Utolsó hazai bajnoki meccsére készül Németh Attila. A dunakeszi labdarúgók 48 éves kapusa az idény végén visszavonul. 37 éves pályafutást hagy maga mögött, de a pályától nem búcsúzik, már tervezi a VSD kapusiskoláját. Vele beszélgettünk.
Mi lesz a mai meccsen?
Nyerni kell, a kezünkben van a sorsunk, rajtunk múlik, hogy meglesz-e a feljutás. Nyugodtan kimondhatom, mi vagyunk az esélyesek.
Így tervezted az idény előtt is, már akkor is azt mondtad, hogy ez lesz az utolsó szezon?
Valóban szép búcsú lenne a feljutás, a bajnoki arany.
Hová tennéd ezt az első helyet a pályafutásodban?
Mindenképpen az első három hely valamelyikére.
Az MLSZ adatbázisa csak 2003-ig mutatja a pályafutásodat, de 1981 óta focizol, hol és hogyan kezdted?
A Bp. Építők volt az első egyesületem, majd jött a Ganz-Mávag. Tudod, annak a pályának a helyén, a Népliget szélén, már lakópark van. Kicsit mindig megkönnyezem, ha arra járok. Aztán védtem Cegléden és Esztergomban is, meg az 1988-89-es szezonban Dunakeszin.
Ebből most nem tudom kitalálni, hogy voltál profi játékos?
Volt pár év, pl. Cegléden amikor pénzt kaptam a fociért, csak azzal kellett törődni, de anyagi szempontból profi labdarúgónak nem mondanám magam. Nagyjából ennyi volt bennem, mindvégig élveztem a játékot, örömmel mentem ki a pályára.
Most mi jön, futsal, öregfiúk?
Már 13 éve öregfiú lehetnék, de ez nem vonz igazán. Néhány baráti bulimeccsre biztosan beszállok majd, de az igazi kihívásokat szerettem mindig.
A pályát azonban nem hagyod el, már most is kapusedző vagy a VSD-nél, ez elég?
Heti 4-5 edzést tartok, amelyben a fiatalok is benne vannak. A 37 év alatt felhalmozódott tudásomat örömmel adom át. Tudod a labdarúgás az életem, nem tudnék leállni, ha úgy tetszik nem lennék képes eljönni a pálya mellől.
Fociapukaként ordibálós, vagy a csendben drukkoló vagy?
Mind a két fiam játszik, az egyik a REAC-ban, a másik az UTE-ban. Csöndben nézem őket, de fejben elrakom minden mozdulatukat. Utána, ha kérik elemzünk, én mint kapus talán tudok nekik segíteni, mert hát ők is a kaput választották. Azt azonban természetesen tiszteletben tartom, hogy nem én vagyok az edzőjük. Legfeljebb kapusszemmel javasolok olykor ezt, azt.
A srácok hogyan látják a magyar focit, mit szeretnek benne?
A felnőttek színvonala ellenére ők szeretnek játszani. Még nem foglalkoznak azzal, hogy miért esnek ki a felnőtt csapatok a BL-selejtezők első vagy második köréből.
Járnak meccsekre, izgulnak? Én 1986, Irapuato óta nem vagyok erre képes.
Igen, nézik a meccseket, drukkolnak. Ákos fiam, aki az UTE-ban véd, volt a kupadöntőn. A klub vitte el őket. Hatalmas élmény volt számára, hogy a csapat 11-esekkel legyűrte a Felcsútot. Teljesen berekedve jött haza.
És te mit gondolsz erről a magyar fociról, miért jut nekünk többnyire a bosszankodás?
Látom az új, fiatal edzőket. Jók, felkészültek. A gyerekek körében is nagyon népszerű a foci, sokan vannak, ügyesek is.
Ami a gond, hogy fejben nincsenek ott.
A tehetségesebbje eljut a profi szintre és ezzel megelégszik. Magyar viszonylatban szép fizetést kap, de az edzés után nem marad kint, hogy még 100-at kapura rúgjon, mint mondjuk ahogy ezt Ronaldo teszi. Úgy vélem fejben, mentalitásban vagyunk elmaradva az élcsapatoktól.
Kerülgettük, mint kismacska a forró kását, de hogyan tovább?
A VSD vezetővel már komolyan beszélgetünk egy helyi kapusiskoláról. Ennek én lehetnék a vezetője, ha úgy tetszik az arca. Ez valóban nagy örömet és kihívást jelentene nekem. Szívesen csinálnám.
11-es rúgni is megtanítanod majd a fiatalokat?
Értem mire célzol. Amikor Szadán játszottam én rúgtam a büntetőket. Tudod egy kapus is szeret ám gólt szerezni, nekem ez négyszer is sikerült. Persze volt amikor kihagytam, utána volt rohanás vissza a kapumba, hiszen 37 évig az volt a helyem.
A Dunakeszi ma, szombaton 14.30-tól játssza utolsó hazai bajnoki mérkőzését a Magyarság-pályán. A VSD focistái jelenleg vezetik a Pest megye II. Északi csoportját. Érdemes tehát kimenni szurkolni ifj. Albert Flórián csapatának.
