Megható poszttal jelentkezett Ungár Cili a Facebookon. A 2017-ben a Virtuózokban sikerrel szereplő dunakeszi lány érzelmes írással búcsúzott el a gimnáziumától, tanároktól, barátoktól, egy korszaktól. Vele beszélgettünk járványról, érettségiről, tervekről és 2020 tanulságairól.
Lehetőségünk sincs elbúcsúzni, a tanárainknak megköszönni azt a sok segítséget és szeretetet amit ezalatt a pár év alatt adtak. Internetes búcsúzkodás, ahol a Tanárnő beszéde alatt te néma mikrofonnal bőgsz egyedül a szobádban.
Milyen jó is lett volna utoljára matrózblúzban végigsétálni az iskolán, meghallgatni az igazgatói beszédet, vagy csak meghúzni a harangot, amire már öt éve várok. Nem lesz együtt sírás, lufi eregetés, közös fényképek. Egy videó beszélgetésben meghallgatott ‘Ballag már a vén diák’-kal kell beérnünk – ez egy részlet Ungár Cili posztjából amellyel elköszön iskolájától. A dunakeszi zongoraművészt a zenerajongók a Virtuózokból, az állami televízió komolyzenei tehetségkutatójából ismerhetik. 2017-ben kategóriájában bejutott a legjobb 9 közé.
Mit mesélne mondjuk 25 év múlva a gyermekeinek erről a fura érettségiről?
Ami a legfontosabb, hogy mindenki a segítségünkre volt. Segített a család, a tanárok hipp-hopp átálltak egy másik tanítási módszerre egy ilyen nehéz helyzetben. Ráadásul ebben a különleges helyzetben is sikerült felkészülni az érettségire.
De mi a tanulsága ennek az időszaknak?
Fura lehet amit mondok, de sok pozitív élményem van.
Ez meglep, hiszen a felnőttek sokat panaszkodnak, mi volt a jó önnek az elmúlt 2 hónapban?
Hirtelen lelassult a rohanó élet. Szinte szabad pillanatom sem volt, rohanás a suliba, zeneórára, tanulás, így szinte semmi időm sem volt a családra. Most azonban saját időbeosztás szerint élhettem és többet voltam együtt a szeretteimmel. Ebből mindenképpen sokat megőriznék a járvány utáni időre is. Visszatérve az első kérdésre, azt mesélném gyerekeimnek, hogy nem minden a szebb, nagyobb, gyorsabb valami. Tudni kell lassítani is.
Világos, de vissza a következő hétre, milyen érettségire számít?
Jól felkészültem, bizonyítványom kitűnő, hasonló érettségiben reménykedem.
Magyarból, matekból egyaránt?
Egy művészember számára, mint amilyen talán én vagyok, a magyar szintén az önkifejezés eszköze, egy verselemzésben gondolataimat adhatom át, akár a zongora előtt. A matek már más kérdés, itt előjön a fegyelem és szorgalom, de arra is megtanított a zene.
Hogyan tovább, a művészet a cél?
A Zeneakadémia. Bár ott fura lesz, mert egy videót kell beküldeni és nem élő meghallgatás után választanak ki bennünket. A tanároknak lesz nehéz eldönteni, hogy ki mennyire jó, hiszen élő benyomás hiányában nehezebb ítéletet mondani arról, hogy ki mennyire tehetséges, ha úgy tetszik virtuóz.
Van B-terv is?
Ha valamiért nem jönne össze, akkor jelentkeztem az ELTE-re tanárnak is, eddig is sokat foglalkoztam kicsikkel a tánc és a zene területén, de azért az akadémiában szerintem joggal reménykedhetem.