Lányi Ferenc 1925-ben kapott megbízást a Dunakeszi MÁV Főműhely és az épülő MÁV-lakótelep építési munkálatainak irányítására, majd a gyártelepi kolóniának mindvégig gondját viselte. Sokat tett a város kulturális és sportéletének fejlődésért. Nem véletlen, hogy Dunakeszin sétányt neveztek el róla, emléktábla is őrzi az alakját, munkásságát. Jövőre fejeződik be az ország legnagyobb középiskolai beruházása, a Dunakeszi Diáknegyed megépítése, amelynek technikumát Lányi Ferencről nevezik el. A technikumi képzés már ebben a tanévben, szeptember elsején elkezdődik ideiglenes helyen. A névadó unokáját, Dr. Lányi Cecília bőgyógyászt kérdeztük meg nagypapája örökségéről.
Hogy éli meg, hogy a nagypapájáról oktatási intézményt fognak elnevezni Dunakeszin?
Fantasztikus érzés, hogy ennyi év után még ilyen szinten emlékeznek meg róla. Nagypapám 1961-ben halt meg, 62 éve halott.
Az, hogy a városvezetés még mindig őrzi az emlékét, ez számomra felemelő érzés.
Nagyon megtisztelő, hogy most egy iskola fogja viselni a nevét.
Milyen ember volt Lányi Ferenc?
Nemcsak unokaként gondolom azt, hogy nagypapám ezt a figyelmet és elismerést megérdemli, hiszen rengeteget tett a dunakeszi emberek jólétéért, mindig a közösség érdekeit tartotta szem előtt. Olyan közösségi ember volt, aki nagyon sokat tett másokért. Azt gondolom, hogy manapság kevés hozzá hasonló személyiséggel találkozik az ember.
Az a bizonyos plusz egy mosoly
Hogyan kapott szerepet az életében a vasút? Az első világháború után összeomlott az ország, elcsatolták Felvidéket, Erdélyt. Az elcsatolt területeken a vasútnak nagy szerepe volt, hogy a csonkán maradt ország tovább tudjon működni. 1925-ben kapott megbízást a Dunakeszi MÁV Főműhely és az épülő MÁV-lakótelep építési munkálatainak irányítására. Az 1926-ban megnyílt üzem 600 főnek adott munkát és megélhetést. A semmi közepén kezdte el kiépíteni a műhelyt. Az elszakadt területekről az évek óta vagonban élő emberek kaptak itt munkalehetőséget, akik bizonyítani akartak, így sajátjuknak érezték a műhelyt. 1927-ben iktatták be, és nyugdíjas koráig, 1944-ig volt a főműhely vezetője. Olyan vezető volt, akit imádott a közössége. A szakmai munkálatok irányítása mellett figyelemmel volt a dolgozók szakmai képzésére, testi és szellemi fejlődésére is. A szegény dolgozókat ruhával segítette, akinek nem volt pénze, az év végén támogatást kapott. Mindenkit úgy vett fel a munkára, hogy ha elvégzi a feladatát, utána kötelező egy plusz mosollyal örömet szerezni másoknak.
Ez nálunk otthon szállóige lett, nagyon sokat mondtuk, hogy plusz egy mosoly!
Nem kis túlzással, mindenki imádta.
Országos hírnevet szerzett a műhelytelepnek
A főműhelyben készültek el a kormányzói kocsik és az 1939-ben az országban a Szent Jobbot bemutató Aranyvonat aranykocsija. A Dunakeszi Műhelytelep országos hírnevet vívott ki a termelési, kulturális és sporteredményeivel. Az ő nevéhez fűződik a Magyarság Dal és Önképző Egylet megalakítása, irányításával megépült a Magyarság sportpálya, a Duna-parti csónakház. 1944-ben felavatták a Jézus Szíve templomot. Mindent társadalmi munkában építtetett meg. Gondját viselte a gyártelepi kolóniának. Támogatta a kultúrát. A gyártelep területén cserkészcsapatot hozott létre, leventeképzőt, ami a szakképző iskolának az elődje volt.
Mindenki szerette
Fantasztikus hazafi volt a nagypapám. Szerényen élt egy szolgálati lakásban. Rendszerváltáskor ment nyugdíjba. Később a rendszer nem becsülte őt, éjjeli portás állást kapott Pesten, amit szintén alázattal végzett. Fantasztikusan jó hívő ember volt. Kicsi voltam, amikor meghalt, de arra emlékszem, hogy
annyian voltak a temetésén, hogy a 2-es úton leállt a forgalom. Őszintén szerették az emberek.
Ön szerint minek köszönhető, hogy még ennyire él a munkássága?
Szívderítő, hogy az utókor évtizedeken keresztül ápolta és ápolja az emlékét. Ez főleg Szakál Lászlóné Lujzikának az érdeme, aki azokban az években is kiállt mellette, amikor az állam nem jó szemmel tekintett rá. Lujzikának köszönhető, hogy az emléke így fennmaradt. A váci levéltárban van egy 300 oldalas írás, amely a műhely és Dunakeszi történetet jegyzi 1925-től.
Ön is Dunakeszin él?
Budapesten lakom, de gyerekkorom óta minden évben jártunk ki Dunakeszire a Mihály-napi búcsúba, jártunk a temetőbe, a Jézus Szíve templomba, én magam is felkaroltam a templom ügyét. A templom nekem is nagyon fontos. Nagyapám a templom freskóján van megörökítve, ahogy épp áldoz a családjával. A templomban emléktáblán olvasható, hogy a nagypapámnak milyen érdeme volt a templom létrehozásában. Parkot is neveztek el róla 1999-ben a gyár bejárata előtt, ahol szobrot is állítottak az emlékére. Nagyon boldog vagyok, hogy ettől az évtől egy oktatási intézmény is viselni fogja a nevét.
A park után egy iskola is továbbviszi a hírnevét
Üzen valamit a “lányisoknak”?
Egy iskolának nemcsak az a feladata, hogy megtanítson egy szakmát, hanem hogy olyan diákokat neveljen, akik törődnek a másikkal, akik közösségben tudnak együtt dolgozni, nemcsak a saját érdekeiket nézik. Bízom benne, hogy olyan diákokat nevel majd a technikum, akik méltóak lesznek a névadóra.
Főkép forrása: Révész István Helytörténeti Gyűjtemény
