Hála, közvetlenség, szelídség, vidámság, de nem harsánykodó jókedv, hanem kiegyensúlyozott derű. Ezek a tulajdonságok sokszor egy hétköznapi ember palettájáról is hiányoznak, nemhogy egy híressé lett emberéből. Pedig ezektől nem kevesebb lesz valaki, hanem sokkal, de sokkal több. Postás Józsiként ismerté vált Fraller József márpedig ilyen. Interjú.
Mint ahogy arról nemrég beszámoltunk, hamarosan augusztus 26-án megtelik a Casalgrande tér melletti parkoló élettel, ugyanis idén is megrendezik a Laktelepi Mulatságot, ahol a hazai mulatószene sztárjai lépnek fel, köztük Postás Józsiként híressé lett Fraller József is. Ebből az apropóból beszélgetett vele a Dunakeszi Post.
Bár sokan tudhatják, ám akadhatnak olyanok is, akik nem: honnan jött a neve?
Korábban a postán dolgoztam kézbesítőként.
Miként került kapcsolatba a mulatós zene világával?
Teljesen véletlenül, hála a jó Istennek, vagy a sorsnak, de másképp alakult a pályám. Volt ugyanis rendes szakmám.
Ami a postai kézbesítő?
Nem. Eredetileg szerkezetlakatosnak tanultam, majd az iskola után el is helyezkedtem egy gyárban lakatosként. De nagyon nem szerettem! Olyan bezártság érzetem volt, és azt éreztem, hogy többre vagyok hivatott. Másfél évig dolgoztam így, aztán végül a sors alakította az életemet, behívtak katonának, és ez végérvényesen eldöntötte a későbbi pályafutásomat, és soha többé nem is mentem vissza a gyárba. Amikor ugyanis bevonultam, beosztottak kézbesítőnek, amit nagyon megszerettem. Miután leszereltem, nem is volt kérdés, hogy ezzel fogok civilként is foglalkozni, és jelentkeztem a Tapolca 1-es Postahivatalba felvételre.
Meg tudná mondani, hogy mit lehet szeretni a postáslétben?
Egyrészt a sportot és a szabadságot, hiszen egész nap jön-megy az ember, másrészt az emberi kapcsolatokat: szinte családtaggá válik az ember. Sosem fogom elfeledni azt az idős, nyolcvan körüli hölgyet, akihez havonta egyszer vittem a nyugdíjat és ő minden hajnalban ezen a napon felkelt, és buktát sütött nekem. Én pedig minden alkalommal leültem a kis konyhájába, és jól elbeszélgettünk. Mert akkoriban ezt még „megtehette” a postás. Kisebb körzetek voltak, kevesebb bürokratikus teendők, ráértünk beszélgetni, sőt, munkaköri kötelességnek éreztük. Volt olyan is, hogy egy család házőrzője szájkosár, minden nélkül megszökött, és csavargott a környéken. Veszélyes volt, bárkit megharaphatott volna. Azonban, amikor megláttam, rögtön tudtam, melyik családé, és szelíd szóval hazacsalogattam. Nagyon örült az idős házaspár, hogy meglett az elkóborolt kutyájuk. Egyébként később megkértem, hogy az egyik videoklipemben szerepeljen ez a kutya. És milyen furcsa az élet, sajnos mindenki elment azóta a családból, de a család leányával egyszer összefutottam az utcán, és kérte, adjak neki ebből a felvételből, mert neki sajnos nem maradt emléke a család kedvencéről. Nagyon boldog volt, amikor megkapta kért felvételt. Tehát a postás időszakomban akkora szeretet kaptam, szinte családtagként szerettek, amiért hálás vagyok.
[youtube height=”HEIGHT” width=”WIDTH”]https://www.youtube.com/watch?v=GBmEXNonWAU&feature=youtu.be[/youtube]
Mégis váltott, otthagyta a pályát…
Nos, azt tudni kell, nem hoztam meg könnyen a döntést, sőt, végül ismét a sors, vagy a jó Isten segített, hogy megtegyem. Hogy éltem akkor? Hetente öt napot postás voltam, péntektől pedig beindultak a koncertek. 10 évig így ment, párhuzamosan voltam mulatószenész és postás. 2013-ban mégis úgy éreztem, sok ez már így! Ezzel párhuzamosan pedig hatalmas átalakítások jöttek a postánál, körzeteket vontak össze, leépítések voltak ami elgondolkoztatott, és ugyanakkor megkönnyítette a döntésemet. Még abban az évben 2013. szeptember 8-án volt egy autóbalesetem, és ugyan nem én vezettem, – ám mégis egy jelnek vettem, hogy még mindig rendet kell tenni az életemben és a környezetemben. A döntés akkor jónak bizonyult, de még mindig rendszerezni kellett a dolgaimat, hogy ismét kiegyensúlyozott életet tudjak élni, és teljes erőbedobással csak a zenével tudjak foglalkozni.
Felismeri? A fiatalember Postás Józsi, még pályája kezdetén
Amivel hogy is került kapcsolatba? Volt esetleg zenész a családban?
Nos, ez is egy nem mindennapi történet. Volt zenész, ráadásul vendéglátós zenész, a nagybátyám. Azonban ő fiatalon 33 évesen elment, így sosem láthattam zenélni. Mégsem tartom kizártnak, hogy esetleg a zenei vénájából nekem is jutott. Én hat évig tanultam zongorázni. Azonban az én színpadi karrierem azzal kezdődött, hogy jelentkeztem tinédzserként egy színjátszó körbe, ahol kapcsolatba kerültem a világot jelentő deszkával. A próbák sorozatát aztán sajnos soha nem követte a nagy bemutató, sosem adtuk elő a színdarabot, ugyanis a tanárunk a premier előtt otthagyta a várost és az iskolát is. Leírhatatlan csalódottságot és cserbenhagyottságot éltünk meg. Mentem ki a próbateremből, és a mellette lévő teremből zene szűrődött ki. Egy rockzenekar próbált. Beültem hozzájuk a terembe, és hallgattam őket. Aztán a zenekarvezető odalépett hozzám, hogy tudok-e énekelni. Mondtam, éppen egy musical darabot próbáltunk nemrég, de azt nem állítanám, hogy tudok énekelni. Erősködött, hogy próbáljam meg, én pedig nem is kérettem sokat magam. Végül ezzel a zenekarral évekig zenéltünk együtt.
Milyen zenét is?
TRT – Tapolcai Rock Társaság, így hívták a zenekarunkat, merthogy dallamos rockzenét játszottunk – neveti el magát Józsi. – Tudom, sokan furcsállják.
Mert elsőre kétségtelenül meredeknek tűnik a váltás… És a rockzenéből miként lett mulatós zene?
Ez is egy véletlennek volt köszönhető. A zenekar a csúcson volt, fesztiválokat nyertünk, már akkor lemezszerződést kaptunk, mégis az egyik tag kilépett a csapatból. Innentől borult minden. Hiába próbáltuk új taggal, tagokkal pótolni a hiányosságot, az már nem volt ugyanolyan. Így mindenki másfelé próbálgatta a szárnyait zenei téren, és nekem megadatott az a lehetőség, hogy kipróbáljam magam a mulatós zene világában. Egy barátom eljárt lagzikba zenélni, de valahogy egyedül nem szeretettet volna fellépni, és megkért, alkalmanként menjek el vele én is. Később aztán úgy döntöttem, veszek egy szintetizátort magam is, és egyedül próbálok szerencsét a mulatós zene világába, végül aztán, részben a régi rock zenekarom tagjaiból, részben új zenészekkel, alakítottam egy bandát, Party zenekar néven. Óriási sikerünk volt. Érdekes, ekkoriban hallottam egy jósnőről, akihez elmentem, és cigánykártyából jósolt nekem. Elmondta, hogy hamarosan zenélés nagyobb teret kap az életembe, még tévés szereplésem is lesz, és hatalmas siker vár rám. Emlékszem, két dologra tudtam ekkor gondolni: egyrészt nem tudtam elhinni, másrészt akkoriban nem is értettem, hova lehetne ennél nagyobb siker? Hiszen a Party zenekarral teltházas bulijaink voltak, rengeteg helyre hívtak meg minket a környékünkön, voltak olyan események, melyeket úgy időzítettek, hogy mi legyünk a fellépők. Egyébként kevesen tudják, de a fellépéseimet nem csupán szólóban lehet kérni a szervezőknek, hanem mai napig van egy olyan felállás, amikor az egykori zenekarunk tagjaival adjuk elő a műsort. Ilyenkor zenészekkel kiegészülve van, hogy hat zenész kísér a színpadon.
És mi volt az igaz áttörés, mint Postás Józsi?
2003-ban egy tapolcai barátom, az akkor már ismert Márió felhívott, és elújságolta: csinált egy stúdiót, volna-e kedvem felavatni. És volt. Készítettem egy demó lemezt. Majd egyszer csak menedzserek közben járásával eljutott ez Lajcsihoz, aki meghívott a Dáridóba. És egy másik szálon pedig szintén a menedzsmentek segítségével, és egy jó imidzs kitalálásával, – ekkor lettem Postás Józsi -, Sony BMG lemezkiadó lemezszerződést ajánlott. Sosem felejtem el, amikor 2003-ban felmentem Budapestre, hogy a hivatalos dolgokat elintézzük. Korábban is jártam a fővárosban, leginkább átutazóban. Ez az út azonban más volt. Igaz, hozzáteszem: tetszik a város, de én a szívem-lelkem mélyén maradtam annak a vidéki fiúnak, aki voltam.
Ezt hogy érti?
Tudja, kicsit szolidabbak vagyunk errefelé, és nekem például hatalmas szükségem van a Balatonra. Tapolcai lévén, alig 8 kilométerre van a tó. És ha valami bánt, vagy csak gondolkodni szeretnék, akkor elmegyek oda, és megnyugszom, feltöltődöm, és pozitív gondolkodásra késztet. De fontosnak tartom a szerénységet, szorgalmat, munkát, a sikerek ellenére is. Furcsa volt megszoknom az ismertséget is.
[youtube height=”HEIGHT” width=”WIDTH”]https://www.youtube.com/watch?v=FGLsT6_eJaI[/youtube]
Volt, hogy elszállt?
Nem! – neveti el magát ismét. – Sőt, éppen az ellenkezője, nagyon nehezen szoktam meg. Hozzátartozik, én egy kifejezetten szegény családból származom, ezért is nehéz volt magamban összeegyeztetni a sikerrel. Még mai napig óriási megtiszteltetésnek élem meg, hogy idén január 7-én felléphettem többed magammal az Arénában, ötezer ember előtt. Mindamellett azt érzem, nem elég híresnek lenni, fent is kell maradni.
Ezt hogy lehet elérni? Van valami recept rá?
Én például mai napig, ha időm engedi, és megoldható, akkor ott maradok a közönséggel beszélgetni egy-egy koncert után. Megkérdezem, mi tetszett nekik, van-e olyan sláger, amit szívesen hallanának tőlem. Emellett figyelem a külföldi trendeket is, hangzásvilágot. Tehát nem dőlök hátra, folyton nyitott vagyok, és szívesen változtatok, ha kell. Úgy tűnik, működik, hiszen van olyan nap, amikor három fellépésem is van, köztük a saját városom is, ami leírhatatlanul nagy megtiszteltetés számomra.
Nem sok az a három fellépés egy napra?
Ennek három titka van, hogy ne legyen megterhelő. Egyrészt az ember nagyon fontos, hogy szeresse azt, amit csinál. Kettő, a közönség szeretete, amiből óriási energiákat lehet nyerni. Nemhogy elfáradnék, feltöltődöm egy-egy fellépés során. Végül pedig nagyon fontosnak tartom a háttérmunkát. Például a sofőrömmel nagyon szervezetten tudunk együtt dolgozni. Olyan is van, hogy ha éjszaka kell vezetni, hagyom őt is pihenni, egy időre akár át is veszem a volánt.
Van egy fia, aki úgy hírlik, a nyomdokaiba lép…
Benedek még csak 12 éves, így nehéz megmondani, hogy mi lesz belőle később, mindenestre több hangszeren is játszik évek óta. Én természetesen elfogult vagyok vele, de úgy láttam, kisgyermek kora óta különös érzékkel fordul a zene felé. Egy időben egyébként volt egy közös gyermekelőadásunk is, ahol a műsor egyik felében ő adott elő produkciókat, majd én követtem őt a színpadon. Azonban mindamellett van egy másik nagy szerelme is: a régészet. Olyannyira, hogy idén nyáron 1 hetet töltött táborban, ahol valódi régészek segítségével tártak fel leleteket. Ecsetekkel bíbelődve tisztogatta a tárgyakat, melyek vélhetően régi sírokból kerültek elő. De még a csontvázak látványa sem törte le a lelkesedését. Tehát az, hogy mi lesz belőle, még a jövő zenéje. Bár tény, időnként olyan kis tudós benyomását kelti, legutóbbi tévés felvételünket visszanézve, – ami a TV2 Mokkájában volt, – meg is állapítottuk: olyan, mint Harry Potter.
És mire számíthatnak azok, akik ellátogatnak Dunakeszin a koncertjére?
A műsor két részből fog állni. Egyrészt hallhatnak dalokat az új lemezemről, a produkció másik részében pedig örökzöld slágereket fogok előadni, minden esetben önmagam adom a színpadon, minden esetben élőben énekelek, igyekszem megénekeltetni a közönséget, és abban bízom, mindenki megtalálja a maga kedvére való nótát.
[youtube height=”HEIGHT” width=”WIDTH”]https://www.youtube.com/watch?time_continue=817&v=btps7xwVbQY[/youtube]
