Már a négyigenes népszavazás előkészítésében is részt vett, a koronavírus miatt csak később vette át állami kitüntetését, 2001-ben költöztek Dunakeszire, de az amerikai elnökválasztásról is megvan a szakmai véleménye. A Dunakeszin élő Deményné Kertész Krisztina, közigazgatási informatikus, megkapta a Magyar Arany Érdemkeresztet. A Postnak mesélt arról a bizonyos emailről, amikor megtudta, kitüntetéssel ismerik el több, mint 40 éves munkáját.
Nagy megtiszteltetés ért a nemzeti ünnep alkalmából. Nem dicsekvésnek szánom, de mindenképpen szeretném megosztani az örömömet. A köztársasági elnök – a miniszterelnök előterjesztésére – a hazai közigazgatási informatikai fejlesztések területén végzett magas színvonalú szakmai tevékenységem elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesített. Ezt írta ki közösségi oldalára, de hogyan tudta meg a nem várt elismerést?
Először írásban értesítettek, hogy kapnék egy állami kitüntetést, és ebben a levélben azt is kérdezik, elfogadom-e. Ilyenkor nem tudja az ember, hogy pontosan milyen elismerésről van szó, azt még nem írják meg.
Tehát erre illett válaszolni?
Igen, és egyben igent is mondtam, azaz, hogy átveszem, utána jött egy telefon, majd a meghívó. Ebben már az időpontról is szó volt, de az élet fura fintora, hogy a járvány miatt nem tudtam átvenni, magam is elkaptam a vírust.
De már jól van?
Igen, most szerdán Zsinka Andrástól átvehettem. Itt is volt egy kis ünnepség, ami nagy figyelmesség a személyügyi helyettes államtitkártól. Megadták a módját.
Mennyire tetszik a kitüntetés?
Nagyon szép, tényleg.
Hordani is fogja?
Most mosolygok, azt mondják a hozzáértők, hogy a férfiak szokták, de felvehetem én is. Az már egy másik kérdés, hogy ilyenkor vinnem kell magammal az igazolást is.
Milyen igazolást?
Azt, hogy jogosult vagyok a használatára, végül is nem az Ecserin vettem. Nagy büszkeség ez számomra.
Mivel indokolták az elismerést?
A hazai közigazgatási rendszer informatikai fejlesztésében végzett munkámért kaptam a hivatalos indoklás szerint, hiszen a népességnyilvántartó és választási rendszer szakértője is vagyok.
Ez túl hivatalosan hangzik, egy átlagpolgár hol találkozik az ön munkájával?
Kezdjük ott, hogy már a négyigenes népszavazás előkészítésében is benne voltam, tudja, hogy miről van szó?
Hajaj, szavaztam is, ezen dőlt el az állampárt sorsa 1989-ben.
Egy mondatban valóban így foglalható össze. Én írtam akkor a szavazatösszesítő programot. Jól kellett működjön, hiszen az egyik kérdésben talán ha 6000 szavazat döntött.
Akkor azóta is a választásokért felel?
Volt más is, például a 2000-ben létrehozott okmányirodai rendszer aprólékos működésének informatikai feladatai. Külső szemlélő számára nem túl izgalmas, csak akkor, ha valami nem működik. Amúgy a Dunakeszi Okmányiroda informatikai elindításában is szerepem volt. A lényeg, hogy minden adat jól védett legyen, ez pedig azért nem egyszerű dolog, legalábbis számunkra.
Térjünk vissza a választásokhoz, ezek idején vasárnap mindig izgul?
Akkor már kevésbé, nekünk a péntek a kulcsnap. Ekkor derül ki, hogy jól végeztük-e a munkánkat. Magyarországon több, mint 10 ezer szavazókörzet van. Szavazást pedig nem lehet tartani kinyomtatott választói névjegyzék nélkül. Ennek kell meglennie péntekre. Ilyenkor nézzük a programunkat, amelyben visszajelzik, hogy megkapták, pontos, és kinyomtatták.
Megannyi telefonon?
Dehogy, informatikus vagyok. Van erre megfelelő program, kapjuk a visszajelzéseket, és minden egyesnél oldódik a feszültségem.
2018-ban mi volt? Reggel lefagyott a honlap, este nem jöttek az eredmények…
Bármilyen fura, de nem volt gond. Az előre látszott, hogy az új rendszerre való átállás miatt szükség lehet a tartalékra. Azt nagyon megerősítettük, az vitte el a napot. Az esti pár óra pedig nem az informatikán múlott, egyszerűen bizonyos körzetekben nem fejeződött be a szavazás. De ez alapvetően már nem a mi dolgunk.
Érthető amit mond, de azért állt a politikai balhé.
Sok kritikát kaptunk, de mi politikai vitákba sosem megyünk bele, hiszen szakemberek vagyunk. Gondosan megterveztük azt a napot, készültünk a tartalékkal, és igazunk lett.
Nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem az amerikai választásról, van szakmai véleménye erről?
Nem vagyok ott, nem ismerem közelről, ezért inkább csak benyomásom van. Túlságosan bonyolult és megengedi azt, hogy napokig ne legyen eredmény. Képzelje el, ha nálunk ilyen lenne. De elismerem, sokkal nagyobb ország, 50 tagállammal, és különböző megoldásokkal, nem lehet könnyű. Inkább a magyarról beszélek. Felénk az az elvárás, hogy jó, gyors, korszerű és átlátható legyen.
Magyarán drága?
Bizton mondhatom, hogy nem az. Az azonban tény, hogy a szükséges forrásokat ez idáig mindig megkaptuk.
Amikor kiderült, hogy Dunakeszin lakik, akkor érdeklődtem az önkormányzatnál. Lényegében semmit sem tudtak önről. Mi ennek az oka, hiszen a szakmájában lám, lám elismert szakember?
Először is köszönöm a polgármester úr Facebook-gratulációját, kimondottan jól esett. Másrészt a Belügyminisztérium informatikusa nem fecseg. Kicsit komolyabban, mi semmilyen politikai ügyben nem veszünk részt, pont a pártatlanságunk okán, hogy ez ne kérdőjeleződhessen meg. Ehhez én is tartom magam. Amúgy pedig 2001-ben költöztünk Dunakeszire, tehát mi is csak olyan “gyüttmentek” vagyunk.
Nyugtasson meg, hogy nem bánta meg!
Egyáltalán nem, szeretünk itt lakni, sőt örülök, hogy mostantól a város hírnevét is öregbíthetem egy kicsit, de ahogy mondtam, semmi politika vagy félreérthető közélet.
Hogyan tovább, ez volt a szakmai csúcs, vagy jöhet a lovagkereszt?
Ahogy már említettem, jóval több mint 40 éve dolgozom a közigazgatásban. Ma már kevésbé veszek részt a napi operatív ügyekben, az a fiatal titánoknak való, de tanácsadóként szívesen segítek, különösen, ha helyzet van. Nagy elismerés a most kapott érdemkereszt és jöjjenek a fiatalok, de mint látja, a szakmám fontosságáról szívesen beszélek.
