Dunakeszi Város Önkormányzata a hagyományokhoz híven idén is ünnepi megemlékezést tart az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére állított Pannon főnix, vagy elterjedt nevén a Gólya emlékműnél, a Kegyeleti parkban. Az eseményen Szekeres-Joó Eszter, a Váci SzC Lányi Ferenc Technikum igazgató asszonya mondott beszédet.
Az ünnepi beszédet Szekeres-Joó Eszter, a Váci SzC Lányi Ferenc Technikum igazgató asszonya mondta. “Az 1956 őszén fellángolt szabadságvágy olyan erőt képvisel, amely túlmutat a puszta történelmi eseményeken. Ez az erő a magyar nép lelkéből fakad, a szabadság iránti olthatatlan vágyból, amely generációról generációra öröklődik. Ez a nap nemcsak országunk, de városunk, Dunakeszi történelmének is kiemelkedő pillanata. Nem véletlen, hogy városunk élen jár a vármegyében a kezdeményezések sorában, polgáraink 1956-ban is megmutatták, hogy rájuk mindig lehet számítani. Pest vármegyében először Dunakeszi lakossága állt a forradalom mellé, és alakult meg a forradalmi bizottság” – kezdte a beszédet Szekeres-Joó Eszter.
“Dunakeszi, bár akkor még község volt, fontos szerepet játszott ezekben a napokban. A helyi munkások, diákok és polgárok együtt emelték fel a hangjukat a szabadságért. A járműjavítóban dolgozók csatlakoztak a sztrájkhoz, ezzel is kifejezve szolidaritásukat a forradalom céljaival. Számos vállalat dolgozói is szolidaritásukat fejezték ki, mint például a MRSZ Dunakeszi Központi Repülőgép Javító Műhely dolgozói. 1957-ben be is zárták a repülőgépgyárat” – emlékeztette a hallgatóságot az igazgató.
“Sajnos a forradalom nem arathatott gyors győzelmet. A novemberi szovjet invázió véresen megtorolta a felkelést. Sokan életüket adták a szabadságért, és még többen kényszerültek elhagyni hazájukat. Azok, akik maradtak, súlyos következményekkel néztek szembe: kivégzések, börtönbüntetések és a mindennapi életet átitató félelem. Történtek további tragikus események is a dunakeszi lakosokkal. A fiatal, mindössze 15 éves Pálinkás István, aki egy szakközépiskolában tanult, a Corvin közben csatlakozott a forradalmárokhoz. A harcok során haslövés érte, amely miatt a Péterfy Sándor Utcai Kórházba szállították, ahol az alagsor volt kijelölve a harcokban megsérültek ápolására. Ezt megtudták a szovjetek is, és egy túlélő kivételével mindenkit kivégeztek, köztük a fiatal diákot is. A forradalmat elfojtották, de az általa megtestesített eszmények soha nem haltak meg” – hangsúlyozta Szekeres-Joó Eszter.
“Az 1956-os forradalom öröksége ma is él Dunakeszin. Utcáink, tereink őrzik a hősök neveit, emléktábláink és emlékműveink pedig figyelmeztetnek minket arra, hogy a szabadságért minden nemzedéknek meg kell küzdenie. Legyünk büszkék arra, hogy Dunakeszi részese volt ennek a történelmi pillanatnak. Az 1956-os események megmutatták, hogy egy kis közösség is képes nagy dolgokra, ha összefog egy nemes cél érdekében. A mai Dunakeszi példát mutat az összetartozásról, hazaszeretetről, és méltó ’56 hőseihez, akik akkor szabadságról, függetlenségről álmodtak.
Ma, mikor körbenézünk, fejlődést, innovációt látunk. A város erősödik, a lehetetlenből is valóságot csinál.
Ma, amikor emlékezünk, gondoljunk arra is, hogy milyen felelősséggel tartozunk az utánunk jövő generációknak. A város az ifjúság kezébe is ad a jövő építésének kulcsaiból, ennek is bizonyítéka, hogy ma én állhatok itt önök előtt és képviselhetem az iskolámat, amely egy komplex diáknegyed részese” – zárta gondolatait az igazgató.
A műsorban közreműködtek a Dunakeszi Koncertfúvósok, a Bárdos Színjátszók pedig szuggesztív előadással idézték fel a forradalom és szabadságharc drámai pillanatait.
Az ünnepség végén a koszorúzás következett. Elsőként a városi intézmények, majd a pártok, a civil szervezetek, végül a magánszemélyek helyezték el koszorúikat, virágaikat.
Tuzson Bence igazságügyi miniszter, Dunakeszi országgyűlési képviselője kedd délután a város Kegyeleti parkjában, a Gólya emlékműnél helyezte el az ’56-os hősök emlékére a tisztelet és a hála koszorúját.
