Kollégánk, Olivér gondolt egyet, és betért a vasúti felüljárónál található Sonka Sziget nevű helyre. Nem aprózta el, szinte mindent megkóstolt. Tapasztalatait, véleményét pedig itt olvashatjátok.
A felvágottakkal egész kis koromban kezdődött a viszonyom, 4 évesen a párizsi volt a fő táplálékforrásom. Ez aztán az évek alatt sokat változott, módosult, de az biztos, hogy felvágott mindig volt a hűtőmben. Bár rengetegszer elmentem már a Sonka Sziget aranyos kis portája előtt, sosem tulajdonítottam akkora jelentőséget a felvágottnak, hogy azért én külön boltba menjek. Jó lesz majd a szupermarketes vákuumcsomagolt.
Nem is tévedhettem volna nagyobbat. A Sonka Sziget a Fóti úton, közvetlenül a körforgalom után található, és abszolút olaszos érzéseket kommunikál. Marosvári András és Hell Krisztina ketten voltak épp bent. Hatalmas mosollyal az arcukon köszöntenek, és egyből érzem, hogy ez a hely valami egészen más, mint egy sima csemegebolt. 1996 óta élnek Dunakeszin, és 2021-ben nyitották meg az üzletet, ahová egyre több vásárló tér be.
A hatalmas pultban különlegesebbnél különlegesebb, színesebbnél színesebb húskészítmények robusztus csoportjai sorakoznak. Ezek a felvágottak tényleg nem tűnnek hétköznapinak. Ilyen szárított sonka, olyan kérges szalámi, amolyan másikféle sonka. Szóval tényleg sok minden.
Tanácstalan pillantásaimat Krisztina szakította meg azzal, hogy kis kóstolószeleteket vágott. Milyen érdekes jelenség. Emlékszem, nagyon régi és nagyon bizalmas volt a nagymamám kapcsolata a hentessel, de ő is csak ritkán kapott kóstolót. Miközben elkezdem majszolni a szárított sonkát, megtudom, hogy ez nem különleges eset, ugyanis szinte egyszerre mondják mindketten, hogy „Nem árulunk zsákbamacskát. Ne menjen úgy haza az ember innen, hogy otthon jön rá arra, hogy amit megvett, az nem ízlik neki.”
Miközben sűrűn bólogatok, a következő szelet marha Bresaolat rágom, ami szárított fehérpecsenye, és nem mellesleg isteni finom. Csakúgy, mint az olasz coppa-nostra, vagyis szárított tarja, és nem különbül az egész Sonka Sziget kínálata. Megkóstoltam 8-10-féle sonkát, szalámit, mortadellát és mindenféle finomságot. Az összegzésem pedig a napnál is világosabb volt. Amit eddig én felvágottként ettem, az említésre sem méltó, ami pedig a Sonka Sziget pultjában lapul, az egy szalámimennyország. Innentől kezdve nem tudok ugyanúgy tekinteni a boltok polcairól visszakacsintó vákuumcsomagolt termékekre.
Na, de mennyi az annyi?
Jogosan gondolnám ilyen finom falatok után, hogy mindennek el is kérik borskérgesen az árát. Megdöbbenve látom, hogy a kiírások szerint alig-alig, vagy semennyivel sem drágább, mintha egy minőségibb felvágottat vennék az említett szupermarketben. Főleg annak fényében, hogy az előre csomagolt termékek már inkább 8, mintsem 10 dkg kiszerelésben érkeznek.
Mindenesetre nagyon tanulságos volt a Sonka Szigetben tett látogatásom. Ezután nagyon alaposan átgondolom a felvágottakkal való viszonyomat. És akkor még nem is fordítottam a fejemet a 14-féle házi krém felé, vagy az autentikus olasz gyümölcslevek irányába. Jaj, és a szárított karaj! Az milyen isssteni finom volt! Azóta is kísért.
Aki nem hiszi, járjon utána!
