk, hogy mi, az edzők, az egyesületben különféle tisztséget betöltők gyakorlatilag ingyen végezzük a munkánkat.
– Ingyen? Furcsa ezt hallani a mai világban, amikor sokszor a sport is, mint minden más, elanyagiasodik…
Igen, és nyilván nem is ez az ideális helyzet, de ez van, így tudjuk jelenleg ezt megoldani. A sport szeretete, és annak továbbadása lett a cél. Az a díj, ami bejön a tagságikból, mind vagy sportfelszerelésekre, vagy terembérletre megy el. Amit csak azért sajnálunk, mert jó lenne, ha a gyermekek taníttatása olcsóbb lenne, hogy minél szélesebb réteg sportolhatna, valamint így nagyobb teher hárul a szülőkre, hiszen ők fizetik a versenyeken való szerepléseket, utazásokat. Még egy dolgot sikerült kigazdálkodnunk: mégpedig minden évben tartunk edzőtábort, és ekkor csak és kizárólag a gyermekek étkezését kell a szülőknek fizetniük.
– Apropó, önöknél milyen sportokat lehet űzni?
Ötféle sportág elsajátítására és gyakorlására van lehetőségünk nálunk. A klasszikus birkózás és ökölvívás, az MMA, vagy ismertebb nevén ketrecharc, a grappling, azaz a földharc, ami leginkább az ókori küzdősporthoz hasonlítható, és a judo.
– És a sikereikről mesélne?
Szerencsére sok tehetséges ember tagja az egyesületnek, így Dunakeszi egyik legsikeresebb egyesülete vagyunk. Több sportolónk különféle sportágakban 18 világbajnoki arannyal büszkélkedhet, valamint számtalan versenyzőnk második, vagy harmadik helyezésig jutott a világbajnokságokon. És hát ugye a dobogós helyek sokszor valljuk be, a szerencsén múlnak, így nagyon büszkék vagyunk a többi sportteljesítményre is, amik mögött rengeteg munka van. Eredményeink a teljesség igénye nélkül : 18 VB aranyérem, 7 ezüstérem, 4 bronzérem, több EB érem, 2.-3. helyezések, a világversenyeken kívül pedig számtalan magyar bajnokságon elért eredmény büszkélkedhetünk.
– Hányan vannak most az egyesületben?
A Növényi Professzionális Sportakadémia egyesülete jelenleg 80-85 versenyszerűen sportoló taggal számol, és hozzájuk jönnek még azok, úgy 12-15 fő, akik hobbiszerűen járnak hozzánk.
– A beszélgetés elején említette, hogy új tagokat is szeretnének toborozni. Milyen kritériumai vannak annak, hogy önökhöz jelentkezzen valaki?
Nincs semmilyen előírás, hat éves kortól bárki jöhet, szívesen látunk mindenkit. Persze a legideálisabb, ha kisgyermekként jön el valaki, hiszen alulról kell építkezni, és így lehet a legszebb sportsikereket elérni. Azonban szeretettel várunk minden érdeklődőt, legyen bármelyik korosztályból, és bármelyik nemből.
– A nők is birkóznak?
Igen, és de nem csupán birkózásban jeleskednek, hanem az ennél kötetlenebb stílusú MMA-ban és grapplingben is vannak lányaink, ráadásul tényleg nagy sikereket érnek el. Egyikük tavaly a rangos UFC világversenyen például harmadik lett, ami elképesztő siker. Tény, a lányoknak más fizikai adottságaik vannak, mint a fiúknak, ám vannak olyan képességeik, melyek viszont sokkal sikeresebbé is teheti őket. Például lehet jó a technikájuk.
– És idősebbek is belevághatnak?
Nézze, én 56 éves vagyok, és még mindig indulok versenyeken, ahogy a Növényi Norbert is, akivel szinte egy idősek vagyunk. Tavaly grapplingben a világbajnoki második helyezett lettem, 2015-ben pedig a Magyar Bajnokságon első helyezett. Azt hiszem, ez nem korfüggő.
– És a sportsérülések? A lányok esetében pláne nem mindegy…
Nem sérülnek meg. Amennyire a boksznál klasszikus, hogy eltörik az orr, úgy szokták nálunk mondani: a birkózás a füleken látszik meg. Azonban az én fülemről például senki nem mondhatná meg, hogy ezt a sportot űzöm. Ennek megvan a trükkje, hogy ha nem akar valaki úgynevezett karfiol füleket. Szívesen ezt a praktikát is megosztom a tanítványaimmal, így garantáltan épek és szépek maradnak.
– Miért ajánlaná ezeket a sportokat?
Mind az öt sportág, amit nálunk el lehet sajátítani, az küzdő sport. Egyrészt fejleszti a mozgáskoordinációt. És a mai gyerekekre nagyon ráfér. Szinte elsírná magát az ember, amikor látja, hogy mikor először lejönnek a terembe, még egy épkézláb bukfencet sem tudnak megcsinálni. Az edzések során ebből aztán olyan jó mozgáskészsége lesz, hogy még szaltót is tökéletesen csinálja. Nagyon szépen fejlődnek és elég rövid idő alatt. Vannak olyan készségek, amin csupán javítani lehet, fejleszteni, ilyen például a reakcióidő, vagy a mozgás gyorsasága. Ezeken tényleg csak javítani lehet. De például az állóképesség olyan, ami villámgyorsan, az edzések során javítható. És ez még csupán a fizikum.
A sport az ember jellemére, lelkivilágára is visszahat.
El lehet képzelni, mit érezhet az, aki bemegy egy ketrecbe, alig van rajta védőfelszerelés, hiszen itt még a kesztyűből is kilóg a kéz, és vele szemben pedig ott áll a az ellenfele jól kidolgozott izmokkal, és farkasszemet kell vele nézni. Mi, az edzők a sarokban ülünk ugyan, a szülők pedig a lelátón, de az a gyerek, aki bemegy a ketrecbe, lényegében érezheti, egyedül van, magára van utalva, neki kell megküzdenie az ellenféllel. Ami lélektanilag még hallatlan izgalmas, amikor vesztésre áll egy-egy versenyző, és mégis tovább küzd. Sőt, nem egy versenyzőnknek sikerült a vesztes helyzetből győzelmet elérnie. És ezt a hozzáállást, küzdő szellemet viszik tovább az életbe, a ketreceken túlra. Nem nehéz megjósolni, hogy ez a szellemiség még milyen sikerekhez tud az életben neki segíteni.
– Még egy kérdés. Az elején említettük, az új otthonuk, a Magyarság Sporttelep hivatalos átadójára nem a sporteredményeik alapján döntik el, ki vehet részt. Hogy fognak így dönteni?
Igen, miután a célkitűzésünk az, hogy ne gazdasági érdekeken alapuló egyesület legyünk, valamint a másik célkitűzésünk pedig az, hogy megszerettessük magát a sportot mindenkivel, így, ilyen esetekben sem a sporteredmények alapján döntünk. Egyszerűen bele fogjuk tenni a gyerekek nevét egy kalapba, és sorsolunk. Így tartjuk igazságosnak.
