A jövő sportcsillagai című országos cikksorozat célja, hogy bemutassuk azokat a feltörekvő fiatal magyar sportolókat, akik a jövő reménységei lehetnek, és azokat a szakembereket, akik elhivatottan dolgoznak azon, hogy még magasabb szintre juttassák a magyar sportot. Mostani interjúnkban arra keressük a választ, vajon mi a titka Dobos Gábornak és az őt körülvevő edzői teamnek. Bár számos küzdősportszakosztály van a városban, mégis körülbelül 130 tagja van a judoszakosztálynak, a gyerekek és a szülők szuperlatívuszokban beszélnek róluk, az eredményeik pedig magukért beszélnek.
Dobos Gábor nevét már jól ismerhetik olvasóink. Egyrészt a VSD judósai, kiváltképpen Pongrácz Bence sportsikerei, illetve a tíz éve sikeresen működő Dunakeszi Sportmodell kapcsán. De a Budo Gála különleges pillanatát is megörökítettük: a Dan Kollégium elnökének Dobos Gábort kérték fel. Ebből az alkalomból egy szamurájkardot kapott, amely nemcsak ajándék, hanem jelképe annak is, hogy a közösség megbecsüli a munkáját.
Gábor nyolcéves kora óta sportol, és bár focival kezdett, utána találkozott a judoval és a ju-jitsuval, a szamurájok harcművészetével és örökre magával ragadta ez a világ. Az edzői munka mellett a VSD elnökségi tagjaként is segíti a Dunakeszi sportvilágot. A jó mester holtig tanul, ezt Gábor hozzáállása is alátámasztja. Judoból és ju-jitsuból is második danos mester. Edzői képesítése után elvégezte a nemzetközi judoakadémiát (IJF), és idén fog diplomázni judoszakedzőként, mert vallja, hogy mindig lehet fejlődni, újat tanulni.
Csapjunk a közepébe. 20 éve vagy edző. Milyen volt az edzői munka 20 évvel ezelőtt és milyen most?
Eleinte egy kicsit zártabb világ volt ez. Mostanra egyre többen felismerik, amit mi is vallunk, hogy a gyerekekkel és a szülőkkel való kommunikáció ugyanolyan fontos, mint az edzésmunka. Három részből épül fel a szakosztály: rekreációs rész, ami a szabadidő helyes eltöltésére irányul, utánpótlás-nevelés, ahol elkezdenek 10 éves kortól versenyezni és van a felnőtt élsport. Ma már minden olyan lehetőséget bevetünk, ami akár 1%-ban hozzájárulhat a sikerhez. Itt főleg a rehabilitációs és prevenciós eszközökre gondolok. Bátorítjuk a gyerekeket, hogy ússzanak a judo mellett, helyesen táplálkozzanak, amiben szerencsére egyre több szülő partner. Azt látjuk, hogy nálunk a szülők kérdeznek, ha kérünk valamit, támogatnak benne. Ez nagy segítség, de ami a legnagyobb támogatást adja most nekünk, az az iskolai sportmodell. Ilyen régen nem volt.
Óriási lendületet ad a város sportéletének a Dunakeszi Sportmodell
Hogy kapcsolódtál a sportmodellhez?
10 éve kért fel Dióssi Csaba polgármester úr, hogy dolgozzam ki az iskolai judoprogramot. Épp Csernoviczki Évát (olimpiai bronzérmes) hívtam meg a sportolóinknak, és polgármester úr ezen az eseményen kért meg, hogy szervezzem meg a judo alapjainak oktatását az iskolai testnevelésórák keretén belül, én pedig szívesen vállaltam.
A gyerekek pedig kedvet kaptak a judohoz?
Igen. Nagyon sokan csatlakoztak már hozzánk ebből a programból. Körülbelül 130 tagunk van, a feleségem és 4 edző van mellettem. Azokból, akik az iskolákból jöttek hozzánk, van, aki már elérte a mesteri fokozatot. Ő egyfajta segédedzőként is bekapcsolódik a szakosztály munkájába, és célja, hogy a sportszakemberi pályafutását nálunk folytassa majd, mint edző. Van, aki szintén a sportmodellből csatlakozott, majd kétszer elnyerte az országos Jó tanuló jó sportoló címet és aki a tavalyi évben még serdülő válogatott volt, de a 2026-os évben meghívták az ifjúsági válogatottba.
Azt tudjuk rólad, hogy folyamatosan képzed magad, második danos mester vagy judoban és rengeteg siker van a hátad mögött. Így nem is kérdés, hogy amit erről a sportágról tudni lehet, te megismerted. Ezen kívül mi kell szerinted ahhoz, hogy valaki jó edző legyen?
Komplex terep az edzői lét, de talán mindenképpen kell egyfajta rálátás. Sokat kell figyelni a gyerekeket, meg kell ismerni a szülőket, a kommunikációban ott kell lenni, partnerként kell kezelni a gyerekeket és az egész családot. Azt kell, hogy érezzék, hogy együtt dolgozunk, illetve a rutin is segít. A sportmodellben nagy tapasztalatot szerzünk oktatóként abban, hogy mindenféle korosztályban nagy létszámban foglalkozzunk a gyerekekkel. Megtanuljuk, hogyan lehet többféleképpen megszólítani őket. A legkisebb sportolónk 3,5 éves, a falatka lábain szaladgálva ismerkedik a judo alapjaival – vele értelemszerűen másként kell foglalkozni, mint Pongrácz Bencével.
Megosztanál egy számodra kedves élményt, ami nem érmekkel és versennyel kapcsolatos?
Igen. A Lányi Ferenc Technikumban tanítottam a sportedző, sportszervező képzésen és a sportrendezvényeinkre is becsatlakoznak és segédkeznek a tanulók, a bemelegítésekben is aktívan részt vesznek. Fantasztikus megélni, hogy ilyen fogékonyak a komplex edzői attitűdre. Már most tudják hasznosítani azokat, amiket tanítottam nekik, igyekeznek elsajátítani azokat a magatartásmintákat, amiket átadtam a számukra. Ezt elképesztően jó látni, és örömmel tölt el, hogy ez ugródeszka lehet nekik a Testnevelési Egyetemre.
Látszik egy gyereken, hogy ráál a keze és a feje a judora
Vissza az élsport világába. Mi az álláspontod, a sikeres gyerek lesz a sikeres felnőtt sportoló?
Akin már egészen kisgyermekkortól látszik, hogy a mozgáskoordinációja, a finommotorikája ígéretes, azok azért zömmel tényleg sikereket érnek el. Úgy szoktuk mondani, hogy látszik egy gyereken, hogy rááll a keze és a feje a judora. Azonban később többen kihullanak, mert rettentően nehéz sport. Nagyon fontos, hogy gyerekkorban is érjék sikerek a fiatalokat, sok versenyen vegyenek részt, hogy szokják ezt a világot, motiváltak, kitartóak legyenek, mert rengeteg lemondás kell ahhoz, hogy valaki idáig eljusson. Nem jut idő a számítógépes játékokra, mint az osztálytársaknak, és a tanulással és a pihenéssel is kell foglalkozni, mert a pihenés ugyanolyan fontos, mint az edzés. Sok izzadtság, kemény munka szükséges a legkisebb sikerhez is, és sajnos több sérülés is előfordul. Még felnőttként is, ha például Pongrácz Bencére gondolok. A 2024-es éve csodálatosan sikerült, kijutott a párizsi olimpiára, Eb-bronzérmes lett, 2025-ben pedig folyamatosan sérülésekkel és betegségekkel küzdöttünk. Szerencsénk volt, hogy év végén így is Grand Prix-bronzérmet szerzett Zágrábban.
Bencével egyébként most hol tartotok?
Most jöttünk haza Mittersellből, az év első nemzetközi edzőtáborából, ahol 50 ország körülbelül 900 judosa vett részt tele olimpiai, világbajnoki és Európa-bajnoki érmesekkel, hihetetlen komoly tábor volt. Mint mondtam, a 2025-ös évünket hátráltatták a sérülések és a betegségek, de az év végi érem megtörte ezt az időszakot. 2026-ban elég feszített a tempó, tele vagyunk versenyekkel és edzőtáborokkal, melyek segítik a felkészülésünket, hogy a május végén induló olimpiai kvalifikációs időszakban minél jobb és sikeresebb eredményeket érjünk el, mert cél a 2028-as Los Angeles-i olimpiára való kijutás. Bence például már gyerekkorban is sikeres volt, de nem minden a siker. A kitartás és a szorgalom akkor is kell, ha éppen nem úgy jönnek az eredmények, ahogy azt várnánk – csakhogy visszacsatoljak az előző kérdésre.
Az eredmények önmagukért beszélnek
Azt tudjuk, hogy országos szinten is kiemelkedő a VSD judoszakosztálya. Tudsz mondani pár adatot, amivel ezt érzékeltethetjük az olvasókkal?
Pongrácz Bence 2024-ben Európa-bajnoki bronzérmet szerzett és képviselte a hazánkat a párizsi olimpián. Majd 2025 év végén a zágrábi Grand Prix-versenyen bronzérmet szerzett. 2025-ben Ötvös Patrik a Japánban rendezett siketolimpián ezüstérmes lett. 2025-ben az utánpótlás-korosztályban 24 darab országos bajnoki érmünk született, 5 serdülőválogatott fiatalunk volt. 2026-ban már 9-et hívtak meg, és van egy ifiválogatottunk is. Hogy a legaktuálisabbat mondjam: Győrben volt az ifi magyar kupa, ahol a legtöbb gyerek felversenyzett magasabb korosztályban. Itt egy arany, három ezüst, négy bronz született, nagyon büszke vagyok rájuk. Ezzel egyidőben zajlott a felnőtt országos rangsorverseny, ahol Hegedüs Bendegúz versenyzőnk -81kg-ban aranyérmet szerzett, aki Pongrácz Bence mellett szintén egy felnőtt reménységünk.
Két sportolóddal, Bercivel és Hunorral már beszélgettünk. Elképesztően elszántak.
Azok, és büszkék is vagyunk rájuk, ahogy minden versenyzőnkre. De itt szeretném kiemelni, hogy ez nem egy ember munkája. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy nálunk egy nagyon profi és odaadó edzői gárda dolgozik. A feleségem, Dobos Bernadett a szakosztályvezető, én, mint szakmai vezető, edző, Horváth László vezetőedző, Monori Dániel versenyző edző, Kertenics Péter és Maróti Gábor edzők – ezek a sikerek mindannyiunk munkáját tükrözi.
Ez a csapat a gyerekek második otthona
Több sportolótok megjárt neves egyesületeket, mégis nálatok kötöttek ki, és elmondásuk szerint eszük ágában sincs elmenni innen. Mi a titkotok?
Először is nagy köszönet illeti a VSD-t és az önkormányzatot. A polgármester úr is a volt tanítványom, fantasztikus, hogy ez a város ennyire támogatja a sportot. Hisznek abban, hogy a gyerekeknek szükségük van a mozgásra ahhoz, hogy egészséges felnőttek legyenek mind mentálisan, mind fizikálisan. Minden anyagi, sportszakmai és erkölcsi támogatást megkapunk ahhoz, hogy ilyen színvonalon tudjon működni a szakosztályunk. Ki merem jelenti, hogy az itteni feltételek európai szinten is etalonnak számítanak. A másik kulcs, hogy amikor a feleségemmel együtt megalapítottuk az akkor még Felkelő Nap Sportegyesületet mindössze nyolc gyerekkel, megfogadtuk, hogy egy olyan sportközösséget hozunk létre, ahol mindenki jól érzi magát. Ahol azt érzik a gyerekek, hogy ide hazajönnek. Hihetetlen családias a hangulat: családi napokat, karácsonyi gálákat szervezünk, ajándékokkal jutalmazzunk a teljesítményt.
Mi nem foglalkozunk azzal, hogy máshol ez hogyan működik. Nekem egy a fontos, hogy bármekkora létszámmal is dolgozunk, ezt a légkört megtartsuk, és ez nagyon számít a gyerekeknek. Név szerint ismerjük őket és a szüleiket. Hozzánk jönnek és nem mennek a gyerekek – erre vagyunk a legbüszkébbek. Én úgy tekintek erre, hogy az edzők, a gyerekek és a szülők egy zárt, egymásba kapaszkodó háromszöget alkotnak. Mi ebben a felfogásban dolgozunk, és ezért érezhetik azt, hogy ide jó megérkezni.
Úgy véljük, megtaláltuk a választ a cikkünk elején feltett kérdésre: a VSD judoszakosztályának titka abban rejlik, hogy nálunk a profizmus és a családias légkör nem kizárják, hanem erősítik egymást.
