A Dunakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Könyvtár Kölcsey Ferenc Városi Könyvtára Lí/yra. Zene plusz Irodalom címmel új előadássorozatot indított. A program célja, hogy feltérképezze a zene és az irodalom találkozási pontjait, és olyan vendégeket hívjon meg, akik mindkét művészeti ághoz szorosan kapcsolódnak. A sorozat első meghívottja Bella Máté zeneszerző volt.
Bella Máté fiatal kora ellenére a 21. századi magyar zeneszerzés egyik meghatározó alakja. Ahogyan a beszélgetés elején fogalmazott: „Talán Vajda János mondta, hogy egy zeneszerző 50 éves koráig fiatal tehetség, ezt követően azonnal »a haza nagy öregje«. Én, a 40 évemmel még a »fiatal tehetség« kategóriába tartozom.” A Junior Prima, Erkel Ferenc, Bartók‒Pásztory és Artisjus-díjas művész neve elsősorban kamarazenei és vokális művei révén vált ismertté, de komponált nagyzenekari kompozíciókat és popdalokat is. Sokoldalúsága már önmagában is indokolja jelenlétét egy olyan sorozatban, amely műfajok és kifejezési formák határterületeit vizsgálja.
Zenei pályája korán indult, az ének-zene tagozatos általános iskolát követően zeneművészeti szakközépiskolákban folytatta tanulmányait. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett diplomát zeneszerzés szakon. Tanárai közül Kocsár Miklós, Orbán György és Fekete Gyula voltak rá a legnagyobb hatással. 2018-ban ugyanitt doktori fokozatot szerzett, és ma már egykori alma materében oktat – a tanítás számára ugyanúgy hivatás, mint a zeneszerzés.
Át kell törni a szabályokat
A beszélgetés során szó esett a mesterség és az ösztön viszonyáról is. Bella Máté szerint a zeneszerzésnek – akárcsak az írásnak – fokozatai vannak. Létezik tehetséges amatőr alkotó, ám ha valaki szimfonikus zenekarra szánt vagy kortárs művet kíván írni, elengedhetetlen a komoly szakmai felkészültség. Ugyanakkor a képzettség nem jelentheti a spontaneitás elvesztését. A kérdésre, hogy a tanult zeneszerző nem ragad-e bele a sémákba, így válaszolt: „A teljes szakma küzd azzal, hogy a megtanult dolgokat hogyan felejtse el, vagy legalábbis ne a szabályokat kövesse. Ahhoz, hogy új művészetet hozzunk létre, állandóan át kell törni a szabályokat.”
Gyombolai Bálint arra is rákérdezett, miként lehetséges, hogy a zeneszerző ennyire különböző műfajokban mozog otthonosan. Bella Máté saját pályáját több korszakra bontja: ahogyan személyisége és gondolkozása változott, úgy módosult zenei nyelve is. A hangsúlyok eltolódtak, a mondanivaló árnyaltabb lett. Számára azonban minden korszakban az volt a legfontosabb, hogy zenéje hiteles maradjon. Ars poeticáját így fogalmazta meg: „nem az a lényeg, hogy kortárs zenét írjunk, hanem hogy IGAZ zenét írjunk.” Az igazság keresése és az önazonosság igénye végigkíséri munkásságát.
Magyar zeneszerző a nagyvilágban
A zene és irodalom kapcsolata különösen erősen jelen van műveiben. A közönség belehallgatott egy 2009-es kompozíciójába, amely Szabó Lőrinc Dzsuang dszi álma című versére készült. A darab kifejezetten szakmai közönségnek, zeneszerzőknek, kortárs zenei fesztiváloknak íródott, és jól tükrözi a zeneszerző akkori gondolkodását. Juhász Gyula költészete mély hatást gyakorolt rá: a költő verseit közérthetőnek és egységesnek tartja, több művét is megzenésítette. Egy időszakban kifejezetten gyűjtötte a jól megzenésíthető Juhász-verseket. Érdekes történet, hogy 2014-ben az Európai Koncerttermek Szervezete (ECHO) nagyszabású megemlékezést tartott Párizsban az első világháború kitörése alkalmából. Ehhez 14 európai országból kértek fel egy-egy zeneszerzőt, hogy anyanyelvén alkosson kórusművet az eseményre. Magyarországról Bella Máté kapta a megbízást, aki Juhász Gyula: Béke című költeményére írt vegyeskari darabot. A szakmai szervezet ezt választotta a rendezvény összkari záródarabjának, amelyet magyar nyelven adtak elő a részvevők. Ehhez Bella Máténak a kiejtést előbb hangfájlban el kellett küldenie Párizsba…
A zeneszerzés nem csak gyertyafényes, ihletett pillanat
Felmerült a kérdés: beszélhetünk-e „Bella Máté-stílusról”, valamiféle felismerhető védjegyről? A zeneszerző szerint igen, de ez nem egy állandóan visszatérő motívumot jelent. Minden műfaj más közönséget, más előadói közeget feltételez, így a gondolkodásmód és a kifejezés eszközei is változnak. Ami állandó, az a szemlélet és az alkotói attitűd.
A zeneszerzés folyamatáról szólva Bella Máté igyekezett eloszlatni a romantikus mítoszokat. „A zeneszerzők körül sokszor kialakulnak mitológiai történetek, de érdemes ezekről lerántani a leplet – magyarázta. – Zeneszerzőnek lenni magányos és nehéz munka. […] Bárcsak azt mondhatnám, hogy a zeneszerzés olyan, hogy leülök a zongorához gyertyafény közepette és papírra vetem a Pallasz Athéné vagy bárki által sugallt gondolataimat!” A valóság ezzel szemben: a kitartó, fegyelmezett munka, a kísérletezés, a javítás, az újrakezdés, a kudarcok és a sikerek váltakozása.
A legnagyobb jutalom számára az, amikor egy műve megszólal a színpadon, és ő ezt átélheti. Úgy gondolja: Ezért érdemes zenét szerezni.
Módszerei is sokfélék: dolgozik hagyományosan, zongoránál ülve, kottapapírra, ceruzával, de használ modern zeneszerzői szoftvereket is. A közönség betekintést kapott abba is, miként épül fel egy kompozíció a digitális térben, lépésről lépésre.
Az est végén Bella Máté készséggel válaszolt a hallgatóság kérdéseire. A beszélgetés nemcsak egy jelentős kortárs zeneszerző pályájába engedett bepillantást, hanem érzékletesen megmutatta, miként találkozik zene és irodalom a 21. század alkotói gyakorlatában.
Hallgasson bele!
Bella Máté: O Oriens
Bella Máté: Az otthon éjjel
