A Dunakeszi sztorik című élvezetes kiadványban érdekesebbnél érdekesebb történeteket olvashatunk a régi dunakeszi időkből. Ebből a kötetből mutattunk be korábban egy alagi haltolvajról szóló esetet, de megírtuk már a dunakeszi konzervek és a tengeralattjárók történetét is. Ezúttal szintén egy alagi sztori következik, ami annyira elképesztő, hogy még kitalálni sem lehetne. Mit keres egy Afrika-kutató Dunakeszin? Ki és hogyan lőtte meg? Miért könyörgött az áldozat a tettes érdekében? Olvassa el, mutatjuk.
Történt egyszer, egész pontosan 1938. április 19-én este, amikor a fél nyolcas, Szob felé tartó vonat a Dunakeszi állomást elhagyva az “Oceán” konzervgyár elé ért, hogy puskagolyó csapódott az egyik vagon ablakának. Az üveg nagy csörrenéssel a földre hullott, és az ablak mellett álló Kittenberger Kálmán, a híres Afrika-kutató a vállához kapva odaszólt a szomszédjához:
– Azt hiszem, belém lőttek, vérzem!
Az utasok azonnal meghúzták a vészféket. Két orvos került elő, akik gyorsan kivették a sebből a golyót, amely szerencsére az ütőér mellett akadt el, így nem okozott súlyosabb sérülést. A vonat folytatta útját. Nagymaroson az állomásfőnök jegyzőkönyvet akart felvenni az esetről, de Kittenberger túl éhes volt az efféle időhúzáshoz, így kitért a hivatalos ügymenet elől, és a nagymarosi villájába sietett. A csendőrségi nyomozás hamar kiderítette, hogy nem merénylet történt. Az egyik helybéli úri család jeles tanuló, példás magaviseletű gyermeke, egy gimnazista diák lőtt célba leventefegyverével. Azt azonban nem vette figyelembe, hogy célja mögött az éppen akkor elhaladó vonatot is eltalálhatja. A gyermek édesanyja kétségbeesve kereste fel Kittenberger Kálmánt, legyen segítségükre, nehogy bajuk származzék az ügyből, hiszen a fiút nem vezette szándékosság. A rettenthetetlen oroszlánvadász – aki közvetlenül az eset után még összemorzsolta volna a tettest – fejébe csapta kalapját és ismerőseihez rohant. Csaknem térden állva könyörgött, vessék latba tekintélyüket, nehogy bántódása essen a diákgyereknek, aki kis híján halálra sebezte.
Forrás: Dunakeszi sztorik, Lőrincz Róbert
