A délelőtt búcsúi misével indult, amiről itt írtunk bővebben. Érdemes a cikket megnézni, gyönyörű népi öltözetben láthatják a Mária-lányokat. A Főtéren a programok már 10 órakor elkezdődtek. Ezen az eseményen most nem a feszten vagy a majálison megszokott dodzsem és társai voltak a főszerepben, hanem a népi jelleg vitte a vonalat.
Bár az infláció, a “hónap vége” és a rezsihelyzet miatt sok családtól lehetett hallani és látni, hogy számolgatják, mit, mire, hogyan, az igényes árusok között több olyan is akadt, ahol barátságos áron lehetett vásárfiához jutni. Nekünk az egyik kedvencünk a kerámiavirágos stand volt, de a mézeskalács szív is nagyon népszerű volt. A kürtőskalácsosoknál pedig töretlenül állt a sor.
A jó idő csak dobott a délelőtti hangulaton, délutánra már minden játéknál sorba kellett állni. A kosárkörhinta legalább olyan népszerű volt, mint a kismalom vagy a gyertyakészítő, a ládavasút pedig örök sláger.
Az önkormányzati sátorban több érdekesség is volt. Aki a helytörténeti gyűjteményt és a technikai kiállítást is megjárta, és helyesen válaszolt a kérdésekre, dunakeszis ajándéktárgyak közül választhatott. Lehetett szőlőt kóstolni, és az épülő dunakeszi diáknegyed makettjénél Szabó József önkormányzati képviselő, az esemény házigazdája igyekezett minden kérdésre választ adni.
Bár a makett már jó pár rendezvényt megjárt, most volt rá a legnagyobb érdeklődést, záporoztak a kérdések a sportcsarnokot és az uszodát is magába foglaló épületegyüttessel kapcsolatban.
Olvasóink így írtak a rendezvényről:
„Köszönjük szépen a városnak, nagyon szuper volt a 3 állomásos feladatlap, igazi családi program. A helytörténeti gyűjteményben vérprofi tárlatvezetést kaptunk, az új technikai kiállítás pedig szintén egy élmény volt, ahol elképesztő, mennyi érdekes tárgy kapott helyet – egy profi magángyűjtemény. Mindkettőt érdemes tárlatvezetéssel bejárni. A diáknegyed makettjénél minden kérdésre fáradhatatlanul válaszoltak nekünk. Nagyon jó kis nap lett ez a mai.”
Voltak, akik a régi búcsút hiányolták, ami a Szent István úton körben árusokkal volt tele, és fakanállal csapkodták a fiúk a lányok fenekét.
„Ezt már csak csúfolják búcsúnak, semmi köze nincs hozzá.”
Megint másvalaki ezt mondta: „Valóban, a régi búcsú ennél sokkal nagyobb volt, de akkor az volt az egyetlen falusi, városi esemény. Most van Keszi Feszt, majális, meg mindenféle, szerintem mindenki meg tudja találni azt, ami neki tetszik.”
Egy nemrég ideköltözött családfő így nyilatkozott: „Nem tudom, milyen volt a régi búcsú, de nekünk ez a kedvenc rendezvényünk, végre nem a dodzsemes zene bömböl, a gyerekek egész nap elmatatnak a népi játékoknál, családias az egész, mi nagyon jól érezzük magunkat.”
Szóval volt, akinek bejött, volt, akinek nem. De tény, hogy a tér tele volt nyüzsgő családokkal, az idő remek volt, és a Langaléta Garabonciások pedig nagyon jóízű humorral remek hangulatot adtak a délutánnak.
Azt is megtudtuk, hogy Nándi a legbátrabb dunakeszis, és egy Betti nevű hölgy igéző pillantásától még a szamár is földre rogyott.
Az eseményen még jótékonykodni is lehetett. Aki sütit vett, a nagyszerű célért dolgozó Veni Vidi Vici Alapítvány munkáját segítette.
Nagyjából 6 óráig tartott a program, de a téren még fél 7-kor is sokan vacsoráztak, söröztek, a fázósabbak pálinkát és forralt bort kortyolgattak.
Az biztos, hogy érdemes volt kihasználni ezt a napos őszi időt.
