30 éve készült el Dunakeszin egy tengeralattjáró. Forintos Gyula taxisofőr barkácsolta. Három évig dolgozott rajta, akkor 800 ezer forinton múlt a siker.
Az akkumulátorgyár akkumulátort adott, a kábelgyár kábeleket, vasat is szerzett, meg motort épített. Az akkori lapok csodájára jártak a szerkezetnek. A taxisofőr azt tervezte, hogy valahogy tengerre szál, pontosabban merül vele. Több cikk is született róla. A Pesti Hírlap például érzelmesen arról írt, hogy a cégek nem mertek beszállni a projektbe. Főleg anyagiakkal, mert mások amúgy segítettek.
Annak idején a flottilla műszaki gárdája „segítette világra” a nem mindennapi szörnyeteget. A ház melletti sufniból ők hozták elő a kertbe. A vízrebocsátásra is vállalkoztak. Megjelentek a kecskeméti repülőalakulat tisztjei is, és különleges műszerekkel örvendeztették meg a hajóépítőt. Előfordult, hogy Dunakeszi fölött száll el a repülő, olyankor megbillegteti a szárnyát, s tiszteletkört ír le, úgy üdvözölte Forintos Gyulát.
A taxisofőr akkor azt tervezte, hogy az Északi-sarkkört érintve eljut Amerikáig. Hamburgig eljutott, vízre bocsájtották, de meghibásodott a szerkezet. Hazahozták, de újra már nem került vízre.
Forintos Gyula mindazonáltal nem adta fel, 1993-ban elkészült egy másik tengeralattjáróval, erről a Népszabadság tudósított. Arról, hogy ezzel mi történt, már nem nagyon találtunk írást. Ha vannak emlékei, vagy tud róla bármit, írja meg nekünk, kiegészítjük cikkünket!
Egy olvasói bejegzésünk szerint a második tengerelattjáró nem 1993-ban, hanem jóval később készült el.
