Kettős jubileum, új művészeti irányzatok, a vasút ipari öröksége és az irodalom találkozása jellemezte a DunArt Képzőművészeti Egyesület legújabb, Tavaszi nyitány című kiállításának megnyitóját. A 2026. március 13-án megrendezett eseménynek a centenáriumát ünneplő VOKE József Attila Művelődési Központ adott otthont.
A péntek esti rendezvényt egy fiatal tehetség, Bangó Géza hegedűjátéka nyitotta meg, aki a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola növendékeként Bach d-moll Allemande-ját adta elő.
Ezt követően Csoma Attila, a VOKE József Attila Művelődési Központ igazgatója köszöntötte a megjelenteket, kiemelve az intézmény alapításának 100. évfordulóját, melynek méltó része a most megnyílt tárlat.
A kiállítást és a jelenlévőket Peti Sándor, a DunArt Képzőművészeti Egyesület elnöke is köszöntötte. Beszédében visszatekintett az egyesület elmúlt 15 éves szakmai munkájára, melynek elismeréseként tavaly Dunakeszi Városért plakett kitüntetést kaptak.
Kiemelte: a tárlat egyben nyitány a grafika és az elektrográfia irányába, amellyel a fiatalabb korosztályt is szeretnék bevonni a közösségbe. A megnyitó egyik legfontosabb bejelentése egy új irodalmi pályázat volt: a szervezők arra kérik az alkotókedvű közönséget, hogy a kiállított képekre szöveggel, verssel vagy prózával válaszoljanak, ezzel elindítva egy művészeteken átívelő párbeszédet.
A kiállítás anyagát Maczkay Zsaklin művészeti író nyitotta meg és mutatta be a közönségnek. Beszédéből kiderült, hogy a tárlat tematikájában a szabadon választott művek mellett hangsúlyos szerepet kapott a helyszínhez és a városhoz kötődő múltidézés, különös tekintettel a vasútra és a járműjavító üzemre.
A sokszínű és gazdag tárlaton az alábbi alkotói megközelítésekkel és művekkel találkozhat a közönség:
A vasút mint inspiráció
- Balogh Edit expresszív, kubista hatásoktól sem mentes vásznain a sínpárok akár puzzletáblává is összeállnak.
- Chiba Miklós Büszkeség című analóg, fekete-fehér fotója az ember és a gigantikus mozdonykerék méretarányain keresztül tesz fel kérdéseket a gép és alkotója viszonyáról.
- Palásti Renáta realista festménye egy múltidéző, nosztalgikus gőzmozdonyt ábrázol hatalmas füstfelhővel.
- Palotás Panni fotórealista képe a Gyártelepi vasútállomás egy hétköznapi, elölnézetből megörökített pillanatát hozza elénk.
- Patyus Ferenc fanyar humorú, Futómű című felvétele alulnézetből, szinte futurisztikus diadalként mutat be egy száguldó vonatot.
- Vörös István két fotója a járműjavító üzem kormos, olajszagú belső tereibe enged betekintést.
Múlt, emlékezés és absztrakció
- Peti Sándor montázsai (köztük a jellegzetes köröndi montázs) a múlt és jelen együttélését mutatják, míg manuális és digitális technikát ötvöző Ne lőjetek! című képe az élet védelméért kiált.
- Tuzson-Berczeli Péter Varázspor című festménye a tudatalattiból előkúszó, elmosódó emlékfoszlányokat, a különböző idősíkok találkozását idézi meg.
- Nádor Géza Föld-rajz fotója az időrétegek megmaradásáról, a természeti képződmények egzisztenciális kérdéseiről szól.
- Kubó Éva vegyes technikával készült műve a rétegek egymásra épülésével és elfedésével a dinamikus, változó világot szimbolizálja.
- Lelesz István dinamikus, sűrű hálójú Érintettség című absztrakt tusrajzával és aprólékos tollrajzával van jelen.
- Kovács-Sárközi Helga meghökkentő fekete-fehér plakátjai a valós történések és a mentális tevékenység határait kutatják.
- Spitzer Fruzsina munkáin az ember alkotta tárgyak és a természet formái automatákból álló hibrid lényekké szerveződnek össze.
Természet és lírai tájak
- Juhász Terézia három felvételből álló makrofotó sorozata egy hó alól kibújó halványlila sáfrányon keresztül hirdeti a tavasz ébredését.
- Mucsi Tina festményein a Duna áttetsző kékje és az égbolt olvad egybe vibráló színekkel.
- Palásti Renáta tájképe a dunakeszi Duna-partról felsejlő váci dombokat és a város régi Tabán részét eleveníti meg.
- Rákos Éva költői, elementáris erejű festményei (A vihar gubbaszt a lombokon, A csönd talapzata) borongós, meditatív atmoszférát teremtenek.
Klasszikus formák és mitológia
- Péter Nándor az anyag iránti mély tisztelettel megalkotott, hagyományos elveket valló fa- és kőplasztikáit, szobrait hozta el.
- Vincze József narratív rézképei mitológiai témákat (Orfeusz és Euridiké az alvilágban, Ikarosz), valamint a természetet szemlélő embert (Esőleső) ábrázolják.
A megnyitó hivatalos része után Maczkay Zsaklin arra invitálta a résztvevőket, hogy a kiállított alkotások által megkezdett meséket ők maguk – gondolatban vagy akár az irodalmi pályázat keretében – fűzzék tovább.
