22 éve él Dunakeszin feleségével Magyar Alfréd, aki a napokban lett 90 éves. Csütörtök reggel Orbán Viktor miniszterelnök és Dióssi Csaba polgármester köszöntő levelét és ajándékait adta át Seltenreich József önkormányzati képviselő, délután már mi is ott voltunk, hogy beszélgessünk az ünnepelttel.
Volt vagy lesz nagy családi ünnep?
A feleségemmel Csepelen, az ő szalagavató bálján ismerkedtünk meg 1958-ban és 61 éve házasodtunk össze. Két gyerekünk és 3 unokánk van. Szombaton lesz a nagy családi összejövetel, erre a külföldön élő unokám is eljön.
Dunakeszi előtt, hol éltek és mikor kerültek pont a városunkba?
Budapesten volt lakásunk, de már túl nagy volt kettőnknek. A gyerekek megnőttek, a fiam megnősült, a lányom férjhez ment, ráadásul Amerikába. Egy barátunkkal néztünk itt körül. Megtetszett a város, eladtuk a pestit és ideköltöztünk. Most már a lányom is itt él. Ő is megszerette a város és így legalább közel lakunk egymáshoz.
Sokat jelent a közelsége?
Természetesen, sokszor mi átmegyünk, ő átjön, hétvégeken ebéd meg hasonló.
Megkedvelték Dunakeszit az elmúlt majd negyedévszázadban?
Szeretjük nagyon, szívesen sétálgatok a Dunaparton bár sajnos már bottal járok így az út jórészén a feleségem vagy a lányom visz autóval. Imádok fotózni, s oda is részben ezért járok. Mindig küldök képeket a városi fotópályázatra, tavaly egy oklevelet is kaptam.
Mióta fotózik?
Székesfehérváron kezdtem gimnáziumba járni, s ha nem jön a háború, talán ott is maradunk. Apám a háború alatt meghalt, ketten maradtunk az édesanyámmal, testvérem nincs, olyan egy szem elkényeztetett gyerek vagyok. A csepeli autógyárban kezdtem el dolgozni, ahol korán felfigyeltek a fotóimra. Később a nejemnek köszönhetően elvégeztem egy négyéves szaktechnikumot, közlekedésgépipari szakon. Tanultam mást is, pl. munkavédelmet így a nyugdíj előtt 15 évig voltam a Fővárosi Kertészet munkavédelmi irodájának a vezetője.
Mindig előkerül a fotózás, ez ennyire fontos az életében?
A fotózás az életem, van egy kis laborom, számítógép, szkenner, nyomtató. Ez éltet engem, s emellett a technika rabja vagyok, mindig kell újabb gép. Már Csepelen is beléptem a gyári fotó szakkörbe, sőt egy darabig az üzemi lap fotósa is voltam. A tapasztalt kollégák és a meghívott neves előadók – Réti Pál, Bence Pál, Járai Rudolf – megkedveltették velem a fotózást. 50 éve vagyok az Óbudai fotóklub tagja, az ők kiállításaikon is részt veszek, bár mostanában a programjaikra már nem tudok elmenni. Mindig elküldik a videókat a kirándulásaikról és hát a „szívem megszakad”, hogy nem lehetek ott velük.
Ki is állítja a képeit?
Öt országban voltak eddig láthatóak a képeim, Kubában, Spanyolországban, NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában. Kubába egy képem került ki amit a Csepeli Vasműben készítettem a martinászokról. Magyarországon is volt 4 önálló kiállításom Budapesten, ill. Szigethalmon. Kétszer nyertem díjat az NDK nagy fotópályázatain, és 2006-ban megkaptam a MAFOSZ bronzdiplomás fotóművész kitüntetését. Most Canonnal fotózok, de összeszámoltam, 1956 óta 16 gépem volt gépem volt.
