A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik. Ilyenkor mindenki a maga módján igyekszik tisztelegni a magyar líra előtt. Szavalóversenyeket szerveznek, közös versmondásra invitálják az embereket, flashmobokkal lepik meg az utca emberét, vagy kiteszik a közösségi médiába az éppen aktuális kedvencüket. Három verset választottunk mára, fogadják tőlünk szeretettel!
József Attila: A Dunánál
“A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.” (részlet)
A teljes verset Kaszás Attila lehengerlő előadásában ajánljuk:
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség, Mécs Károly előadásában
“De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.” (részlet)
Nagy László: Ki viszi át a szerelmet? Latinovits Zoltán előadásában
“Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!” (részlet)
