Méltó módon ünnepelték meg a VOKE József Attila Művelődési Központ centenáriumi programsorozatát. A százéves intézmény jubileuma nem csupán egy épület történetéről szólt, hanem mindarról a közösségi és kulturális örökségről, amely generációk életét formálta Dunakeszin.
Az ünnepségen elsőként Csoma Attila, a VOKE József Attila Művelődési Központ igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Beszédében felidézte: éppen száz éve indult el a szomszédos Dunakeszi Járműjavító működése, amely városformáló hatással bírt, és meghatározta az intézmény sorsát is.
“Száz év telt el a kultúra és a közművelődés jegyében, de talán a programoknál is fontosabb, hogy mi történt a város szövetében. Kapcsolatok alakultak, közösségek születtek, életre szóló barátságok és szerelmek köttettek itt” – fogalmazott az igazgató.
Mint mondta, régen Magyarságként emlegették az intézményt, később “Jócóként” emlékeznek rá, de a lényeg változatlan: ez a ház mindig a találkozások helye volt.
Az évek során számtalan program valósult meg, de ahogy az igazgató fogalmazott, a legfontosabb dolgok nem mindig a színpadon történtek. “A lényeg sokszor a színpad mögött, a közönség soraiban, a lelkekben és a szívekben történt meg” – mondta, megköszönve mindazok támogatását, akik az intézmény mellett álltak az elmúlt évtizedek során.
Az est háziasszonya, Ceglédi Gabriella, az intézmény munkatársa volt, a jubileumi gálát a Dunakeszi Koncertfúvósok nyitották meg Szilágyi Szabolcs Balázs vezényletével.
A VOKE elnöke, Balázsiné Gődér Ágnes beszédében arra emlékeztetett: az univerzum életében száz év csupán egy pillanat, de egy ember vagy egy intézmény történetében hatalmas idő.
Felidézte, hogy a művelődési ház története korántsem volt mindig könnyű, mégis minden nehézséget túlélt. “Mindig akadt valaki, aki megfogta az intézmény kezét. Ha kellett, egy egyesület, ha kellett, az önkormányzat” – fogalmazott.
Külön kiemelte, hogy bár hivatalosan a VOKE a fenntartó, a város évek óta valódi jó gazdaként áll az intézmény mögött, ami nélkül nem működhetne ilyen pezsgő kulturális élet Dunakeszin.
Dióssi Csaba polgármester beszédében hangsúlyozta: a város rendkívül büszke az intézményre, amely 2014 óta önkormányzati gondoskodás mellett működik tovább.
A városvezető történelmi visszatekintésében felidézte, hogy Dunakeszi fejlődésének egyik alapköve az 1846-ban megindult vasútvonal volt, majd az 1900-as évek elején megépült Dunakeszi Járműjavító, amely új korszakot nyitott a település életében.
Maga a kulturális központ épülete 1914-re készült el, és már az első időszakban is fontos közösségi szerepet kapott – még ha nem is rögtön kulturális intézményként. Az első világháború idején hadikórházként működött, később a trianoni döntést követően az áttelepült vasutas családoknak adott otthont, sőt, egy időben iskola is működött a falai között.
1926-ban a Dunakeszi Járműjavító teljes működésének elindulásával vált végleg a kultúra otthonává. A második világháború, majd a fenntartói változások újabb kihívásokat hoztak, de az intézmény minden korszakban megőrizte a jelentőségét.
A polgármester emlékeztetett arra is, hogy az önkormányzat 2015-ben pályázati forrásból kívülről, majd 2016-ban saját forrásból belülről is felújította az épületet, jelezve, mennyire fontos szerepet tölt be a város életében.
Külön megemlékezett az intézmény első vezetőjéről, Lányi Ferencről, valamint azokról, akik az elmúlt évtizedekben irányították a házat.
Ma 39 különböző klub és közösség működik az intézmény falai között, mintegy 1500 embert megszólítva.
A jubileumi est fellépői mind kötődtek a művelődési központhoz, ami jól mutatta: a VOKE nem csupán egy épület, hanem élő kulturális közösség.
Száz év után is ugyanazzal a küldetéssel: közösséget építeni, kultúrát teremteni, találkozási pontot adni Dunakeszinek.
